Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-23 / 30. szám

időt. De azért ki az közöttünk, a ki lemondana a liarczról, gyáva megalkuvásképen, hogy a rabság lánczait csörgethesse ? Ha a távolban van is a vége, kitartóan küzdünk a diadalomig! Az igazi egység eljöveteléért, a mikor Isten lesz minden mindenekben, a mikor mindenek megtérnek Hozzá: — bár a győzelem messze —- nagy reménységgel küzdünk. Ha valamikor el nem juthatnék oda, nem kívánná ezt tőlem az én nagy jó Uram. A haladás nem egyenes vonalban történik. Több a tört vonal! A mint emelkedtem, hányszor elestem? Mégis . . . mégis újra kezdem. Elbotlom, felkelek. Elfáradok, pihenés után újra hozzálátok. Lábam fáj, fejem szédül, ólomsúlyok húznak lefelé, de eszembe jut, hogy én a Jézus nevében követségben járok s ág megtéphet, tüske megvérezhet, szégyen is érhet: mégis egyszer hazaérek! Az én hangom is belevegyül a szentek és vének harmóniás hallelujahjába, hogy mindnyájan egyek legyünk! m. k. JUBILÁRIS ALKOTÁS A KÁLVIN-TÉREN. II. Miért mondtuk, hogy a mostani alkalom páratlanul kedvező arra, hogy felépüljön a magyar református egyház székháza a Kálvin-téren ? Gondoljuk el, hogy az összes fórumok által jóváhagyott építési terv valóra vált, tehát a most üresen álló egyházi telken készen áll a nagy bérpalota. A pesti egyház vezetőihez ekkor már ugyan hiába fordulna az itt fejtegetett nagy tervvel bárki is. Hátha még a főváros is elkészült volna, a templom másik oldalán az egyház palotájával azonos stílusban kiépített óriási több udvaros palota-kolosszusával: a jubileumi terv várhatna a 600-ik évfordulóra. Most úgy állunk, hogy egyik építkezés sincs megkezdve. Igaz, pályatervek — egyház és főváros rengeteg pénzén! — készek s a kivitelre elfogadvák. Egyház a maga részéről az építkezést is kiadta már. De ez a szerződés még felbontható. A már elfogadott pályaterveket félretennék, tekintet nélkül az eddigi sok költségre. A pályaterv kitűzése alkalmával már foglalkoztatta ez az együttes építkezés az egész fővárost, a napilapokat, a szaksajtót, az építőművészek országos egyesületét. Mindenki azon panaszkodott, hogy ha a templom a régi helyén marad, rossz elhelyezése, falusias szegénysége, sivár frontja miatt építészeti lehetetlenség a problémát méltóképen megoldani. Kedvetlenül ment bele a főváros is a terv elfogadásába. Relatíve nagyszerű az, de a Kálvin-tér oly előkelő köztere ennek a világvárosnak, hogy abszolút nagyszerű építészeti megoldás kerülhet csak arra a helyre. Ezek miatt egyház és főváros különösebb unszolás nélkül elállanának az elfogadott terv kivitelétől. íme, egy évszázadok múlva is alig visszatérő páratlan kedvező alkalom. A „két oroszlán" épületét hatalmas telkével azon szándékkal vette meg a főváros, hogy arra egy közintézményt helyez el. A főváros vezetőségében meg is volt a jószándék, de a kerületek és a különböző hatalmas klikkek érdeke azt követelte, hogy az ide szándékolt középületek vagy közintézmények másutt nyerjenek elhelyezést. Végső szükség esetén, mert már nem maradt ekkor tervbe vett közintézmény elhelyezés nélkül s viszont az egyház építkezése sürgette a „két oroszlán" s a mellette lévő telek beépítését, s mert a főváros ilyen drága nagy telken pusztán bérpalotát nem építhet: utoljára az a terv maradt meg, hogy a Kálvin-téren itt felépülő palotában nyer elhelyezést a székesfőváros nagy nyilvános könyvtára. Csakhogy mihelyt ez nyilvánosságra jutott, megindultak az ellenzők s ezek befolyása oly nagy, hogy ezen közintézménynek itteni elhelyezéséről szívesen lemond a főváros. Egyszóval ebből az is következik, hogy elhelyezést váró közintézmény híján, a főváros ez idő szerint hajlandó lenne eladni nem magánosoknak a református egyháznak azt a telkét. Telkét írtunk szándékosan, mert a rajta álló egyemeletes épület oly nyomorúságos, hogy az nem ér többet, mint a mennyibe az elbontása kerül. íme a második és harmadik kedvező körülmény, a főváros vezetőségének elsorolt helyzete és akarata és az ezidőszerinti épület értéktelensége. Javult a helyzet az úgynevezett Rotten biller-házzal szemben is. Nevezetesen az örökösök, a kik egykor olyan magas vételárat szabtak az egyháznak, házukat eladták —• a fővárosnak. Vagyis a telektömb egész területe — kivévén az egyházét — ma már mind a fővárosé! Nem szükséges magyaráznunk, hogy ez mennyivel kedvezőbb helyzet, mintha a kettő közé szorítva ma is magántulajdon állana. E telek felhasználását együttesen tervezte a város, a mint föntebb elmondottuk. Ezt a Rottenbillerházat a főváros tataroztatni akarta a mult esztendőben azzal a szándékkal, hogy esetleg évtizedekig is megmarad még a helyén. Ma a budapesti egyház hivatalai bérelt helyiségben e házban (Kálvin-tér 8) vannak. A beköltözés előtt apróbb-nagyobb alakítás vált szükségessé. Az említett tatarozásnál is, ennél az átalakításnál is kitűnt, hogy a Rottenbiller-ház rosszabb állapotban van, mint a már lebontott paróchiális ház vagyis teljesen megérett a tótok csákányára. Ez a ház is elhasznált, vén rozoga épület. Milyen kedvező alkalom, mert vásárlás alkalmával itt is csak a telek értékét kellene megfizetni. A főváros ezen telkeit jutányos áron meg tudnánk venni azért is, mert a székesfőváros mostani feje és munkatársai nagy jóindulattal vannak a ref. egyház iránt. Mihelyt az új községi választói törvény elkészül, e tekintetben rögtön gyökeresen megváltozik a helyzet, mert olyan elemek kerülnek majd be a törvényhatósági közgyűlésbe városatyáknak, a kik nemhogy jóakarók nem lesznek, hanem csak nyílt ellenségek ne legyenek! Városszépészeti szempontból nagyon bántotta a fővárost az, hogy az egyszerű, kis falusi külsejű Kálvintéri templom régi formájában, régi helyéin marad ; mindenképen szerették volna az egyház vezetőségét rábeszélni,