Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-14 / 2. szám

Uj világ vajúdásának idejét éljük, E% is fájdalmas, mint minden élet születése. A régi módon, a régi érte­kekkel nem élünk meg. Az új világ küszöbén mi, leg­alább mi pásztorok, a régi, rossz szemüveget tegyük le, az megrontotta a látásunkat. Vegyük elő a jézusit, a iiiely nem torzít, nem is homályosít, a mely nem nagyít, nem is kicsinyít. Az ő szemeivel nézzük, vizsgáljuk a világot, legelőször is, a melyikben élünk, a melyiket szolgáljuk, a melyik legközelebb van hozzánk: a gyüle­kezet életét és a magunkét. m. le. MÁSODIK TÉLI KONFERENCZIÁNK. Január 16—19-ig tartja a Kálvin-Szövetség máso­dik téli konferencziáját. Az első téli konferencziának minden reményünket messze fölülmúló sikere záloga a mostaniénak is. Már az eddigi jelentkezésekből is öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a tavalyi nevek nagyrészt újból szerepelnek a mostani jelentkezők névsorában. Ezek mellett egész csomó új arcczal is találkozunk majd. mert a míg első téli konferencziánkon és a nyárin a lelkészek csaknem kizárólag önmaguk közt beszélték meg a szőnyegre kerülő kérdéseket, mostani konferencziánkon az első három napi tanácskozásokba már egyházunk ér­deklődő világi- tagjait is belevonjuk. Még" mindig maradnak olyan kérdések, a melyeket a lelkészeknek bizalmas baráti körben, önmaguk közt kell megbeszélniük, mielőtt azok a legközelebbi nyilvános gyűlések elé Vihetők. Viszont a nyári gyűléseket ezentúl Szűkebbkörű előkészítő megbeszélések gyanánt kívánjuk rendezni, melyekre a legközelebbi gyűlések előkészítőit és előadóit hívjuk meg csupán. A megoldásra, tisztázásra váró kérdéseknek egész serege áll előttünk. Szinte leküzdhetetlen nehézségbe kerül a sok közül a legfontosabbakat, a legégetőbbeket á legaktuálisabbakat kiragadnunk. Első konferencziánkon egyfelől általánosságban, másfelől főbb vonásaiban, min­den irányban meg akartuk állapítani vezérlő eszméinkét, ki akartuk tűzni elérendő czéljainkat. Nyári gyűlésünkön már gyakorlatibb mederbe terelhettük tanácskozásainkat. Most ínég mélyebben akarunk szántani és néhány irányt mutató téma mellett (A kálvinizmus és a modern gon­dolkozás. Miért nincsenek igazi kálvinistáink? Kálvi­nista öntudat és életprogram ni. Mikre van a lelkipász­toroknak leginkább szüksége ?) a gyakorlati élet egyes nagyobb kérdéseit kívánjuk bonczolgatni. Ezeknek a kérdéseknek javarésze összefügg a hábo­rúval. Ilyen: Katonáink lelkigondozása hazulról. Ilyen jrz a mindnyájunkat olyan közelről érdeklő kérdés : Milyen misszió vár az erdélyi református egyházra a háború után? Ilyen: A diakonisszák szerepe a háború után. Még fokozottabb mértékben háborús témák az úrvacsorai kehelynek és a fertőző nemi betegségek ellen való küz­delemnek égető kérdései. Szorosan összefügg a háború­val a lelkészek külön gyűlésének s egyszersmind egy­házi életünknek az a mind hangosabban kiáltó kérdése : Miként toborozzunk jó lelkipásztorokat? Kissé ugyan távolabbi vonatkozásban, de a háborúval függ szintén össze a népszerű theológiai tanfolyamok szervezésének kérdése is. » Mélyen a gyakorlati élet talajába bocsájtják le gyö­kérszálaikat a többi nem háboríts problémák is, így különö­sen a szektákkal kapcsolatos kérdések, a melyeknek össze­kuszált és csak gondos kezekkel kibogozható szálait a lelkészek külön gyűlésén vesszük nioát szemügyre. Nagyon is aktuális a templomi éneklésünkkel kapcsolatos új énekeskönyv kérdése is. A gyakorlati élet világába visz­nek minket Szabó Aladár sorozatos előadásai is, a melyek­nek voltaképen „Félremagyarázott textusok" lenne a czíme. Azokra a föltűnőbb visszásságokra kívánnak ezek az előadások rámutatni, a melyekkel gyakorlati igehir­detésünkben oly gyakran találkozunk. Legnagyobb érdeklődés mutatkozik már eleve is az úrvacsorai kehely kérdése iránt, a melynél a magyar orvosi kar két legkiválóbb speczialistájának szakvélemé­nyét fogjuk hallani. Igen nagy az érdeklődés a szekták­kal kapcsolatos kérdések és BaVasz Lászlónak, konfe­rencziáink legnépszerűbb előadójának, témái iránt is. De kijut az érdeklődésből bizonyára minden előadónak, mert a kik a mai roppant nehéz utazási és ellátási viszonyok mellett is rászánják magukat az idejövetelre, azok ren­dületlenül és hűségesen kitartanak mindvégig! Kevesebb témát vettünk föl most, mint tavaly, csak­hogy elegendő időt szakíthassunk a hozzászólásokra. Hisszük, hogy nemcsak az előadások, de "a hozzászólások is magas színvonalon és a legszigorúbb tárgyilagosság körében mozognak majd most is. Eleve is jelezzük, hogy a mai valósággal „ijesztő" nyomdai árak és viszonyok mellett — végtelen nagy sajnálatunkra — nem is gondol­hatunk arra, hogy a konferenczia egész anyagát a tava­lyihoz hasonló emlékkönyvben megörökíthessük. Minden igyekezetünkkel azon leszünk azonban, hogy legalább egyik-másik témát külön füzetben kiadjunk. E mellett az egész konferencziáról részletesebb ismertetést közlünk lapunkban. A nagy világháborúnak immár harminczegyedik hónapjában is rendületlen hittel hisszük, hogy mostani konfereneziánkból is élet és áldás fakad egyházunkra és annak révén hazánkra! K. /. A NÉMET SZELLEM ÉS A HIT. A világháború egyik jelensége, hogy a középeurópai államokkal szembenálló nemzetek a háború szerencsétlen áldozataiért a német népet teszik felelőssé s ebbeli buz­galmukban alaposan lealacsonyítják a német szellemet. Azt hirdetik, hogy a német nép a szabadság ellensége s annak a nyomasztó militárizmusnak szolgálatában áll, mely az egész világot le akarja igázni. Ezért nem volna kár az emberiségre, ha a világháború a németséget kiirtaná.

Next

/
Thumbnails
Contents