Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-12 / 46. szám

PROTESTÁNS X EGYHAZIÉSISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKE1 PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr.f Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinsz5vetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczád oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az Élet és az Én. Dr. Molnár Jenő. — Vezérczikk : A protestáns napilap kérdéséhez. T)r. Gesztelyi Nagy László. — Második czikk: Egy fontos határozat. — Táreza • Farkns József emlékezete. IX. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld : Levél a szerkesztőhöz. Orth Ambrusné. — Külföldi hírek. — A mi ügyünk. — Irodalom : Jézus erkölcstana a hegyi beszéd alapján, m. k. — Egyház. — IskoLa. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Kön3r

véből. Az Élet és az Én. Pál,: „Élek pedig: többé nem Én..." Bizony meder az En. Kősziklába vagy homokba sikált meder, a min kristálytiszta vagy szennyes folyam fut végig: az Elet. Van-e fogalmad arról a harczról, mit a meder és folyója, az En és élete pillanatnyi fegyverszünet nélkül egymással vívnak? Antidiluviális idők vízőröméi, a f&gW* glt^jui w jei barázdákat szántottak a föM gránit arczába s mikor újabb világaíakulások nyomán hegyekké nőttek a korailök mészvázai s mérhetetlen szárazföldek emelkedtek elő, akkor a gleccser szántotta gránit kapun, vagy ha nem. hát évezredes szünetlen harczban, önhatalmúlag vájt ágyon siklott végig a diadalmas ellen, a folyam. Az alpok varázsa, a gránit és víz évmilliós liarcza elbűvöli a muítakba tekintő lelkét. Az értő előtt felpattannak a létezés legtitkosabb ajtói: szünetlen küzdelem, elemek csatája, a párává foszló vízcsepp diadala. Lépj be egy rohanó hegyi patak medrébe s meglátod, minő arcza van: minden vonása egy évszázad munkája. A gránit törvénye az, hogy daczoljon s a vizcseppé pedig az, hogy formáljon, győzzön. Az örök tagadás és a szünetlen teremtés isteni színjátéka folyik le szemeid előtt. Bizony meder az En. Arczulatának minden vonását évezredes mult s az iménti pillanat szülték. Gránit és vízcsepp! Mi keményebb az egyiknél és mi lágyabb a másiknál s mégis a vízcsepp homokká őrli a gránitot, mert minden paránya a győzelem törvényét rejti méhében. Kezdetben dacz és lázadozás és tagadás, azután pedig alázatos teherhordozás : ez az En története. Vonás, vonás után gránit mederbe, évezredeken át pillanatról pillanatra születő istenarez: ez az Elet története. Az Ént akarod ismerni? Lépj közel e csodálatos mederhez ott. a hol tiszta a folyó vize s kiveheted arczvonásának minden hajlását s a reá boruló sötét faunát, hogy a mint a felkavart iszap elrejti előled a folyó medrének arczát, vágyak és indulatok saisi fátyolt vonnak arra az arczra, mit az Énbe vésett az Élet győzelmes törvénye. Vágy és indulat, szenvedély és engedetlenség csak fátyol az Én történetében, a mi eltakar vagy legfölebb sejteni enged. Ha azonban így el van rejtve előtted az az Én, keresd meg vonásait tetteiben. Az ember az, sem több, sem kevesebb, mint a mit tesz. S ha oly tettekre bukkannál, miknek nagysága mellett nyomorult porszemnek érzed magad, jusson eszedbe, hogy az En csak meder, min győzelmes, isteni Elet ömlik át, mit minél odaad óbban hordoz, annál gazdagabban teteint, alkot annak győzelmes ereje: „Élek pedig többé nem En, hanem énbennem a Krisztus." A tagadás és dacz áldozatos engedelmességgé vált, a vízcsepp, mely az imént ostromolt, most éltet, üdít. Az Életet akarod ismerni? Oh nézd, a mint küzd, teremt, sujtol, összemorzsol és alkot mennyországot vagy poklot milliónyi Énben. Itt hullámzik és zúgva törik meg árja, szennyesen kavarog amott, de mégis győz. Mert erre teremtetett. Ki kételkedik abban, hogy el fog jönni az „Ország1

1

, ha tudja, hogy munkában áll az Elet, mely formálja az Ént. Ki ne tudná közöttünk, hogy minővé kell válni az Én arczának, mióta közöttünk járt a Názáreti. Oh, minő munkája van még hátra az Életnek, az 0 életének, míg annyi Énre rávési az isteni bélyeget. Van, a hol gránit az akadály, mily ragyogóan tiszták itt az ostromló habok. Tagadás és teremtés, pokol és mennyország merőn állanak egymással szemben. Másutt a gránitalapra vastag palástot vont a bűn: Az Én, mely homokba vont meder, mi mindent megkísérel. Simán hajlik meg az Elet előtt, kitér, elnyeli, tévútra veszejti. Az ostromló habok mily szennyesek ott, a hol iszap és homok az Én. Mihelyt azonban a meder készen áll a szilárd gerinczig, a kristálytiszta cseppeken millió színben törik meg a sugár. Teljes a győzelem. * Gondoltak-e már az Életnek s az Ennek erre a küzdelmére ? Bizony, csak meder az Én ! Minden büszkesége, egész Világa csak Maja fátyola, álom és káp-