Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-24 / 52. szám

akkor a luteránus, hogy ő luteránus és mindjárt tisztában leszünk egymással; tudni fogja mindegyikünk a teendőjét s fog alkotni mind két testvér. Hiszem, hogy így közelebb leszünk egymáshoz, mint voltunk a múltban bármikor. Különben is a bántó felekezetieskedóst, eleve kiküszöböljük lapunkból, ha azt igazi kálvinista-szellemben szerkesztjük. Egyházunk egész múltja garanczia erre. Még azt szeretném elmondani, hogy mi módon vélem eleve sikeresnek napilapunk megindítását. Legyen az a református társadalom lapja. Tehát ne egyházi felsőbbség kezdeményezze és pénzelje, hanem mi magunk, a kik a református társadalmat alkotjuk. A társadalom tegyen bizonyságot arról, hogy szüksége van ily napilapra. Azt mondják, a mi társadalmunk közönyös. Felületes állítás. Inkább azt mondhatnók, a jelek voltak bizonytalanok, a mikkel hozzászólottunk s mivel nem értette meg azokat, azt hitte, nem is tartozik rája a dolog. Harmadfél milliónyi református társadalom! Micsoda erő! A magam ^észéről a Kálvin-Szövetséget tekintem a református társadalom ezidőszerinti képviselőjének. Nagy tervekkel indult meg a maga szép útján. En most azt kérem tőle, hogy egy tervet tűzzön maga elé, ha a többit is könnyebben el akarja érni. Ez pedig: a református napilap megindítása. Alkossa meg a Szövetség a maga sajtó-osztályát. Hívjon össze e végre Budapestre minél előbb egy sajtókongresszust. Ennek az osztálynak kétféle tagjai volnának: hivatalból tagja lenne minden református egyházi férfiú; ezek lennének az önként jelentkezőkkel a propaganda-tagok. Azután volnának a fizetőtagok. Valóságos hólabda-mozgalmat lehetne megindítani, tízezreket mozgalomba hozni ily módon. így előre megdolgoznánk a lap útját is, minden koronányi gyűjtés már egy biztos előfizető is lenne. A kongresszus röviden megszabná a teendőket; a távozók egy kis fogadást tennének magukra kötelezővé s a társadalom megmozdul a maga megrozsdásodott sarkain. A ki megfigyeli azt a nagy pénzpocsékolást, a mi most országszerte végbemegy, az föltétlenül kötelezve érzi magát arra, hogy abból a sok elhullott morzsából a napilap megindításához szükséges 100.000 koronát Összeseperni segítse. Ezt a kis összeget harmadfél millió embertől könnyen összehozzuk, ha emberséggel hozzálátunk, vagy egy hónap alatt — vagy soha ! A sajtó-osztály folytatná működését a lap megindulása után is, hisz teendője — a református sajtó megteremtése, felvirágoztatása — végtelen feladat. Permanens működése folyton hirdetné az okoskodásban elhalványultaknak azt, a mit sokan hiszünk, hogy a Leányzó — a mi sajtónk — nem halt meg, csak egy kissé soká aludt! Deák Imre. Táviratmegváltásí lapok ^ttt^J-sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IX. ker., Ráday-utcza 28. szám), jt jt jk jt j/t TÁRCZA. Karácsonyra. írta: Lampérth Géza. A szent estén ma, ha meggyújtjátok A zöld fákon a sok apró lángot Meghitt szobátok csöndes enyhében : G-ondoljatok a roppant tüzekre, Mik ott lobognak véresen messze Északon, délen, Zordhideg éjben . . . A szent estén ma, ha lelketekben Meleg szeretet halk szárnya rebben : Küldjétek szerte az éjszakába S ahol, harczok mezőjén s kórházban, Magyar katonát lel égő lázban: Szelíden, áldva Boruljon rája . . . A szent estén ma, ha kioltjátok A zöld fákon a sok apró lángot, Kulcsoljátok kezetek imára: — Irgalom atyja, ki vagy az égben, Küldj megváltást már e tűzben-vérben Vívódó, árva, Szegény világra! Farkas József emlékezete. XIV. A mint jár-kél, az élet legkülönbözőbb jelenségei adnak neki alkalmat és tárgyat az elmélkedésre és tanításra, mondanivalóját egy-egy kisebb elbeszélésbe öltöztetvén. „Különösen meglepik mostanában a Pestre jövő idegent, mondja egyik elmefuttatásában, a nagy költséggel kiállított gyászkocsik s a díszes szerszámokban eléjük fogott lovak." Egyik vidéki atyafival járván-kelvén a fővárosban, találkozik egy ilyen divatba jött kocsival, a melyen rajta van az egyletnek a neve: Concordia. Nevezetes egy hely is az a tenyérnyi terület, a melyet ez a jármű körülzár. A név pedig jól van megválasztva. A föld színén jóformán ez az egyedüli hely, a hol a concordia, az egyetértés teljes és zavartalan. Jóformán csakis itt van meg. Ennek a concordiának a deszkáján kiegyenlítést talál minden ellentét. Az emberek gyűlölködnek, szétszakítanak minden köteléket, szemben állanak egymással azok, a kiket a Gondviselés egymás mellé állított. „Mikor gyűlöletet látok az emberek között, úgy szeretnék odakiáltani: küzdj, mert ebben áll az élet, de mindig szeretettel, türelemmel, mert csak ez teszi nemessé a harczot. Szeretném eléjük tartani a gyászkocsi feliratát : Concordia. Minek az az epés gyűlölkedés ? Hiszen úgy is eltűnik majd minden ellentét: egyikre is úgy, mint a másikra várakozik a végső megbékiilés és az a bizonyos kocsi: a Concordia."