Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-12 / 46. szám

rázat. Fichtetől Bőhmig itt tévedtek az Én prófétái. Mernéd-e azt állítani, hogy a himnuszt a betű teszi vagy akár százezernyi ólomdarab összeállhatna valaha ódává, vagy hogy gazdag palettája teszi a festőt s nem a Lélek, mely még soha nem hallott akkordokat csendítve áramlik át rajta. Puszta vehikulum az Én. Az, mi rajta átömlik, az teremt, az morzsol szét. „Élek pedig többé nem Én . . Itt a kulcs az Én és az Élet történetének megértéséhez. Ott, a hol az Én engedelmes mederré lesz, az Alkotó évmilliók óta munkás akarata telik be. S mert ismerem a nevet, melynél más nem adatott, hiszem Uram, hogy a rémek, a fellázadt szörnyek minden mai liarcza nyomán jönni fog a Te Országod . . de akkor máiminden cserépedényt, törékeny Ént kitölt a Te Lelked! Dr. Molnár Jenő. A PROTESTÁNS NAPILAP KÉRDÉSÉHEZ. Közeledvén az 1917. október 31., egymást érik az egyházközségi, egyházmegyei és egyházkerületi gyűléseken a reformáczió 400 éves emlékére megvalósítandó tervek, eszmék, javaslatok. Ma még a vandalizmussá fajult véres küzdelem zaja viharzik körülöttünk. Az egész földtekén „csattognak, mint az ég, a fegyverek": de már a népele, nemzetek szívében ott lappang a békevágy, minden tettükben ott sarjadzik az építő, teremtő szellem, az egymást és a mult emlékeit értékelni tudó kor szelleme. Már forr, érik mindenütt az az erő, mellyel a béke munkáját meg fogják kezdeni a hadakozó felek. Ue kell is. hogy így legyen, mert egy váratlan érkezett béke készületlenül találván bennünket, megfosztana a jövő fejlődés biztosítékaitól. Az egymással liarczban álló nagy államok: Németország és Anglia is ünnepet fognak ülni 1917 október 31-én. Ünnepre készül az egyetemes magyar protestáns egyház is és a 400 éves emlékünnepet valami naggyal, maradandóval, építő, nevelő, erősítő alkotással akarja megörökíteni. Magyarországon az ünnepelni készülők program injában a protestáns napilap és ifjúsági lap gondolata is benne van, mely azt mutatja, hogy azok megvalósítását. fontos érdekek követelik. Mindnyájan kívánjuk ós akarjuk, hogy legyen egy sajtóorgánumunk, mely érdekeink (és ezek nemcsak egyházi, hanem magyar nemzeti érdekek is!) szolgálatában álljon. Épen ina van nekünk, protestánsoknak, erre nagy szükségünk, mikor látjuk, hogy a sajtó mily óriási hatalom azok kezében, kik tudnak vele bánni. Kath. szomszédaink kezében erős és virágzó lapok vannak (Alkotmány, Elet. Magyar Kultura, Zászlónk stb.), melyekkel érdekeiket megvédhetik, eszméiket széles e hazában, a társadalom minden rétegében terjeszthetik. Ezek mellett irodalmi vállalatokkal, sajtóegyesiilettel. nyomdával, kiadó- és terjesztő vállalatokkal tartják össze, erősítik híveiket. S ha hozzávesszük, hogy mily anyagi erő áll rendelkezésükre, elmondhatjuk, hogy mi tespedő tétlenségünkben e téren alig vehetjük fel velük a versenyt. Szükségessé és indokolttá teszi egy prot. napilap alapítását egyebek mellett az a hírlapi és irodalmi irány is, melt az új magyarok, a radikálisok, a szabadgondolkodók lapjaiban jut kifejezésre. Mult. hagyomány, család, vallás, becsület, hazaszeretet, igazság, jog: mindez előttük nevetséges és lomtárba való. Ilyen eszmékkel telített lapokat, olvasmányokat nem adhatunk hiveink kezébe. De hát mit olvastassunk velük, mikor pár lapot leszámítva, az összes nagy lapok a keresztyénellenes törekvések számára egyengetik az utat ?! A keresztyénség összes erkölcsi elveit gúny tárgyává teszik őt: e mellett megtámadják a magyarságot, a hazaszeretetet, a nemzeti ideálokat s ezek helyett a pornográfiának és a nihilizmusnak állítanak szobrot. A magyarság nevében és érdekében kiabálnak, holott ők maguk csak születésükre nézve magyarok, de érzésben, szellemben, a közös mult tiszteletében nem; nem is tudnak, nem akarnak azok lenni! Ez irodalmi irány ellen emelt szót Kenedi Géza 1911 deczember 16-án a parlamentben mondott beszédében. Irodalmi kérdésekben — úgymond — az államnak közvetlen beavatkozási joga nincs. De mikor az irodalmi művek teljesen szabadon teremnek, ezekkel is kellene törődni! Egész destruktív irányok kezdenek kibontakozni, egy részük pedig teljesen elvesztette a nemzeti karaktert. Itt arról van szó, hogy — különösen — az ifjúságot meg kell védelmezni ez irodalmi tolakodástól, melylyel ezeket- a termékeket eléjük viszik! Ez irodalom hatása a gyermek-öngyilkosságok szaporodásában, a karakterek elaljasodásában és az egész életfelfogás eltorzulásában áll. íme, már a törvényhozás házában is megnyilatkozott az ellenhatás e destruktív irány romboló hatásával szemben! Mindezeket azért említettem fel, hogy ez úton is indokolva lássuk egy prot. napilap elodázhatatlan szük- ' ségességét. Ha a háború utáni építő nagy munkában nem a szigorúan keresztyénies gondolkozás és érzület lesz a vezető elv, ha népünket e romboló szellem keríti hatalmába, akkor meghódoltunk annak az iránynak, mely elősegíti a magyar faj pusztulását. Prot. napilapra tehát ezeknél fogva is szükségünk van. Meg is egyeznek a vélemények ebben; s abban is, hogy annak alapítására most van itt a legalkalmasabb idő ; de hogy miként és hogyan öltsön ez eszme testet: azzal még nem vagyunk egészen tisztában! Nálunk, ha valamely életrevaló eszme felszínre kerül : tárgyalják, meghányják-vetik, de csak külső formájában ; hangoztatják, hogy mily helyes, üdvös, czélszerű, de közelebbi lehetőségét nem nyújtják, sőt még a lehetőségre vezető utat sem jelölik meg a legtöbb esetben. így vagyunk a protestáns napilap kérdésével is. Nagyon fontos egy prot. napilap megindításánál, hogy annak főintézése ne pap- vagy tanár-író kezébe