Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-23 / 30. szám

Ötvenkilenczedik évfolyam. 3(Mk SZáUL Budapest, 1916. július 23. PROTESTÁNS EGYH

AZhl SKOIAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : Előfizetési ára: Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX.. Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előflzetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczád oldal 5 K. TARTALOM. AZ Élet Könyvéből: Egység mint élethivatás, mk. — Vezérczikk : Jubiláris alkotás a Kálvin-téren. II. Marjay Károly. — Második czikk: Tanterv, tankönyv, tanító. Fiers Elek. — Krónika: A legsötétebb egyliáztörténelmi „adalék". — Táreza: A hadifogoly. Engel Frigyes — Szabados Ede. — Külföldi hírek. — A mi ügyünk. — Irodalom : Ifjúsági irodalmunkról, llaffay Sándor. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. épen bűnökkel való hűtlenségem Jézus nagy konczepcziójú világtervét: az egész emberiség tökéletesítését, az Atyával és egymással való lelki egység magaslatára való felemeltetését koczkáztatja, vagy legalább is késlelteti. Én tehát, a ki ez élethivatás szolgálatára vagyok eljegyezve, irtózom, attól is, a mit a másik tábor csak „emberi gyengeségének, „természeti gyarlóság"-nak nevez. Őrszem vagyok, a ki nem csak magamra, hanem egy nagy tábor nyugalmára, biztonságára, győzelmére is vigyázok. Mint ilyen hivatást betöltő valaki, háborút viselek ellenségeimmel, talán ép ezáltal jutnak el egykor ők is az atyai házzal való egységnek boldog békességére. Ez a liarcz az én élethivatásom s így állandóan szigorú czenzura alkalmazására késztet. Nem csupán magamért, hanem elsősorban is és főképen a nagy ügyért szigorú a czenzurám, akár cselekedetekről, akár szóról, akár gondolatról legyen is szó. Az első lépésnél csüggedten fel kellene adnom a diadalom reményét, ha csak magamra számíthatnék. Jézus egész főpapi imája kezesség előttem arra nézve, hogy 0 is akarja ezt, különben nem imádkozott volna érte. Élete is ebben telt el. Jézus csak azt akarta mindig, a mit az Atya, így hát méltán mondja Pál, hogy „Isten akarata" ez! Ez az a sík, a melyben Isten hat és erejét kifejti. Az „élet árja" ebben az irányban folyik, belevetem hát magamat és vitetem életem. így s itt csalódás nem érhet! Mindnyájan így s itt lehetünk egyek. Dicső dolog, boldog egység, a mikor életünk vékonyan szivárgó kis ere beleömlik a nagyok, a szentek életfolyamába, de csak azért, hogy egykor, valamennyiünk élete a kegyelem árjának tengerében gazdagodjék meg. Mikor ezt a háborút kezdtük, mindnyájunk 'gondolata ez volt: egy-két hónap s vége lesz. Az első lombhullató őszre mindenki szerettei közt akart lenni. Innenonnan két hosszú esztendő, s a végét még most sem látjuk. Már ilyen gyors eredményt régen nem várunk. Hiszen fájdalmasan kellett újra és újra kitolni a határ-Az Élet Könyvéből. Egység mint élethivatás. „. . . mindnyájan egyek legyenek..." Ján. ev. 17.2

1

. Megértettem, hogy nincs más, nem is képzelhető igazi egység, csak a Jézusé, rájöttem, hogy miben áll: ezért elfogadtam életem programmjául. Hozzálátok a programúi valóra váltásához. Szomorúan tapasztalom, itt nincs kapkodás, máról holnapra élés. Ezt tervszerűen kell megfognom. Sok éber vigyázat kell, örökös készenlét. Elszámítottam magam, a mikor csupán műkedvelő akartain lenni e programm lejátszásában, a mint eddigi életemben megszoktam. Ide több kell, mint komolyság: hivatásérzet. E programm, mint élethivatás, örökre magához köt! Miközben az eddigi világomhoz tartó kötelek megoldódtak szinte maguktól, egy másik világ egységébe sodródom, már vállalom is a vele való szolidaritást. A jézusi egység gondolata így elhatalmasodott rajtam. Most látom, azért hog}r

a messze jövendő hatalmas egysége valóra válhassék: jelenvaló világunkban két részre osztja az emberiséget: a bűn nemcsak az egyén baja, ügye, hanem az emberiségé is, mert „a bűn árulás az emberi jólét ügye ellen: átpártolás a fajunkat romboló ellenségek táborához. Az igaz élet a világ megváltása (egyetlen úton létrejövő felséges egység) ügyének szolgálata". (Fosdick.) Világos, hogy nem állhatok mind a két párton. El kell itt dőlnie, hogy melyikhez szegődjem. Önként vállalt élethivatásom a Jézus pártjára állít, így pszichológiai lehetetlenség rám nézve bűneimet palástolgatni, mentegetni. A legkisebb bűn is azért égeti a lelkemet, mert érzem, hogy nincs mit keresnie bennem! Amiképen mostani élet-halálharczunkban az egyes ember hanyagsága, léhasága bűn a harczoló, küzdő nemzet, tehát az összesség ellen, mert gyengíti, sorvasztja azt *— akképen az én élethivatásom laza betöltése, vagy