Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-01 / 40. szám

A PRESBITERI KÉPESSÉG ELVESZTÉSÉRŐL. A kecskeméti egyházközség fölterjesztése folytán egy igen fontos kérdés foglalkoztatta a kecskeméti egyházmegye ezévi közgyűlését. A kérdés a körül forgott: megszűnik-e időközben presbitersége árinak az egyháztanácsosnak, a ki nem választó ? A kérdés — joggal — élénk vitát keltett s csekély szavazatkülönbséggel úgy döntetett el, hogy az a presbiter, a ki nem választó, presbiteri képességét időközben is elveszti. Mivel a kérdés nem valamely konkrét esetből kifolyólag, hanem elvileg vettetett fel, e sorok írójának az volt a nézete, hogy adassék ki a lelkészértekezletnek véleményes javaslat végett annyival inkább, mert valószínűleg olyan törvénymagyarázatról van szó, melyet érvényesen csak a zsinatnak van joga (I. 8. §) eldönteni. A közgyűlés azonban nyilván azokat a presbitereket akarván sújtani, a kik egyházi adójukat rendetlenül vagy csak a választási idő közeledtével szokták kifizetni s így az évenkint készülő választók névjegyzékében helyet nem foglalhatnak, azonnal határozatot hozott. Tagadhatatlan, hogy egyházkormányzatunk rendes menetét nagyban gátolják azok a presbiterek, a kik az egyház tanácsszékében ülnek s még csak arra sem vetnek ügyet, hogy egyházukért csak annyit is megtegyenek, a mennyit minden jóravaló gyülekezeti tag megtesz, hogy az évenldnti közterhek viselésében részt vesz. A közgyűlés határozata tehát nagyon is érthető, ha az egyház kormányzatától el akarja távolítani azokat, a kik legelemibb kötelességüknek sem tesznek eleget, sőt a legrosszabb példával szolgálnak. Kérdés azonban 1. nem választhatott volna-e erre az egyházmegye más módot; 2. van-e törvényes alapja az egyházmegye határozatának s 3-szor ha van, miként hajtható az végre? Ezekből a szempontokból kívánjuk a kérdést tárgyalni s az ügy fontosságára tekintettel, kérjük más érdeklődők hozzászólását is. I. A felvetett kérdésben kétségkívül a legegyszerűbb megoldásnak az látszik, hogy miután a III. t.-cz. 24. §-a szerint „mindennemű kirótt egyházi tartozások minden év október hó végéig fizetendők, esetleg beliajtandók", éljen a gyülekezet ezen jogával az egyházi adóját nem fizető presbiterrel szemben is. Menjen el, ha kell, a végrehajtásig s így az egyházi adó végre is kifizetődvén, a következő év június 20-ig a választói névjegyzékbe érvényesen felvehető lesz. Ez az eljárás — tagadhatatlanul — egy csapásra megszüntetné az egyházi adóhátralékot, egyszersmind állandóan biztosítaná a presbiteri képesség egyéb, most szóban forgó feltételeit: a választói jogosultságot, illetve a választói névjegyzékbe való felvételt. Ilyen eljárás mellett fel sem merülhetne a presbiteri képesség elvesztése. Tudjuk azonban, hogy az egyház körében sokáig várunk . . . várunk, felhívás megy felhívás után s a végre- * hajtásra csak utoljára, egy-két év múlva szánja rá magát a presbitérium, mert óvakodik az olyan eszköztől, melylyel a hiveket az egyháztól elidegeníthetné. így a hanyag fizető presbiter is csak benn ül a tanácsszékben, határoz és dönt, a nélkül, hogy tényleg még csak annyi joggal is bírna, mint a gyülekezet bármely tagja, a ki legálább választói joggal bír. Az egyházi adó kényszerű behajtása tehát nem orvosolná, legalább a mi gyakorlatunk szerint nem, hogy minden presliter a választói névjegyzékbe is felvehető legyen. II. Egyházi törvényeink szerint (II. 30. §) presbiterségre választható az egyházközségnek minden olyan férfi tagja, a ki választó s tisztességes és egyházias életet él. A presbiteri képesség egyik feltétele tehát, hogy az illető választó legyen s ebben van az egyházmegyei határozatnak törvényes alapja. Itt mindjárt megjegyezzük, hogy a presbitériumok gyakran túlteszik magukat ezen a feltételen, bár az is igaz, hogy a fellebbezéssel megtámadott választásnál az egyházi bíróságok rendesen megsemmisítik annak a presbiternek a mandátumát, a ki a választói névjegyzékbe nincsen felvéve. Hivatalból azonban azt sem szokás felülvizsgálni, a mi elég hiba s talán épen itt van a bajnak gyökere. Rendes választásoknál mégis ritkán fordul elő, hogy oly egyén választatik meg, kinek választói joga nincsen. A megválasztott presbiter mandátuma 12 évig tart s, a közgyűlési kisebbség véleménye szerint, az egyszer jogérvényesen megválasztott presbiter hivatalából csak bírói úton mozdítható el s e 12 év alatt többé vizsgálat tárc 1 gyát nem képezheti, birtokában van-e a presbiter a presbiteri képesség azon feltételének, hogy választó legyen, fel van-e véve a választók névjegyzékébe avagy nincsen ? Tényleg ez a felfogás van elterjedve egyházi életünkben, mert én legalább még nem ismerek esetet, a mikor a presbiternek le kelletJPvolna tennie hivatalát a miatt, mert a választók névjegyzékébe felvéve nincsen. Az Egyh. törv. I. t.-cz. 32. §. azonban mást mond : „annak, a ki a rendszeres választások közötti évek alatt a presbiteri képességet elveszti vagy más egyházközségbe költözik stb.: helye megüresedettnek tekintetik". E szerint tehát a presb. képesség a rendszeres választások közötti évek alatt is elveszthető úgyannyira, hogy helye megüresedettnek tekintendő. Az egyházmegyei közgyűlés ilyennek tekintette a választói jog hiányát s arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ilyennek helye megüresedett, mivel presbiteri képességének egyik feltételét elvesztette. Ezzel szemben nem adott helyet annak a magyarázatnak, hogy az idézett helyen a presbiteri képesség csak olyan elvesztéséről van szó, mely fegyelmi vétségben az V. t.-cz. 15. § b) alapján mondatott ki, mert a 32. § tisztán képesség elvesztéséről, nem pedig fegyelmi úton való elmozdításról szól. III. E szerint tehát az eljárás is tisztán közigazgatási lehet, még pedig az I. 19. §-ban leírt választói névjegyzék készítésével kapcsolatban. E névjegyzéket a presbitérium készíti, közszemlére kiteszi stb. Ugyanez tesz róla jelentést az egyháztanácsnak. Eddig nem volt gya-