Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-31 / 53. szám

KRÓNIKA. Királynapok. Emlékezetes, mozgalmas hét volt a távozó évnek utolsó hete. Rég nem látott fény és pompa, mostanában már szokatlan örömujjongások színhelye volt, zászlódíszbe öltözött szék- és fővárosunk. Királynapok voltak. Egy hónappal a nagy nemzeti gyász napjai után vonult be az ifjú királyi pár, fényes kíséretével a nagyszerű és oly sokszor üresen álló várba. A kik tanúi voltak a felejthetetlen jelenetnek, mind bizonyságot tehetnek arról, hogy a bevonulás igazi királyi, hódító út volt. Azzal a reménységgel fogadtuk és köszöntöttük királyunkat, hogy nyomában nemsokára eljön az áldott béke és nemzeti életünk új erőre lendül uralkodása alatt. • Most, mikor e sorokat írjuk, foly ott fenn az ősi várban a nagy készülődés a koronázásra. Száz meg száz munkáskéz dolgozik, hogy minden ékesen és jó renddel történjen. A koronázás előtt is sok ezer ember vonult fel Budára, hogy legalább a nagy ünnepély színhelyét megláthassa. Mire e sorok megjelennek, akkorra már újra csendes lesz minden. — Hódolattal köszöntjük e helyen koronás, felkent királyunkat, azzal a legjobb kívánattal, hogy legyen uralkodása reá és népére boldog, hogy jöjjenek hazánkra, egyházunkra kedves esztendők, hogy találkozzanak uralma alatt az irgalmasság és hűség és egymást csókolgassák az igazság és békesség! TÁRCZA. Farkas József emlékezete. XV. Azok, a kik előkelő czélokért fáradnak, nem egyszer húzzák a rövidebbet. Nincs is igazságtalanabb valami, mint az ember munkájának értékét a puszta, hamar beálló, vagy elmaradó siker szempontjából mérni le. Annak, a ki e tekintetben híven óhajt tájékozódni, magasabb nézőpontra kell emelkednie, a honnan nagyobb területet tekinthet át. Időben, térben szélesebb térségeken szemlélődvén, az élet egy törvényét ismerjük meg: minden eszményi törekvés a haladás útját egyengeti ugyan, de maguknak a munkásoknak a verítékén kívül más csak a legritkább esetben jut osztályrészül. A kaptár felirata reájuk épen úgy vonatkozik, mint a méhekre: „Sic vos non vobis". Ma már a léghajók röpülésében gyönyörködünk, ha pedig visszatekintünk az útra, a melyen az ember idáig emelkedett, meglátjuk, hogy ez az út sok ezer ember roncsaival van tele. így állván a dolgok az ember előtt kibontakozó feladat: Szánts, adj a röpülő időnek örökké maradandó vetéseket, a többit bízd rá az Istenség vezető kezére.. Farkas József és írótársainak vállalkozásáról volt szó. Ezt a vállalkozást nem koronázta siker: megbukott. A „Keresztyén Család" kétéves pályafutása után megszűnt élni. Elete egyszerű volt, halála köznapi. És mi mégis pillanatra megállunk e rövid élet s kimúlás mellett. Van okunk reá: e ponton is alkalmunk nyílik arra, hogy lelkébe pillantsunk a férfiúnak, a kinek nevét e sorok fölé írtuk. 9 A „Keresztyén Család" arról a buzgóságról beszél, a mely az egyház lelkesebb embereiben mindig élt, őket munkára hangolta. Farkas József és társai egy eszményi czél érdekében: a magyar kálvinista köznép érzelmi és értelmi emelése végett vetették magukat a munkába, hoztak áldozatokat időben, fáradságban; czéljuk nemes volt, áldozatuk egész. Ha a kitűzött czél, mint egyesek buzgóságának hévmérője, fölébreszti a rokonszenvet, nem lehet érdek nélkül való az ok sem, a mi miatt a terv megbukott. Hallgassuk meg a szerkesztőket: „Szép reményünknek, így szólanak a többi között, kedves ábrándunknak szemfödelét látjuk mai számunkban. Kecsegtetett bennünket a remény, hogy protestáns népünk ama rétegébe, mely tud ugyan olvasni... de nem szokott, melyet a templomi tanításon kívül ábha senki semmivel sem emelt, sikerülni fog kis lapunkkal behatolni s a nép azon rétegében a valláserkölcsi élet nemesítése, fejlesztése, a társadalmi nemesebb eszmék, törekvések ismertetése, a polgári erények hirdetése által egyházunk, hazánk s társadalmunk javát előmozdíthatjuk. Fájdalom, e reményünk nem teljesült." Elmondják, hogy híjával voltak azoknak a segítő társaknak, a kiknek feladatuk lett volna a lapot „a sötétségben ülő, vagy ferde irányban tévedező nép előtt" ismertetni. Ha voltak is ilyenek, számuk vajmi csekély volt. Velük szemben állott a közönyösek, sőt ellenséges indulatúak tábora. „A legtöbb gyülekezet angyalai egészen közömbösen, sőt közülök nem kevesen épen ellenséges indulattal fogadták lapunk születésének hírét s a helyett, hogy hívogatták volna a bölcsőhöz a pásztorokat, a Heródesek szerepére vállalkoztak; elítélték lapunkat a nélkül, hogy szükségesnek tartották volna azt, bár csak kívülről is, megnézni, nem hogy olvasni és megismerni." A szerkesztők lelkesedése az egyik oldalon, a közöny a másik oldalon. Szó sincs róla, a „Keresztyén Család" históriája nem áll elszigetelten sem a múltban, sem később. Hogy megállottunk mellette, mert annak egyik oka épen az, hogy bizonyos tekintetben típust képvisel. A „Keresztyén Család" kimúlása alkalmat ad arra, hogy Farkas Józsefet egyik jellemző oldaláról megismerjük. A sikertelenség bizonyos fokú keserűségnek a forrása mindig és mindenütt. A külömbség ember és ember között abban van, vájjon a keserűség mint lekötő indulat a megfelelő feloldó indulat (életkedv, örömérzet) mekkora mértékével találkozik ott bent, a hol az érzések és érzelmek hullámzanak ? Voltak pl. akik reményeikben csalódván, belevágták tollúkat íróasztaluk táblájába s imígyen beszéltek: soha többé, ki nem veszem. És úgy cselekvének, a mint beszélének! Farkas József (ez a jellemző) pillanatra se esik e kísértésnek hatalmába.