Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-06 / 32. szám

:s inkább, mert ugyané kérdésről egy másik, szintén teljesen téves állítás van forgalomban. Dr. Masznyik Endre ugyanis, „A Protestáns Írod. Társaság és Debreczen" czím alatt 1889-ben kiadott röpiratában, a 7. lapon ezeket írja : Budapesten, 1886 őszén a Szikszay-vendéglő egyik külön szobácskájában pattant ki az eszme. Lelkes protestáns-kálvinista és lutheránus írók és tudósok a magyar prot. egyház ügyeiről s főként irodalmi viszonyainak gyarlóságáról beszélgettek ... Tenni kell valamit! Ez volt a buzgó férfiak közös elhatározása s hogy a megpendített eszme: a prot. íróknak és tudósoknak közös prot. irodalmi czélokra való szövetkezése konkrétebb alakot öltsön, legott megbíztak körükből egyeseket — Szász Károlyt, dr. Ballagi Mórt és Zsilinszky Mihályt — hogy készítsenek valami tervjavaslatot. A nevezettek megbízatásukban csakhamar eljártak s javaslatuk megvitatása végett 1886 decz. 28-ára többeket bizalmas tanácskozásra hívtak össze Budapestre". A MPIT megalakításának eszméje azonban, mindjárt meglátjuk, nem a Radácsi György fejéből, nem is a Szikszay-vendéglő külön szobájában vacsoráló tudós társaság körében „pattant ki". Ennek az eszmének 1886-ban már közel három évtizedes története volt! Révész Imre „Erdősi János, magyar protestáns reformátor" czímű monográfiája 1859-ben jelent meg. Ennek záradéka egy hatalmas „Végszó a magyar protestáns egyházi történetírás ügyében". Ebben a Yégszó-ban Révész Imre kifejezettenindítványozza »egy magyar protestáns theologiai társulatnak minél előbbi felállítását" s nagy körvonalakban adja is e társulat feladatait és szervezetét. A MPIT eszméjét tehát Révész Imre pattantotta ki 1859-ben! Nyomban ezután bekövetkezett azonban a nagy pátens-küzdelem és így Révész Imre csakis a hatvanas évek elején vehette fel ismét az elejtett fonalat, a mint az már a Zoványi Jenő „Theol. ismeretek tára" ÍI. kötetének 349. lapján is nyilván olvasható : „Magyar prot. irodalmi társaság alakítása iránt már a jelen század 60-as éveinek elején mozgalom indult meg, sőt az alapszabálytervezet Révész Imre kidolgozásában 1863-ban napvilágot is látott." Révész Imre hatalmas szózatát a Prot. E. és I. Lap 1862. évi 8. számának élén lenyomatta a szerkesztő s ezzel újra megkezdődött az agitáczió. Révész Imre az ügy iránt érdeklődőkkel számos levelet váltott, majd elkészítette az alapszabályokat is, megnyerte az eszme propagálására a nagy báró Vay Miklóst, a ki 1863 június 17-én küldte fel a helytartótanácshoz a társulat engedélyezését kérő folyamodványt, a már ki is nyomatott alapszabályokkal együtt. A helytartótanács bizonyos módosításokat követelvén az alapszabályokban, azokat kénytelen-kelletlen elfogadták s a módosított alapszabályokat 1863 szeptemberében felterjesztették. A helytartótanács válaszirata azonban, többszöri sürgetés után, csak L864 november 10-én adatott ki s nem teljesíthető követeléseivel új és nagyobb akadályokat gördített a társulat létesítése elé, úgy, hogy a vezérférfiak jobbnak látták a dolgot egyelőre pihentetni. A politikai helyzet kedvezőbb alakultával báró Vay Miklós 1865-ben" megkísérlette feleleveníteni az ügyet, de ekkor sem volt elérhető a kívánt siker. Pedig, az idevonatkozó felhívásra már 1864-ben 73 alapító tag jelentkezett, b. Vay Miklós 1000, a többi pedig 100 forintjával, tehát 8200 forint (16.400 korona) már készen volt a Társaság czéljaira. Az akkori alapítók közül még ketten vannak életben : Szél Kálmán és Szilády Áron.1 Az 1871-ben megalakított „Protestáns Egylet" s az ennek nyomában Budapest és Debreczen közt majd egy évtizeden át folyt kemény irodalmi harczok, több éven át lehetetlenné tették, hogy a magyar prot. egyház tudósai és írói egy hajlék alá, egy társaságban egyesíttessenek, de mikor ugyanannak a „Prot. Egylet" 1878 közepén mozgalmat indított a magyar protestáns egyháztörténet megiratása érdekében s e végből a szaktudósokat és írókat, köztük Révész Imrét is, 1879 november 24-re Budapestre értekezletre hívta össze, Révész Imre „elháríthatatlan akadályok" miatt nem jelent ugyan meg az értekezleten, de véleményét 1879 nov. 19-iki kelettel kiadott röpiratában (Igénytelen vélemény a magyar prot. egyháztörténelem jövője ügyében) publikálta a következőkben : 1. állíttassák egy teljesen önálló (nem a Prot. Egylet égisze alatt működő) magyar prot. egyháztörténelmi társulat; 2. készíttessék egy elméleti s gyakorlati bevezető s útmutató mű, főleg a kezdő történelmi munkások számára ; 3. kezdessék meg a tüzetes munka az egyházkerületek jegyzőkönyveiből s más forrásokból, regeszták készítésével. A bizottság Révész Imre indítványának 2. és 3. pontját elfogadta, az önálló egyháztörténeti társulat megalakítására azonban egyelőre nem látta az időt alkalmasnak. Révész Imre idevonatkozólag még egyszer a (Prot. E. I. Lap 1880. évi 13. számában közölt2

s külön is kiadott nagy czikkben) megnyilatkozott, kijelentvén, hogy ő a tiszántúli egyházkerület történetének regesztáival 1578—1758-ig már készen van s azok kiadását tervezi is. Fájdalom, hogy e szép tervet, annyi sok mással együtt, súlyos betegsége, majd 1881 február 13-án bekövetkezett halála miatt nem tudta megvalósítani. A tiszántúli 1 Az alapítók névsorát lásd a Prot. E. I. Lap 1887-ik évfolyamának 613-614. lapjain megjelent czikkemben. 3 Révész Imre, ki a Prot. E. I. Lapnak kezdettől fogva égyik legbuzgóbb munkatársa volt, a közte ós Ballagi Mór, illetve követőik közt előállott elvi ellentétek miatt 1867-től egészen 1879-ig nem dolgozott e lapba, mellyel az ő ,, Magyar Prot. E. és I. Figyelmezője" (1870—78) a legélesebb polémiákat folytatta. A „Figyelmező" megszűnésével aztán elült a vihar, a két nHgy embert ismét a régi igaz barátság kötötte Össze s már 1879-ben a lap is közli R. I. fentemlített véleményét. Utolsó hatalmas czikke, hattyúdala, e lap 1880. évfolyamának 40. számában jelent meg (A szavazatok többségének hatalma egyházunkban). Négy hónap múlva R. I. nekrológját hozta a lap !