Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-29 / 17. szám

NEKÜNK NINCSEN SZAVUNK? A háború folyamán nagyon sokszor állapították meg, hogy csődöt mondott minden, a kultúra, a keresztyénség, a szocziálisták büszkesége: az internaczionále, Elég a kultúrmázt kissé levakarni az emberről és előtör belőle a vadállat. Mire a háború kitörésének ezredik napja eljött, meglepte a világot az orosz csodálatos átalakulás, a melynek hatása a világbékére kiszámíthatatlan. Az orosz birodalom újjászületésében legnagyobb szerepe a szervezett munkásságnak, a szocziáldemokratáknak volt és van. Cseidze, Kerenszki nemcsak az orosz, de a világtörténelembe is beléptek. Lassanként rájön a világ arra, hogy az internaczionále mégsem mondott tökéletesen és végleg csődöt. Ki fogja heverni a franczia és angol elvtársaknak elvtagadását. Oroszországban csak idő kérdése, mikor veszi kezébe a jól szervezett szocziáldemokrata munkásság a kormányt. Németországban mint „nagyjövőjű" pártról szólnak magukról. Az olasz szocziáldemokraták csodálatos tisztán látták hazájuk inkorrekt állásfoglalását. Nálunk gróf Andrássy Gyula a Magyar Hírlapban nyilatkozik: „A szocziálistáknak a béke megkötése körül kialakuló előkelő és nemes szerepé "-ről. Hát bizony, ha nem is vérmes reményekkel, de nagy érdeklődéssel néznek Magyarországon is az emberek a stockholmi szocziálista kongresszus felé. Kíváncsiak vagyunk, hogy Weltner Jakab és Garami Ernő hoznak-e haza magukkal valamilyen eredményt. Sokan vannak, a kik másként gondolkoznak a „Jakabok"-ról, mint háború előtt. Egyesek túlságba is mennek a dicsőítésben. Bizonyosan sokban módosult a magyar szocziáldemokraták felfogása is a háború hatása alatt, mint a német elvtársaiké; módosult azonban a társadalom nagy részének felfogása is velük szemben. A béke körül való szerepük nagy erkölcsi tőkéjük marad háború utánra is. Meg fogják kérdezni a keresztyén egyházaktól is, hogy mit tettek a béke érdekében. A róm. kath. egyház büszkén mutat majd rá pápájánk — ha egyelőre nem is eredményes — közbenjárására és az internaczionális kath. szövetségre, melynek czélja a 11aczionálizmus túlzásainak tompítása volna. Giesswein prelátus ilyen irányú czikkéről lapunk is megemlékezett egyik régebbi számában, a szövetségtől valami nagy eredményeket nem várunk, de mégis a kath. keresztyénség életnyilvánulásának tartjuk, legalább elmondhatják: „akartunk" s jóakaróik feljegyzik: in magnis voluisse, sat est. Mit tettek a protestáns egyházak a béke érdekében? Mit tettek a nemzetközi protestáns szövetségek? Nem felelhetünk a súlyos kérdésekre; a háború miatt nincs módunkban tudomást szereznünk az ellenséges országok protestáns keresztyénségének ilyen irányú működéséről. Egy dolog bizonyos, a gyűlölséget nem szították; egyikmásik britt vagy német prédikátornak szeretetlen, nem keresztyén nyilatkozata még nem szolgálhat általános jellemzéséül az egész prot. világnak. A magyar prot. egyházi beszéd-irodalom és egyházi sajtó soha túl nem lőtt a czélon, szívvel-lélekkel magyar volt, de általában keresztyén maradt. A protestáns keresztyén ifjúsági egyesületek világszövetsége krisztusi szellemben igyekezett szolgálni minden hadviselő nemzetnek. Különböző országokban levő hadifogoly-táborokba elküldte a semleges országok ifjúsági egyleti titkárait, a kik a hadifoglyok levelezését, számukra pénzküldését lebonyolították, szellemi és lelkigondozásukat a lehetőség határain belül végezték. A magyar protestáns keresztyén ifjúsági egyesületek nemzeti szövetsége a világszövetség segítségével létesítette hazánkban Budapesten az első Katona-Otthont, a mélyet követett számos más ilyen otthon felállítása. Ezek nem kicsinylendő szolgálatok. Mégis fájdalommal érezzük, hogy a protestáns keresztyénség nem számottevő, mindenki által látható tényező a nemzetközi életben, a béke közelebb hozásában. Mi az imádságot is reális hatalomnak tartjuk és valljuk s hisszük, hogy ezen a téren megtettük kötelességünket, de istenországának s vele a békének, testvériségnek eljöveteléért nemcsak imádkoznunk, de dolgoznunk is kell. Nem volna szabad a világprotestántizmusnak csak a békekötés után szerepelnie a maga hálaadó istentiszteletével. Azon nem csodálkozhatunk, hogy a gyermekeket, illetve önkéntes tanítóikat és tanítónőiket magában foglaló nemzetközi vasárnapi iskolai szövetség nem tehetett semmi szemmel látható szolgálatot a világbékének, bár meggyőződésem az, hogy egyöntetűen minden ország nemzeti szövetségének tiltakoznia kellett volna a háború ellen, a keresztyén ifjúsági egyesületek világszövetségének, az élő keresztyén szövetségeknek, az evangéliumi ker. nők világszövetségének tiltakozása a háhorú, vagy annak folytatása ellen s a sürgős, hódítás nélküli béke ellen nem maradt volna eredménytelen. Ha a prot., a róm. kath., a gör. keleti keresztyénség és a szocziáldemokráczia, vagy a protestáns világ ezek közül valamelyikkel ebben az egy kérdésben kezet tudott volna fogni, vagy a háború folyamán vagy legalább a háború után megtudna egyezni, nem ölthetne többé testet a háború gonosz szelleme. Nincs külön protestáns férfiakat egy szervezetbe foglaló alakulás, egyesület. A gyermekeknek, ifjaknak, nőknek van világszövetsége, de férfiaknak nincsen. A presbiteri világszövetség csak egy kis részét foglalja magában a protestáns vezetőférfiaknak, de ez sem bizonyult világtényezőnek. Volt valamikor protestáns szövetség, a melyet annak idején a nagy Révész Imre ajánlott Figyelmezőjében a magyar protestánsok figyelmébe, a mely pozitív keresztyén alapon egyesítette a világ protestánsait. Hova lett, milyen szellem hatotta át, mit tett a háború ellen, nem tudom. Naiv ábrándnak tűnhetik fel sokak előtt egy ilyen világszövetség, a mely nyiltan állást foglal minden imperiálisztikus törekvés, revansche-politika, túlzó naczionálista rögeszme ellen, ne felejtsük el, Jézusnak és tanít-