Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-06 / 32. szám

naival? A „szabadgondolkozók" sokszor elmondták mondanivalóikat a tanítóinknak — rólunk. Megadtuk-e ezeknek a feleletet úgy, hogy azt tanítóink is hallják ? Rendelkezésére bocsátottuk-e tanítóinknak hitvédő irodalmunkat? Megtettünk-e mindent, hogy 2866 tanítónk mélységes meggyőződésű, rendíthetetlen, állig felfegyverzett harczosa legyen a mi világnézetünknek? A Kálvin-Szövetség felismerte azt a kiáltó szükséget, a mi már nem tűr halasztást. Munkába fogott olyan eszközökkel, a mik tőle telnek. Tanítóink számára konferencziákat szervez a vallásos nevelés érdekében. Fezeken a konferencziákon különös gondot fordít a belső építésre, apologiai témákat fejteget, a keresztyén vallásos nevelés modern, életerős vívmányait mutatja be. Ez a munka önmagában is üdvös, mert gondolatokat ébreszt, indításokat ad, de hatását egy, a tanítók számára készített, ilyen czélú és tartalmú könyvsorozattal lehetne maradandóvá tenni. Tudjuk, mi a szokásos s nem lényegtelen ellenvetés az ilyen tervekre : nincs pénz. Tehát megmondjuk, honnan veszünk még erre is pénzt. Egyetemes egyházunknak 54 polgári, közép- és felsőiskolája van. Mindegyik iskola ad ki a tanév végén egy, átlag 5—6 nyomott ívre terjedő Értesítőt. Szegény igazgatók! Mennyi gondot okozhat nekik az, hogy mivel töltsék meg évenkint ezt a tekintélyes terjedelmű könyvet ! Hogy szégyenszemre ne kelljen hat ívnél alább adni, szakértekezleteket írnak vagy iratnak a tanárokkal s azokat is beleszerkesztik. Es mindezt azzal a lesújtó tudattal kell csinálniok, hogy azt a szép és nagy gonddal készült könyvet senki a világon el nem olvassa, Ha rajtam állana, megkímélném az igazgatókat ettől a nagy fáradságtól s a megmaradó tetemes nyomdaköltséget elevenebb ezél szolgálatára állítanám be. Minek az értesítő? A felettes hatóságok a nélkül is megkapják a szükséges jelentéseket az iskolák külső és belső életéről. A szülők s a nyilvánosság meg úgyse az értesítőkből kapja az iskola jó hírét, hanem a szótözönlő tanítványok tesznek arról bizonyságot, beszédesen és némán. Vagy: legyen értesítő, legyen legalább egy ívnyi terjedelemmel kisebb, senki se fogja észrevenni a hiányt. Az egy ív megtakarított nyomdaköltségét adja át évenkint az 54 iskola a Kálvin-Szövetségnek, az féltétlenül örömmel vállalja, hogy ezen a pénzen megindítja a Kálvinista Tanítók Könyvtárát, s minden esztendőben kezébe ad 2866 tanítónknak 864 nyolczadrétü nyomott oldalra terjedő építő olvasmányt. Mekkora erőt jelentene ez egyházunk javára! Ezenkívül sarkaljuk öntevékenységre a minden szépért, jóért lelkesülő tanítói kart a vallástanítás reformjai terén is, azzal, hogy vallástani tankönyv vagy tanítási tervezet írására pályázatokat nyitunk. Díjazni kellene nemcsak az elfogadott művet, hanem többet is, a mely arra érdemes. Jutna rá pénz az egyházkerületek busás tankönyvjövedelméből. Es gondoljuk el: mennyi épülést nyernének buzgó és szorgalmas tanítók ilyen munkásságuk közben. Az állam és a főváros továbbképző szemináriumokat, tanfolyamokat tart fenn a tanítók számára s azok igen látogatottak, mert a tanítók akarnak, szeretnek tanulni. Ilyeneket kellene szerveznie egyházunknak is ós ezekben tanítóink kálvinista-keresztyén hittudatának mélyítése, kiképzése volna a czél. A Kálvin-Szövetség tárgyalásokat folytat ilyenv

egyelőre csak 10—14 napos tanfolyam létesítése érdekében. Ha minden egyházmegye tanítóegyesülete csak egyetlen buzgó és tevékeny tagját delegálná is erre a tanfolyamra, áttörésnek, kezdetnek az is szép lenne. .... Néma gyereknek az anyja se érti szavát s ez megfordítva is igaz. Nem csoda, ha anyaszentegyházunknak, ennek a szűkszavú anyának kevés szavát érti meg reményteljes qyermeke: a tanító. Fiers Elek. TÁRCZA. Az égi krajczár. i Azt hitték — meghalt . . . Elsiratták S egy este mégis visszajött. . . . Aranyéremmel gyűrt kabátján Két bús, nehéz mankó között, . . . Es hajnalharmat lett a könnycsepp S tavaszi ének most — a csók . . . — Kicsiny fia ölébe kúszik. Ölelik apró kis kacsok . . . „Apám ... de szép aranypénzt hoztál! A melleden úgy ég, ragyog . . . ... Ez bizonyosan égi krajczár . . . Mit vettek rajt az angyalok ?" „Cserébe te mit adtál érte? —" ... Az arany-pénznek gyöngye van . . . S mosolygva, könnyben szól apuska: — „A lábamat . . . kicsiny fiam". Muraközy Gyula. BELFÖLD. A Magyar Prot. Irodalmi Társaság megalakulásának előzményei. I. A Sárospataki Ref. Lapok 1915. évi 45-ik számában, a 309. lapon az az állítás olvasható, hogy „Hadácsi György volt a szülője a MPIT-nak, ő adta a megalapításához az eszmét b. e. Szász Károlynak". Mivel ez állítás a tényeknek egyáltalában meg nem felel, megvallom, hétről hétre vártam az egyedül illetékes helyről annak megczáfolását vagy helyreigazítását, de mivel mindezideig hiába vártam, indíttatva érzem magamat, -hogy röviden előadjam a MPIT megalakulásának előzményeit, annyival