Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-17 / 38. szám

összejövetelek szervezése, a különféle hadi — jótékonyczélú gyűjtések vezetése nyomán új érdeklődés és elevenség hódított teret a gyülekezetben. A háztartási és adózási viszonyok csak a fővárosban és környékén érezték meg nagyobb mértékben a háborút. A budapesti egyház számadása 23,198 K hiánnyal záródott. Az esperesi jelentés után Gátliy Anna, Busse Jolianna és Csubák Ilona tanítónők tették le az esküt. Majd az egyes bizottságok előadói tettek részletes jelentéseket. A tanügyi bizottság javaslatára a nem ref. elemi iskolákban való énektanítás anyagát czélszerűbb beosztással, megrövidített alakban fogadta el a közgyűlés ; a hitoktatás egységessé tétele érdekében pedig kijelölte a használandó kézikönyveket. Általában a Kovács—Székelyféle Bibliai történetek, a Polgár—Hamar-féle Káté és a Bocsor-féle Egyháztörténet tanítandó; a fővárosban azonban megmarad az Izsák-féle Káté és a szórványokban a Lévay-féle Kis Káté használandó. Tekintettel arra, hogy egyházmegyénkben a folytonos költözködések miatt a gyermekek tanév közben is átmennek egyik iskolából a másikba, valóban bölcs intézkedés ez. Vajha épen a hitünk főigazságaira vonatkozó kátét is sikerülne egy kézikönyv útmutatása szerint tanítani! Ugy tudjuk, hogy ez is tervbe vétetett. A missziói bizottság élénk tevékenységről adott számot. A főváros környékén különleges missziói munka folyik, különös szervezetek keretében. Vannak liókegyliázak, a melyek nem tartoznak egy anyaegyházhoz sem, az egyházmegye az anyaegyházuk, hozzá jönnek tehát segítségért. Az egyházmegye eddig csak 300 K missziói segélyt élvezett. Ebből nagyon kevés jutott az anyagi nehézségekkel küzdő munkásoknak. A mult év őszén az egyházkerület "a segélyt 500 K-val felemelte s reményünk van arra is, hogy ezt a 800 K-t ezerre fogja kikerekíteni. A közgyűlés úgy határozott, hogy a meglévő 800 K segélyből 300 K-t vallásos iratok osztására és a szórványok részére Lévay-féle Kis Káté beszerzésére fordítja, 500 K-t pedig (s ha a segélyt felemelik, 700 K-t) a szórványokban buzgólkodó lelkészek fuvarköltségének fedezésére fogja fordítani az esperesi hivatalhoz terjesztendő elszámolás kötelezettsége mellett. Most még az eddigi szokás szerint a közgyűlés hét lelkész között osztotta meg a rendelkezésére álló 500 K-t. A közgyűlés egyéb tárgyai és határozatai közül kiemeljük a következőket: A reformáczió 400 éves fordulójának megünneplése tárgyában a közgyűlés id. Benkő István előadó javaslatát fogadta el, mely szerint szükséges lenne, hogy az évforduló előtti napon a harangok meghúzassanak, az ünnepnapon az egyházi épületek fellobogóztassanak s minden gyülekezetben ünnepélyes istentisztelet tartassék ; továbbá létesíttessék egy szeretetház, esetleg Kálvineuin-árvaházzal kapcsolatban, egy gyakorlati, pl. ipari pályára előkészítő nevelő-intézet, leánynevelő-intézet és valósíttassék meg a budapesti ref. egyház nagyszabású terve. A nagygerezsdi egyezség megszűnése folytán az ág. ev. testvéregyházhoz való viszonyunk is állásfoglalást igényel. Sajnos, e kérdésben nem követhetjük teljes mértékben eszményeinket, hanem arra vagyunk utalva, hogy a kényszerítő körülményekhez képest helyezkedjünk el saját portánkon úgy, a hogy lehet. A missziói jelentésből azt kellett hallanunk, hogy a hévízgyörki lelkésznek nem engedték meg az aszódi ág. ev. leányiskola vezetői, hogy az intézetben lévő ref. növendékek számára hittanórákat tartson. Az állasfoglalásra vonatkozó előadói javaslat a kölcsönös testvéri megbecsülés hangsúlyozásával kimondja, hogy ott, a hol az ág. ev. ^ híveket nem köti egyházunkhoz valami szerződés vagy egyezség, a szertartásokban, a temető használatában vagy az iskolázásnál „a ref. egyházhoz nem tartozókkal egy tekintet alá essenek". A szórványokban élő ref. hivek pedig, ha lehet, fiók- vagy leányegyházakba szervezendők. A javaslatot a közgyűlés ellenvetés nélkül elfogadta. Határozat tárgya volt az a kérdés is, hogy a mi elemi iskoláinkba járó másvallású növendékek szülői mennyivel járuljanak hozzá az iskola fenntartási költségeihez. A tanügyi bizottság az erre vonatkozó rendeletek alapján számításokat tett és megállapította, hogy családonként 10 K fenntartási járulék szedhető. Daczára, hogy egy hang, tekintettel a szegény sorsú másvallásúakra, sokalta ez összeget, mégis elfogadtatott. Ez különben minden iskolafenntartó autonom jogkörébe tartozik. A szabály az, hogy a másvallásúaktól is annyit szedhetünk, a mi megfelel annak az aránynak, a mi van a ref. hivek állami adója és az iskola fenntartási költségei között és hogy nem szabad a járulékot a gyermekek száma szerint szedni, hanem családonként, nehogy tandíj jellege legyen. Nagyobb érdeklődést keltett a közgyűlés véleménye a vallástanító lelkészek jogviszony-rendezése tárgyában. Az érdeklődés azonban csak az előző napon tartott előzetes értekezleten váltott ki erélyes hozzászólásokat. Az érdekeltek ugyanis az első tekintetre azt gondolták, hogy valami áldásos jogviszony létesítéséről, á jelen helyzet gyökeres reformjáról van szó. Csakhamar kiderült azonban, hogy nem ezekről, hanem a meglévő állapot kodifikálásáról van szó s hogy az egyházmegyei közgyűlés nem törvényhozó zsinat. A véleményt tehát könnyű volt megalkotni s kívánatos lenne, ha a többi egyházmegyék is ilyen barátságos és igazságos véleményt alkotnának és érvényesítenének is egész odáig, a hol a korpótlékokat megállapítják. A közgyűlés ugyanis kimondta, hogy „a 137. § a—f pontjai alatt felsorolt lelkészek (köztük a vallástanító lelkészek is), bár különböző néven neveztetnek és különböző állásokat töltenek be, lelkészi jellegükre nézve mindnyájan egyenlők s közöttük ú. n. rangkülönbség nincs". A jog és hatáskör tekintetében az Egyházi Törvény keretein belül nem volt más megállapítható, csak a mit a parochus lelkész jogköre megenged, ez pedig több kötelesség, mint jog. Az elfogadott javaslat szerint 5 vallástanító lelkész közül egy, 5—10 közül kettő, tizen felül három képviselő s megfelelő számú