Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-17 / 51. szám

A SAJTÓ BECSÜLETÉÉRT. A Kálvin-Szövetség nem kisfontosságú lépésre határozta el magát. Azon van, hogy Magyarországot, a XX. század véres küzdelmeinek hősies osztályosát megtisztítsa attól a folttól, melyet tág lelkiismeretű üzérek a szabad gondolat és a sajtó szabadsága örve alatt becsületén ejtettek. Fölveszi a harczot a pornográfia, az erkölcsöket piszkos szándékkal megfertőztető üzérkedés ellen, mely a modern élet vívmányait lelkiismeret nélkül használja ki arra, hogy a mérget minél gyorsabban ós biztosabban és minél nagyobb mértékben keverje a könynyelműség nagylelkű és idegen frázisokat uraló nemzet életet adó vérébe. Számolt azzal, hogy nem csupán az üzletbarátolckal lesz dolga, hanem mindazokkal is, a kiket ezek a maguk javára az általuk mozgatott érdekczélokkal mozgósítani tudnak. De kiveszett volna belőlünk a jobb jövőbe s az igaznak győzelmébe vetett hit, ha e nehézségek egy pillanatra is visszatartottak volna attól, hogy elinduljunk azon az úton, mely ha rögös is, ha kisebezheti is lábainkat, de a kötelességnek, a becsületnek útja. Elsősorban a pornografikus termékeknek az állami támogatás mellett való terjesztését kell meggátolnunk s ezért fordultunk a kereskedelmi miniszter úrhoz, azért, hogy ezeknek a nyomtatványoknak a MA lr

. indulóházaiban való eladását, mely eddig szabadon folyt, tekintettel az állami érdekekre s a közerkölcs követelményére, szüntesse be. Lehetetlen, hogy az állam oly törekvéseket támogasson, melyek alapjainak megrontására irányulnak. E munkában nem maradhatunk egyedül. Támogatni fognak bennünket mindazok, a kik még érzik azt, mily nagy érdekekről, mert a nemzeti becsületről, az erkölcsök tisztaságáról van sző. A kereskedelmi miniszter úrhoz intézett fölterjesztés utal arra a közismert tényre, hogy ma fokozott mértékben kell őrködnünk a közerkölcsöknek, tehát azoknak a forrásoknak tisztaságán, melyek a nemzet létének gyökereit táplálják és izmosításához járulhatnak. E törekvésnek természetes következménye azon káros hatások paralizálása és kiirtása, melyek e czél ellen •munkálnak. A családi élet tisztasága, az ifjúság felfogásának helyessége, a zabolátlan állatias ösztönöknek a társadalom és nemzet érdekében való fegyelmezése vagy elnyomása sürgősebb kötelesség ma, mint volt valaha. Tisztán láthatjuk ugyanis, hogy ha a káros törekvéseket visszaszorítani nem bírjuk vagy nem akarjuk, a közérdeken az önzés, a becsületes törekvések felett pedig a bűnös indulatok fognak diadalmaskodni. Pedig a háború eléggé mutatja, hogy szükség esetén az egyénnek még létét is fel kell áldozni a közért. A legutóbbi években, épen a hadi események nyomása alatt, a törvényhozás csaknem korlátlan hatalommal ruházta fel a kormányt és nemcsak felhatalmazta, hanem kötelezte is arra. hogy a rendelkezésére bocsátott nagy hatalmat sürgősen és kellő eréllyel használja fel a fenyegetett nemzeti érdekek védelmére. A kormány ez/el a lehetőséggel nagyon sűrűn él is. Egészen bizonyos azonban, hogy hézagosan teljesítené hivatását, ha csakis azokkal a feladatokkal gondolna, melyek megoldása a jelen szempontjából égetően és halaszthatatlanul szükséges, nem terjesztené ki figyelmét azokra a lassabban ható, ép ezért kiválóan a jövőben nyilvánuló káros hatásokra, melyek a jövő nemzedékek létesülésének vetve gátat a lelkek megmérgezése révén aláássák a nemzeti lót alapjait. Ragálynál, pestisnél és a leggyilkosabban ható mérgeknél is biztosabban semmisítik ezek meg a nemzeti fejlődés tényezőit. Elterjesztésükre különösen kedvezők a mai háborús állapotok. A hadbavonulók ezrei és százezrei meglazultaknak érzik azokat az erkölcsi kapcsokat, melyek őket valaha kötötték; koczkára téve mindent, a rövidre szoruló lét keretében élvezni akarnák mindent s a kötelességektől elválasztott élvezés ideáljukká emelkedik. Mindez megérthető, de nem oldja fel az állani sorsán döntő férfiakat attól a kötelezettségtől, hogy a tornyosuló nehézségek közt fokozott mértékben igyekezzenek mindent megtenni a nemzet jövőjének érdekében. A legsúlyosabb és legérthetetlenebb ellentmondás volna százezreket és milliárdokat áldozni a háború szerencsés befejezéseért és szabadjára engedni a belső ellenség pusztító munkáját. Ezidőszerint az időszaki sajtó az 1914. évi XIV # t.-cz.. illetőleg a kivételes törvények alapján a legszigorúbb ellenőrzésnek van alávetve. Ez ellenőrzés legmeszszebbmenő gonddal őrködik azon, hogy a hadiérdekek meggondolatlan vagy időelőtti közlések révén kárt ne szenvedjenek. A sajtóval szemben gyakorolt ellenőrzés egyoldalúságára mutat — miután szándékos mulasztásról beszélni nem akarunk —, hog3r

a vázolt viszonyok közt gyorsan felburjánzó pornográfia ellen általánosabb intézkedések nem történnek. Sőt szemeink előtt van az a meg nem magyarázható tény, hogy a magyar államvasutak indulóházaiban, tehát állami támogatás és védelemmel kerülnek eladásra a pornografikus napisajtónak legmegbotránkoztatóbb termékei is. Az eladás szervezetten, sőt úgy tudjuk, az Altalános Beszerzési és Szállítási Vállalattal kötött szerződés értelmében történik, sokszor fiatal leányok és általában nők révén, a kiknek erkölcsei döntők a nemzet jövője tekintetében. Oly tény ez, a mire nem tudunk .példát a többi czivilizált nemzeteknél. Az állam, mint a pornográfia védője, sőt terjesztője és a befolyó jövedelem osztályosa! Arra nézve, hogy ez mily kevéssé egyeztethető meg az állam ethikai czéljaival, utalunk arra. hogy a budapesti kiráivi büntető törvényszék hivatásához képest ez év június 26-án B. VI. 18250/49/15. és október 14-én B. 145/20/ex 16. szám alatt a Fidibusz czímű hetilapnak, melyet a Magyar Államvasutak indulóházaiban szintén terjesztenek, nem kevesebb, mint kilencz munkatársát, tehát körülbelül az egész szerkesztőséget szemérem elleni vétség miatt fogházra és pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletek megokolása teljes mezítelenségében tárja fel azokat a bűnös és undorító üzelmeket, melyeket a szabad sajtónak e kóbor lovagjai, kik közül egyik a