Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-23 / 30. szám

hogy bontassa le, adnak jobb helyet, csak építtessen másikat a pompásan kiépülő Kálvin-térhez s az ottani környezethez méltót. Hiába volt a kérés. Ha most azt mondaná az egyház : „nézd főváros, megteszem a kedvedért, egyszerű, rosszul elhelyezett (a térszabalyozást lehetetlenné teszi a ferdén álló front) templomomat lebontom, de viszonzásul és segítségül arra kérlek, hogy Kálvin-téri telkeidet méltányos árért add át, hogy azt egy stílban béépítsem", hisszük, hogy sikeres volna ez a beszéd. Ha most ezt az alkalmat elszalasztjuk: a főváros is, az egyház is beépítik mostani tervük szerint telkeiket s a szép jubileumi tervnek vége. Azt nem szükséges elmondanunk, hogy végtelen nagy ugrásokkal megy fölfelé a telek értéke. Most még olyan árakat érhetünk el, a melyek mellett a befektetett tőkének tisztességes hozamot biztosít a majd felépítendő palotának üzletes és bérlakásos része. Sőt, talán most még a 30 éves adómentességet is lehetne biztosítani, mert beleesik az e czímen kijelölt városrészbe. Hosszúra nyúlt fejtegetésünket befejezzük. Ezeket azért tartottuk szükségesnek elmondani, hogy bár a szép jubiláris tervet a nagy, 400 éves évforduló pattantotta ki: valóraváltásának soha többé vissza nem térő körülmények ma rendkívül kedveznek. Marjay Károly. TANTERV, TANKÖNYV, TANÍTÓ. I. A hitoktatás eredményesebb jövője érdekében tartottak a minap Budapesten igen beható tanácskozást. A gyűlést a pesti ref. egyházmegye esperese hívta össze. Nem úgy gondolta, hogy 110 most hozunk egy bölcs határozatot, delegálunk reform-bizottságot és holnap már semmi baj se lesz. Nem így gondolta. Csak engedett annak a belső kényszerűségnek, a mely nem engedi, hogy vallásos nevelésünk állapotával szemben néma maradjon az elégedetlenség s jobb jövő útjait keresi. Ez az elégedetlenség s a jobb jövő vágya benne van a levegőben, ott feszült és sistergett a gyűlésterem levegőjében is. És mi kalapot emelünk e tiszteletreméltó türelmetlenség előtt, mert benne javításra kész akarat forrong s a szebb jövő vágya, ha komoly, már egymaga reményre jogosít . . . Öntsüilk hát egy kis olajat a tűzre. Hát először is: a ta?iterv. Érdekes, hogy én tanítókoromban mélységesen meg voltam róla győződve, hogy jó hitoktató vagyok s a reál-tárgyak rovására több hittanórát állítottam be, mint a mennyit az előírás megenged, azonban azt sohasem tudtam, hogy egyházkerületünk az 1911. évi őszi közgyűlésen új tantervet fogadott el. Kár, hogy a papom, vagy legalább a körlelkész nem követelte meg iskolalátogatáskor, hogy ismerjem az új tantervet a kerületi jegyzőkönyvből. De ha nem csalódom, sokan vagyunk, a kik nem ismertük. Kár, mert sok épületes dolog van a bevezető részében, például ez: „Miért fordul el a mai nemzedék vallásától, templomától ? Azért, mert nem ismeri a bibliát, mert népiskolai vallásoktatásunk káték és hittételek beemlézésévé változott, melynek a gyermek csak keserű emlékeit viszi az életbe magával." A hivatalos egyházi szervezet tehetne róla, hogy legalább annyi építő olvasmány eljusson a sokat kritizált, de sokszor magára hagyott tanító kezébe, a mennyi egy-egy jegyzőkönyv szürke sorai között itt-ott nagyszerényen meghúzódik s ne tétessék be postai keresztkötésével együtt az egyház irattárába. Ezt a tantervet a kerület „elfogadta", de „életbeléptetése vagy átdolgoztatása tárgyában végérvényesen a konvent által készítendő egyetemes tanterv megjelenése után fog határozni", addig az 1880. évi tanterv marad érvényben. A konventi tanterv az idén készült el s most egyházkerületünkön van a sor, hogy döntsön: elfogadja-e vagy nem? Mindkettőre jogot ad neki a , VI. t .-cz. 12. §-a. Tehát aktuális a bírálat. A régi és az új kerületi tanterv a czéltudatlanság szervi hibájában szenved. A mikor „keresztyén* hittant tanítunk, akkor a legfontosabb elv, hogy annak központjában Krisztus és az evangélium álljon. A régi tanterv majdnem nagyobb terjedelmű anyagot ölel fel az ótestamentumból, mint az újból. Szép és épületes a Sámson és Delila, Ruth és Boáz története, az Emoreusok harcza stb, de — mivel meg vagyunk kötve idő dolgában — nem taníthatjuk ezeket az újtestamentum rovására. Az újszövetség eredményes tanítása érdekében bátor újításra volna szükség, az ószövetséget egészen úgy kellene felfogatni a gyermekekkel, hogy az a Krisztusra vezérlő kalauz s csak az üdvígéret s az üdv-végzés menetét, fejlődési fokait kellene kimutatnunk. Azt kellene kidomborítani, hogy az ószövetség előkészítés az új-ra s ez a beteljesedés, az elért czél, a tökéletesség s Krisztusban megvalósultak az Istennek ótestamentumi ígéretei. Tehát: A bűnbeesés, Szövetségkötés Ábrahámmal, Mózes és a törvényadás, Dávid (mindegyiknél megrögzítve a Krisztusra vonatkozó ígéretet), a Messiásvárás a prófétáknál. Néhány ószövetségi történetet az I—II. osztályban lehetne ezenkívül tanítani, de csak beszéd-értelemgyakorlatok keretében. Az új kerületi tanterv tesz ugyan egy tétova lépést ilyen berendezkedés felé, de nagyon bátortalanul teszi s megtoldja ezt azzal a szerintünk nem szerencsés újítással, hogy a IV. osztályban — kronologiai sorrendben — másodszor is végigtaníttatja az I—III. osztályban már egyszer tanult bibliatörténeti anyagot. Vájjon ez a kétszer-tanítás hogyan hozható összhangba a tárgy megkedveltetésének pedagógiai elvével? Ezektől a szervi hibáktól eltekintve, az új tanterv keretében adott mintaleczkék igen alapos tanítói készségről tanúskodnak s igen értékes újítása az, hogy a IV. osztályban kiköti a biblia szövegének olvastatását. Szerettünk volna találni az új tantervben ilyenforma rendelkezést: Szigorúan tilos a II. osztályban a kézikönyv által való „emléztetés"! Kár, hogy nincs benne. Igen üdvös lett volna. A konvent új tanterve radikálisan szakít a régi