Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-17 / 51. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Kit várjunk? —l. — Vezérczikk : A sajtó becsületéért. — Második ezikk : Hogyan szervezzük az egyházi hivatalnokok betegsegélyző-intézetét ? Dr. Kováts István. — Táreza: Farkas József emlékezete. XIII. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld : Püspökünk Kecskeméten. Dr. Kováts Andor. Levél a szerkesztőhöz. Egy pót presbiter. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Kit várjunk? Máté 11.2-ío. Béke idején olyan kedves, hangulatos volt az advent. Úgy érezzük, hogy a magyar vallásos költészetet kevesedmagával művelő Szabolcska Mihályunk, mindnyájunk hangulatát festette, mikor az „adventi esték "-ről ezt írta: „Mintha e fátylas félhomállyal Csodás varázslat szállna rám, Kizárok minden földi gondot Szobám és szivem ajtaján." Igen, a békés időkben, a régi kálvinista szellemet megőrző családokban előkerült ilyenkor a zsoltár, körülülve a kályhát, a melynek parazsa megvilágította a szobát, áhítattal énekelte apraja, nagyja, öregje, fiatalja: Oh, Isten bölcsességének mélységes gazdagsága stb. Istenem ! Minő kép ez! Milyen messze, tova tiint, ki tudja, mikor tér vissza! Az elkeseredett lelkek vagy semmivel sem törődnek, vagy fájó kételkedéssel kérdik Jézusról: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk ? Az alvó magyar falvakba is elhatott már az a sokszor kárörömmel, sokszor fájdalommal hangoztatott tétel: A keresztyénség csődöt mondott. Ott persze más szavakkal fejezik ki ugyanezt. Keresztelő János a fogságból küldi el tanítványait Jézushoz, mikor meghallotta Jézus tetteit, ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk ? Tekintélyes egyházatyák, mint Hilarius, Crysosthomus, Cirillus, Teofilus s ezek nyomán Pázmány Péter egyik prédikácziójában, azt állítják, hogy Keresztelő János nem kételkedett Jézus messiási voltában, hanem kételkedő tanítványai kedvéért tette fel a kérdést, hogy Jézus maga nyilatkozzék előttük. A prot. írásmagyarázók úgy értelmezik János kérdését, hogy a fogságban sínylődő próféta sehogy sem tudta megérteni, miért tűri a Messiás-király, hogy az út egyengetőjét, prófétáját, hírnökét rabságban, szenvedések között tartják, hiszen neki isteni hatalma, ereje van. Miért nem lép fel, miért nem kezdi el az ítéletet? Felébred lelkében a kételkedés: Hátha csalódott, hátha Jézus nem a Megváltó ? Öt is Messiásnak gondolták sokan, de ő egy pillanatig sem hagyta kétségben az embereket, nyiltan megvallotta, hogy nem az. Nyilatkozzék Jézus is. Ha nem ő a Messiás, várnak tovább. Várnak, mert Istentől ígéreteik vannak s várnak, mert a jelen vigasztalan. Jézus egész határozottsággal vállalja a Messiás szerepét, de olyan Messiásét, a kinek képét megközelítő hűséggel megrajzolta Esaiás, a szenvedő szelíd megváltóét, a ki nem sebeket oszt. de földi pályája alatt is sebeket kötöz, szerencsétlen vakokat, sántákat, bénákat, az élét hajótöröttjeit gyógyítja, szenvedéseivel, sebeivel lelki sebeket gyógyít, mindnyájunk terhét, vétkét hordozza. Rettenetes, vigasztalan a mi jelenünk is. Sokan szeretteink közül valóságos fogságban vannak, sokan a halál árnyékának völgyében járnak naponta, sokan már ifjan elköltöztek körünkből, sokan kínzó gyötrelmek, szenvedések között ünneplik az adventet. Mit tegyünk? Hány embertől hallottam már a végleges lemondást, elkeseredést : jobb volna egy golyóval elintézni mindent, megoldani testi, lelki, anyagi nyomorúságot. Nem hiszik sokan, milyen életuntság, elkeseredés van az emberekben! Nagy feladat az ilyen emberekben magát a várást valamilyen szebb, boldogabb jövő iránt felkelteni. Nagy, keresztyén feladat a várást Jézusra irányítani. Nem új rendszerre, vallásra, új prófétára, vallások, filozófiák összeelegyítésére van szükség. Az igazi keresztyénség nem mondott csődöt, Jézus Krisztus ma is élő hatalom, minden problémának megoldója. Ó felé kellene fordítani az emberiség őszinte várakozását, meg kellene értetni, hogy becsületesen, minden csűrés-csavarás nélkül kell az ő parancsait követnünk, Ot magát szívünkbe fogadnunk, hogy az 0 isteni élete megnyilvánulhasson bennünk. Ne várjunk mást rajta kívül, de Ot azután igazán, szent vágyódással várjuk ezekben a nehéz adventi napokban. —l.