Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-06 / 6. szám

teit is nagy hálára kötelezné, mert hiszen köztudomású, hogy nincs Budapesten egyetlenegy olyan nagy termünk sem, a mely igazán impozáns, nagyszabású gyűlések tartására alkalmas lenne. A Ráday-utczai díszterem kicsiny és a második emeleten van. A Lónyayutczai főgimnázium díszterme szóba sem jöhet s különben az is a második emeleten van. A skót missziós nagyterem mindentől messze esik, a konvent díszterme meg már nincs is Budapesten. Mindenképen nagy szükség lenne tehát egy hatalmas, üvegtetős, utczai bejáratú impozáns teremre, a mely nagyobbszabású ünnepélyekre és gyűlésekre is alkalmas. A második dolog, a mit szintén a budapesti egyháznak kellene megcsinálni, egy keresztyén szálloda építése (Christliches Hospiz) lehetne. A budapesti egyház építendő palotájának Oroszlán-utczai vagy Lónyay utczai részét, a melyet úgyis bérháznak szántak, egyenesen erre a czélra építtethetnék fel s az egész Ilospizet kiadhatnák a ker. ifjúsági egyesületnek bérbe. Nagyon valószínű, hogy az egyház így is megtalálná a maga számadásait. A magyar reformátusságot pedig óriási hálára kötelezné azáltal, hogy a város igazi szívében valóban keresztyén szellemű otthont tudna a vidékről feljövőknek mindenkor nyújtani. Szóval lényegében ez is országos jelentőségű intézmény lehetne. Cserébe pedig mindezért megépíthetné az ország reformátussága Budapesten s így természetesen elsősorban a budapesti egyház örömére és használatára azt a szép kis templomot, a mely a világháború emlékezetére állana itt a reformáczió jubileumától kezdődőleg, az ország szívében. Nagy Ferencz esperes vetette fel ezt a szép gondolatot lapunkban. Mi a legnagyobb mértékben helyeseljük ezt, mert össze is lehetne kapcsolni a kettőt. A templomot a világháború emlékezetére s a reformáczió négyszázados jubileumának örömére építhetnénk fel közösen. A szükséges összeget ma, a mikor pénzrbőség van a nép körében, nagyszabású agítáczióval talán elég könynyen össze is lehetne hozni. Azoktól pedig, a kiknek halottjuk is van a világháborúban, külön alapítványokat is lehetne szerezni. Csakhogy ehhez persze országos szervezés és agitáczió kellene, de minél előbb. Annyi bizonyos, hogy jó lenne, ha a reformáczió jubileumának megünneplésével minden egyházmegye és lelkészértekezlet foglalkoznék. Az összes jelentéseket és terveket aztán egy külön bizottságnak kellene fontolóra venni ós osztályozni. így lehetne aztán a legértékesebbeket nyilvánosságra hozni és megvalósulásuk érdekében egyetemes agitácziót indítani. Sebestyén Jenő. Táviratmegváltási lapok sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám). & jt jt jt jt „PROTESTÁNS TÁMADÁS A JEZSUITÁK ELLEN." — Válasz a „Magyar Kulturá"-nak. — II. bb. a királykoronázó Simor herczegprimást is belekeveri erőszakosan argumentumai közé. Szerinte, ha a törvényhozás ezt az abszolutizmus ideje alatt kinevezett herczegprimást nem tekintette volna esztergomi érseknek, I. Ferencz József se volna törvényes magyar királyunk, minthogy csak az lehet törvényes király, a kit az esztergomi érsek megkoronáz. Ebből azután — igazi jezsuita rabulisztikával és vakmerőséggel — azt a következtetést vonja le, hogy „vigyázzon tehát kissé jobban a Prot. Egyh. és Isk. Lap: ha a jezsuitákat visszatelepítő legfelsőbb királyi (?) leirat nem elég neki, akkor — ugyanez alapon — azon is kételkednünk kell, van-e Magyarországnak törvényesen koronázott királya s I. Ferencz József nem trónbitorló-e ? Ugyebár ennyit még sem mer állítani?" Nem szívesen követjük vakmerő elkalandozásaiban bb.-1, mégis fölvilágosítjuk a felől, hogy a koronázás törvényes volta távolról sem az esztergomi érseken fordul meg. Hadd beszéljen helyettünk ismét a budapesti egyetem r. kath. közjogtanára: „A törvényesen egybegyűlt országgyűlés azon állami orgánum, mely a koronázás közjogi tényére hatáskörrel bír. Azon disztingválás, miszerint a nemzet és a kath. egyház, vagy ennek főpapsága koronáz, nem szükséges, sőt nincs is helyén, miután az országgyűlésnek a főpapság alkateleme. A koronának a király fejére tétele a primás, vagy a primási szék üresedése, a primás akadályoztatása esetén öt helyettesítő magyar kath. főpap és az országgyűlés külön megbízottja . . . által együttesen történik". Tehát a herczegprímás közreműködése nélkül is lehet valaki törvényesen megkoronázott király! Nyilvánvaló, hogy a magyar törvényhozás a törvényes uralom helyreálltával nem foszthatta meg állásuktól az abszolutizmus ideje alatt kinevezett egyházi dignitáriusokat. Egész más elbírálás alá esnek azonban azok a nem személyi vonatkozású uralkodói ténykedések, a melyekbe még az alkotmányunkat új alapokra fektető 1848 as törvények előtt is befolyást gyakorolt a magyar törvényhozás. Ilyen ténykedés — többek közt — a szerzetesrendek betelepítése is. Kifogásolja bb. az újabb szerzetesrendek befelepítéséről szóló 1715: 102. t.-cz.-ről vallott értelmezésünket. Ennek 3. §-a szerint „a jövőben semmiféle szerzetesrend és zárda nem szaporíttatik állami szükség és a királyi felség kegyes beleegyezése nélkül". De vájjon megállapítható-e az állami szükség fönnforgása az országgyűlés nélkül? Épen ezért hivatkoztunk az egyes szerzetesrendek beczikkelyezéséről szóló 1723 : 96., 1729 : 50., 1741: 65., 1765: 42., 43. t.-czikkekre. Ha a szerzetesrendek bevételének a joga a királyoknak ú. n. „fönntartott jogai" közé tartozott volna, vájjon megengedték volna-e az uralkodó jogaikra féltékenyen őrködő III. Ká-