Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-29 / 17. szám

« BELFÖLD. Szórványok egyházi gondozása. II. A diaszpórák lelki gondozásának munkáját öt csoportban tárgyalja a tervezet. Szól mindenekelőtt a lelkésznek, mint liturgusnak a szolgálatáról kereszteléseknél, esketéseknél és temetéseknél. Míg a keresztelések és esketések kérdése aránylag elég könnyen megoldható a szórványokban, az időhöz kötött temetések körül már több nehézség merül föl. Ezeken — részben egyébirányú elfoglaltsága, részben a nagy távolság miatt — nem lehet mindig jelen a lelkész. Ilyen esetekben azt a megoldási módot ajánlja a tervezet, hogy — más felekezetű lelkészek szolgálatának igénybevétele helyett — inkább maguk a hívek temessék el halottaikat egyszerű keresztyén szertartással. A mint harcztéri imakönyveinkben gondoskodtunk rövid imákról, melyeket református katonáink bajtársaik temetésénél fölolvashatnak, akként kis „Temetőkönyv"-et kellene kiadnunk, mely a rövid és szigorúan kötött alkotórészekből álló egyszerű ágendát tartalmazná. Ezt azután akár a szórványgondnok, akár valamelyik értelmesebb rokon fölolvashatná. Az igehirdetésre nézve kívánatosnak tartja a tervezet, hogy a szórványbeli istentiszteletek helye és ideje évenkint előre megállapíttassék, kinyomattassék s valamennyi szórványbeli család szobája falára kifüggesztessék. Mutatványul közli a vukovári lelkész 1914. évi munkaprogrammját, mely az istentiszteletek sorrendjét előbb időrendben, majd helyenkint csoportosítva tűnteti föl s a mely ezenfelül az egyházi élettel kapcsolatos, legfontosabb tudnivalókat is tartalmazza. E mellett kívánatosnak tartja,, hogy a lelkész egy héttel előbb külön levelezőlapon is értesítse a szórványgondnokot az istentisztelet idejéről. Erre is közöl szép bibliai mondással kapcsolatos nyomtatványmintát. Kíilön is hangsúlyozza a tervezet, hogy a lelkész a szórványokban való kiszállás alkalmával látogasson meg mindig néhány családot, különösen olyanokat, a hol vigasztalásra van szükség, vagy a hol egyházunknak valamely érdeke forog koczkán. A diaszpórák lelkigondozásának munkájában rendkívül nagy szerepet szán a tervezet — és méltán — az iratterjesztésnek. Nagyon helyesen boósátja előre, hogy az ingyenes biblia- és zsoltárosztogatást nem tartja czélravezetőnek. Ezeknek a nagybecsű könyveknek ne kisebbítsük a belső értékét ingyenes osztogatással! Szedjünk értük bármily csekély összeget, de ne adjuk őket ingyen. Rendkívül nagyfontosságú és föltétlenül megvalósításra érdemes eszméje a tervezetnek, hogy mind az anyaegyházban, mind a szórványokban valamennyi egyháztagnak ingyen adjunk egy-egy trakt'átust keresztelés, konfirmáczió, eljegyzés és gyászeset alkalmával. Méltó ez a gondolat arra, hogy kissé behatóbban foglalkozzunk véle. A keresztelés alkalmával az anyáknak küldendő emléklap kérdésével, épen e sorok írójának indítványára, a Kálvin-Szövetség is foglalkozott. Elhatároza, hogy egyik kiváló gyermekgyógyászunkkal összeállíttatja a „kisgyermekes anyák tízparancsolatát", azt művészi formában sok ezer példányban sokszorosíttatja és lelkészi hivatalainknak ingyen rendelkezésére bocsátja, hogy keresztelés alkalmával írják rá a gyermek nevét, születési idejét és aláírásukkal, meg az egyház pecsétjével ellátva, küldjék el az édesanyának. Ilyenfélét gondol, csakhogy kis fűzet alakjában, a tervezet is. Magában foglalna ez az előbb említett tízparancsolatszerű útmutatások mellett alkalmi imát, meleghangú tanítást az anyai hivatás raagasztosságáról. Akár az egyik, akár a másik, akár mind a két megoldási módot választjuk is, a fő az, hogy tegyünk végre valahára valamit a nemzeti és egyházi életünkbe olyan mélyen belenyúló és olyan ijesztő arányokat öltő gyermekhalandóság csökkentésére! Konfirmáczió alkalmával minden kontirmáltnak külön erre a czélra nyomatott, saját nevére szóló könyvecskét kíván ajándékozni a tervezet, mely egyháza üdvözletét s véle szemben támasztandó igényeit tartalmazná. Mint mondja: „Életprogramul volna ez számára, melyet az anyaszentegyház mint egy drága útlevelet a szívére köt". Az el jegyzetteknek is kezébe kell adnunk egy füzetecskét. mely figyelmezteti őket elhatározásuk fontosságára s a vegyes házasságra lépőket ezenfölül egyházunkkal szemben való kötelességeikre is. A tervezet szerint minden gyászoló családhoz eljuttatandó volna ugyancsak egy fűzet, mely imán kívül vigasztaló elmélkedést is tartalmazna. Ebből legalább háromfélét kellene nyomatni aszerint, a mint szülőt, gyermeket, vagy rokont gyászolnak. Ezeket a traktátusokat nemcsak a szórványbelieknek, de az anya-, leány- és fiókegyház valamennyi tagjának is ingyen kellene osztogatnunk. Teljes mértékben magunkévá kell tennünk a tervezetnek ezt az eszméjét. A traktátusok százezreire van tehát szükségünk. Bárhonnan kerítjük is erre a pénzt: ezt a tervet valóra kell váltanunk. A nyomtatott betű hatalmáról a múltban sem feledkezett meg egyházunk. Diadalainak jórészét azzal vívta ki. A nyomtatott betű sohasem volt olyan nagy hatalom, mint ma, ezért egyházunk, ha élni akar: ma még kevésbbé mellőzheti! A költségek előteremtésének több módja lehet. Milyen könnyű szerrel meg lehetne valósítanunk, ha mind egyetemes egyházunknak, mind egyházkerületeink mindegyikének lenne saját kezelésében működő nyomdája, könyvkereskedése. Ezek tiszta jövedelméből milyen könnyen megtérülnének az évről évre szükséges traktátusok költségei! A tiszta nyereségből, a mely eddig a tőlünk többékevésbbé távol álló vállalatok számláját gyarapították, annak a kis evangéliumi lapnak a költségei is bőven kitelnének, a melyet a tervezet külön a szórványbeliek számára kíván kiadni és legalább negyedévenként min-