Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-25 / 12. szám

minden" kezdetű ének meg valósággal úgy hangzik, mint egy kurucz korszakból reánk maradt régi magyar dallam. A ritmusa teljesen magyar. Szinok Zoltán. BELFÖLD. Az „egyke". I. Vidéki városka. Czifra kirakat. Előttük négy egyszerű parasztasszony. Jöttek bevásárolni. Mi kapható most otthon egy kis baranyai faluban ? Kell czukor (nincs!), kell olaj (nincs!), kell a kis gyermek számára téli czipőcske. Mindjárt végeznek odabenn a boltban. Azután megvárják egymást s majd együtt hazaballagnak. Elnézem őket... Istenem, — ez mind özvegyasszony. Viruló, szép virágos ág, a mi nem fog soha többé gyümölcsöt hozni. Éltető napsugara kialudt valahol Európa temetőkertjeiben. Négy üszkös, csonka rom ... Ki támaszt föl téged, te szegény, pusztuló magyar nemzet?... Elnézem őket... S végighordozom tekintetemet ezen az egész népen. Zordak és sötétek gondolataim. Istenem, — nem azért állunk-e itt, hogy ímeíó'papjai legyünk egy nagyobb jövőre hivatott népnek ? . .. Viruló, még virágos ág, a mi nem fog soha többé gyümölcsöt hozni... Kialudt a napsugara... De vájjon hozott volna-e gyümölcsöt, ha nem alszik is ki az a napsugár? Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?!... Kaczagtak volna-e körülöttük gyönyörű, ártatlan hű apróságok, hogy örüljön nekik az a soha haza nem térő édesapa ?... Soha, soha !.. . Poe Edgár hollómadara kopogtat ennek az egész népnek az ablakán s egyetlen, rémítő, kísérteties szó a károgása: Szólt a holló: „Sohasem!" * Baranyában vagyunk. Mennyi mindent megmagyaráz ez az egyetlen név — Baranya... A mohácsi névtelen hőgök, a Sztáraiak, a Patakbányák hazája... Mennyi ideális, fölemelő emléke a múltnak! S milyen sivár a jövője! Nagyharsánynál jönnek már a svábok, Ivánfinál a horvátok. Még két emberöltő s nem magyarnak nevezik többé ezt a népet. S most ez az irtózatos, világháború, a mi úgy kaszált bele, mint júniusban az összehasonlíthatatlanul szép baranyai rétekbe ennek a népnek a kaszája . .. Baranya, Tolna, Somogy. Azután Vas, Zala, Veszprém. Fönn északon Barcs. A székelyek egy része. Öngyilkos nemzet öngyilkos íiai. S a hol a nagy fény mellett annyi árny: éhes fővárosunk. S kikezdett foltok lenn az alföld tengersík vidékén ..." A szabadság, a Petőfi-lélek hazájában ... Oh, hiszen itt sokkal nagyobb a baj, mint első pillanatra gondolnók! Hiszen nemzeti jövendőnk egyik legnagyobb vagy talán kizárólag legnagyobb problémájával állunk szemben! Milyen riasztó volna, ha a magyar állam hiteles statisztikai adatok alapján összeállíttatná Magyarország „egyke"-térképét, mint a hogy összeállíttatja a nemzetiségi térképét. S a kettőt egymás melló állítaná.. . Vagy nem végezhetné el ugyanezt a magyar református konvent is ? Hiszen legelsősorban a mi felekezetünk bűneiről van szó ... * Mik az okai ennek a rémítő, nemzetgyilkos bűnnek ? Sokat beszéltek már róla. Én röviden három pontba foglalom. 1. Gazdasági okok. Milyen nagy dolog volna, ha becsületes, nemzetükért égő lelkű nemzetgazdászok alaposan megvizsgálnák egyszer ezt a kérdést! Ikertestvére volt az egyke-kérdésnek a háború előtt az amerikai kivándorlás kérdése. S mind a kettő, legalább részben, gazdasági okokból sarjadt ki. Ne áltasson bennünket a földmívelő nép mai pénzbősége. Másként volt ez a háború előtt s másként lesz a háború után. Nemcsak azokból a „tisztes polgár"-okból áll ez a nép, a kikhez „alkalmilag" le szoktunk ereszkedni s a kik ma bőséggel bírják a hadikölcsönjegyzést. Hány nagyerejű földiníves-ember él itt csak az én házam körül is, a kik 10 holdtól lefelé ll

/2

hold földbirtokra kénytelenek rávesztegetni egy évi munkaerejüket. Ma még 10 hold a családé. Ha születik 2—3 gyermek, már csak öt vagy három hold egy-egy családé. S mire szülessék a 1V2 holdas földmívelő gyermeke ? Nyomorra ? Bűnre ? (Oh, ilyenek is vannak!) Vagy talán hiszünk még a régi mesékben, hogy hét fia született valakinek s az a hét fiú, mint régen, most is hét „fertály"-t fog szerezni magának ? Honnan? Miből? Köröskörül nagy latifundiumok, „holt kéz" birtokai. Vagy más, ugyanilyen kis tenyérnyi falu népe és földecskéje ugyanezekkel a problémákkal. Vannak a protestáns egyházak tagjai és vezetői között is, a kik meg vannak győződve elsősorban a föld fokozottabb termelőképessége, intelligensebb, modernebb művelése s vele együtt gazdasági erőnknek a külföld előtt való növekedése szempontjából a nagybirtokok szükségességéről. Mennyit tanulhatnak azoktól a nagybirtokoktól a kisbirtokok! Hiszen a nagybirtokokat szakképzett gazdászok kezelik s olyan eszközöket vehetnek igénybe nagyobb pénzerejüknél fogva, a mikre a kisbirtok soha nem volna képes! A mikor mindezt elismerem, szabad legyen ennek a lapnak az útján s ennek a népnek a nevében mégis az elfojtott jajnak egy szavát kiejtenem a magyar nemzet vezetői, a magyar nemzet törvényhozása felé: „Ám tartsátok fönn továbbra is a nagybirtokokat, de ne fojtsátok meg velük ezt a népet, a magyar népet, a mely a ti népetek. Ismerjétek el, mert a tények előtt húnytok szemet, hogy az „egyke" nemzetpusztító bűnének is legalább egyik oka, hogy ez a földjéhez ragaszkodó, konzervatív nép nem tud hova és merre terjeszkedni !" Újjá akarjuk teremteni Magyarországot a háború után. A mi a kérdés gazdasági oldalát illeti: csak az eddigi birtokrendszer tökéletes magváltoztatásával lehet-