Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-17 / 38. szám

törvényeiben használt elnevezése főrendiházi vonatkozásaiban is érvényre jusson. Ez okból tisztelettel javasolja a bizottság a nmélt. főrendiháznak, méltóztassék kimondani, hogy a főrendek névjegyzékében és a főrendiház irományaiban ezentúl az „evangélikus református" elnevezés helyett a „református" elnevezés használtassék, illetőleg a névjegyzék IV. fejezete ily értelemben igazütassék ki." A főrendiház a bizottsági javaslatot egyhangúlag elfogadta s így a kérdés — nem is lehetett másképen — egyházi autonómiánknak megfelelő megoldást nyert. KRÓNIKA. Pusztulás — segítség. A véres, sorsdöntő eseményekben gazdag világháború csapásai között bizonyára egy sem volt fájdalmasabb, mint az, a mely a közelmúlt napokban zúdult reánk. Honnan is vegyük a szavakat a szíveinket eltöltő keserűség, bánat és legmélyebb részvét megfelelő kifejezésére ?! Jártunkban-keltiinkben, munkánk és pihenésünk óráiban egy gondolat bánt bennünket, egy sötét gond szegődik hozzánk untalan. Háttérbe szorulnak a magunk egyéni aggodalmai, nem tehetünk róla: alig tudunk felocsúdni, nem tudjuk és nem is akarjuk kivonni lelkünket a szomorú látások hatása alul. Felvonulnak előttünk a hontalanok ezrei — tízezrei, úgy a hogy jöttek, a hogy láttuk őket. Es azután látjuk mindazt, a mit otthagytak, különösen a nagy lelkek áldozatos munkájának gyümölcseit, alkotásait, az elnémult harangokat, az ecclessia desolatá-k százait. Lehet-e, szabad-e könnyedén megnyugodnunk és megelégednünk odavetett, könnyen osztogatható, vigasztaló szavak hallatára?! Bánkódunk, de nem gyászolunk, mint olyanok, a kiknek nincsen reménységük ; jaj lenne minékünk, ha így kellene látnunk a nagy pusztulást. De azt, mélyen át kell éreznünk mindnyájunknak, hogy most iitött reánk nézve a sorsdöntés órája, a 12-ik éra: minden erők megfeszítésének nagy próbaideje. Ott állunk a mérlegen, a megpróbáltatások tüzének közepében! Jó, ha szüntelen eszünkbe tartjuk, hogy a lenni vagy nem lenni kérdése lebeg fejünk felett most ezekben az időkben. — Az áldozatkészség megható jeleivel találkozunk mindenütt. Ezekről természetesen itt e helyen részletesen nem szólhatunk. Mi most elsősorban arra gondolunk és arról írunk, hogy a mi egyházunknak és vele kapcsolatos minden intézményünknek bőséges részt kell venniük a mentés, a segítés nagv munkájában. Bizonyára sok száz szószéken felhangzott már a segítésre felhívó szózat az erdélyi testvérekért és minden gyülekezet körében, a hol menekültek, hontalanok vannak, lelkésztársaink, tanítóink ott vannak az elsők között a sebek kötözésének nagy munkájában. De ez még nem elég. A gyászoló és karjait segítségre táró Hungária mellett ott kell állnia, minden tőle telhető segítségre kész anyaként, a mi magyar egyházunknak. Mindennek tervszerűen, egységes irányítással kell történnie. Legyen egy központi iroda, a hova odafordulhassanak mindazok, a kik az egyháztól várhatnak irányítást, megsegítést, bárhol bujdossanak is. Részvétünknek, szeretetünknek megfelelő gyors, energikus eljárásra van szükség! BELFÖLD. A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. Jóllehet, az idén tavaszi gyűlésünk nem volt, a szeptember 7-én tartott őszi gyűlésre nem halmozódott fel az elintézni való. A rendes .jelentéseken kívül csak egy-két fontosabb javaslat emelkedett ki a tárgysorozatból, de ezeket is az egyes bizottságok beható előkészítésében, vita nélkül fogadta el a közgyűlés. Három és fél óra alatt a tárgysorozat kimerült, sőt az az egy bírósági ügy is, a mely egy makacs adózó fellebbezése folytán vetődött a zöld asztalra, elintézést nyert. Nagy Ferencz esperes imája és gr. Teleki József főgondnok lelkes beszéde nyitotta meg a népes gyűlést. A tárgysorozat első érdekes pontja az esperesi jelentés volt. Tömör, sokat mondó képe tárult elénk egyházmegyénk 1915. évK életének. Az egyetlen nézőpont — mondá a jelentés —, a melyből helyesen ítélhetjük meg helyzetünket, az evangéliumi nézőpont. A hol az evangélium Lelke indítja a lelkeket munkára, ott a munkának eredménye is Van. Az eredményes munka, a mely a háború által okozott nehézségek daczára előttünk áll, kétségkívül bizonyítja, hogy a Gedeonok seregének, a, választottaknak önfeláldozó buzgóságát a külső körülmények kedvezőtlen változása korlátozhatja ugyan, de le nem törheti — annak növekednie, terjeszkednie s hódítania kelil! így érthető, hogy bár kevesebben látogatják a templomot, mégis több a perselypénz; nagy a drágaság, mégis többen és többet adakoztak Isten dicsőségére, mint az előző évben. Perselypénzben befolyt 18,827 K (1914-ben: 17,440); Isten dicsőségére befolyt 6694 K (1914-ben: 4969); egyéb hagyományok összege 18,602 K. Nem ilyen örvendetesek az anyakönyvi adatok. 1915-ben született 2149 ii és 1853 nő, összesen 4002 gyermek, 3491-gyei kevesebb, mint az előző évben; meghalt 2814 egyén, 357-tel több, mint 1914-ben. Az esketések száma 1042, ez is 480-nal kevesebb. 307 iskolában 107 tanító tanította a hittant 15,800 ref. gyermeknek, ezeken kívül a mi felekezeti iskoláinkba 5200 ref. növendék járt. Több mint 20,000 gyermekkel foglalkoztak tehát hitoktatóink és buzgó tanítóink, a kik közül tizenhét hadiszolgálatot teljesít. A hitélet általában véve kielégítő volt, szeretetintézményeink, belmissziói egyesületeink folyton növekvő buzgósággal enyhítették a háború által okozott bajt, nyomort s fájdalmat. Az egyes gyülekezetek áldozatok árán is igyekeztek megmaradni ama fejlődési fokon, a hová a háború előtt jutottak ; sehol nem szűnt meg a hitélet rovására semmi, sőt sok helyen a vallásos iratok terjesztése, vallásos