Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-12 / 46. szám

kerüljön, hanem egy széles látókörű, újságírói tapasztalatokban gazdag, vérbeli újságíró vállalja azt. Nagy különbség van ugyanis egy hetenkint vagy havonkint megjelenő partikuláris lap s egy országos napilap szerkesztése között. Egy ilyen lap életképességéhez nagyon fontos a vezető, irányító megválasztása. Legczélszerűbb volna egy tekintélyesebb protestáns újságírót megnyerni, ki teljes biztosítékot nyújtana a lap adminisztratív intézéséhez. Természetes oly anyagi ellátásban kellene részesíteni, hogy egészen e lapnak szentelhetné minden idejét. Kellene aztán melléje rovatvezetőket állítani, kik már lehetnének odavaló egyházi és világi emberek; ezek volnának a tulajdonképeni írói a lapnak s kik itt élnének a fővárosban és teljes szellemi erejüket e lap érdekében mozgósítanák, mit azonban csak úgy tehetnének meg, ha kellő fizetéssel láttatnának el. Kellene ezeken kívül úgynevezett „riportereket", tudósítókat állítani a lap szolgálatába, kik az ország különböző részeiből küldenék tudósításaikat a lapnak. Választanának ilyet az egyházkerületek, egyházmegyék, sőt nagyobb egyházak és főiskolák, hogy ezúton minden lényegesebb, fontosabb mozzanatról tájékoztatnák a lapot, mely így az egész prot. közvélemény útmutatója, irányítója, képviselője lenne. A lap rovatai között ott kellene lennie az egyházpolitikai és szocziálpolitikai rovatoknak, mert ezekre háború után a prot. vallásoknak nagy szükségük lesz: e két eszme a háború utáni társadalmi kérdések előterében fog állani. Egy negatív czólt okvetlen körvonalozni óhajtanék az új lap programmjában: azt, hogy ne legyen az a felekezeti torzsalkodás gyúpontja és gyűlhelye, ne legyen az az egyházak, vallások, egyházak és világiak közötti béke megrontója, hanem szolgálja az minden betűjében, minden sorában, egész szellemében az Isten országát! Utoljára hagytam a legfontosabb és legkényesebb részt: az anyagiakat. Ez adja a legnagyobb gondot a szervezőknek. S tényleg egy új napilap alapításához tőke nélkül hozzáfogni annyit jelent, mint a kezdet után csakhamar letenni a tollat. Ma a gazdálkodás, a termelés minden ágában a nagy tőke viszi a szerepet, melyet vagy egyes vállalkozók állítanak akczióba vagy sok kis tőke összehalmozásából állítják azt elő a kis magángazdaságok. A társadalmi fejlődés teljes mértékben az utóbbi felé törekszik, mit a szövetkezeti, részvénytársasági formában valósítanak meg. Egy létesítendő prot. napilapot is legczélszerűbb volna részvénytársasági alapokra építeni. 20—50 esetleg 100 K-ás részvényjegyek, melyek egyháziak és világiak között helyeztetnének el és a melyből befolyt összeg szolgálna a vállalat alaptőkéjéül: mindenkor biztos bázis volna egy esetleges válsággal szemben. Előfizetői a társadalom különböző rétegeiből, egyházi és világi elemekből és a nép fiaiból kerülnének ki. Azért hangsúlyozom a népet, mivel legtöbb ilyen irányú lapnak az a hibája, hogy a rossz szerkesztés miatt a nép nem olvashatja. Ez volt a hibája a Magyar Szó-nak, e miatt nem népszerű a katholikusok Alkotmány-a, melyet, mintha a nép kizárásával, egyenesen a papoknak szerkesztenének. Nekünk arra kellene törekednünk, hogy a nép minél szélesebb rétegeiben is otthonos legyen e lap, mert 6—8—10,000 előfizetővel napilapot megindítani igen, de fenntartani nem lehet! Nehéz kérdés még a lap politikai iránya is. Tudjuk, hogy prot. egyházi ós világi hiveink között a legellentétesebb politikai pártárnyalatok vannak képviselve s így oly lapnak, mely tulajdonképen belső, lelki érdekeket volnál hivatva szolgálni, külső politikát nem lehetne egy irányban határozottan követni. Ide kellene a legnagyobb mérséklés és a helyes „arany középút" eltalálása. „Az Est" pl. nem folytat semmiféle pártpolitikát, mégis a legelterjedtebb napilapunk, mit ügyes, jól szervezett szerkesztésének köszönhet. Megmondja mindenről és mindenkiről az igazat, a való tényt és a további kommentárokat az olvasóra bízza. Ügyes újságírói tollal és kézzel e kérdést is meg lehetne oldani. (A fenntiekben kifejtett gondolatokat épen azzal az újságíróval volt szerencsém megbeszélgetni, a kinek illetékes helyről a létesítendő új lap vezetését felajánlották.) Azért vetettem fel ilyen formában most e gondolatot, hogy egyházi és világi fórfiaink hozzászólva, igazítással, több oldali megvilágítással a lehetőleg helyes és kielégítő megoldáshoz jussunk úgy, hogy mikor az 1917. évnek békés, megértő napjaiban a reformáczió 400 éves évfordulóját üljük, már megvalósításhoz közel vagy készen álljon ki erős prot. lapunk az új korszak küzdőterére. Ih\ Gesztelyi Nagy László. EGY FONTOS HATÁROZAT. Már lapunk 34. számában megemlékeztünk arról, hogy kerületünk közgyűlésének egyik fontos teendője lesz a nagygeresdi egyezség megszűnése folytán szükségessé vált intézkedések elrendelése. Az ügynek, mint azt már a gyűlésről szóló tudósításunkban is jeleztük, dr. Benedek Zsolt konventi titkár, kerületünk vil. aljegyzője volt az előadója, a ki az egyházmegyék javaslatainak beható ismertetése során jelentette, hogy a nagygeresdi egyezség felmondása daczára is mind a nyolcz egyházmegyénk az ev. testvéregyházzal való testvéries együttműködés álláspontján van és a legtöbb egyházmegye a javasolt intézkedéseket csak ideigleneseknek tekinti az új egyezség létrejöttéig. ígéretünkhöz képest közöljük dr. Benedek Zsoltnak a kerületi közgyűlés által elfogadott határozati javaslatát, mert úgy hisszük, hogy az nemcsak kerületünk, hanem egész református egyházunk véleményének is hű kifejezője : Az egyházkerületi közgyűlés annak tudatától áthatva, hogy nekünk reformátusoknak és evangélikusok-