Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-16 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az egység mint programi, mk. — Vezérczikk: Jubiláris alkotás a Kálvin-téren. I. Marjay Károly. — Második czikk: A msgyar biblia. V. T. — Tárcza: A kis harang* k. Versényi György. — Belföld: Beszámoló az Evangéliumi Leánydiákszövetség pápai nyári gyűléséről. Kayser Margit. — Külföldi hírek. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat: Báró Györffy Martba. Dr. Vámji Fercncz. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Körevéből. Áz egység mint programul. „. . . mindnyájan egyek legyenekján. ev. 17.2

1

. A lelki egység jézusi programmja hangzik így. E programmot máshol így formulázta: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes". Pál is ezt tűzi a thessalonikaiak elé : „Istennek tetsszetek : mindinkább gyarapodjatok", vagy: „ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek ..." Jmé, a programm az egyes ember, a nemzet, az egész emberiség számára, mert a miközben tökéletesebb gyermekévé lettem a tökéletes mennyei Atyának: tökéletesebb testvérévé embertársaimnak is. A míg Isten tetszését mind teljesebb mértékben bírom : gyarapodom az egységbe avató lelki ajándékokban, a kegyelem legnagyobb kincse pedig a szenttélétel. ez az Isten akarata titkának fölfejtése. • így kaptam meg egész vonalában az emberi életnek Jézus szerinti programmját. Most már ennek működése nélkül kárbaveszettnek érzem minden napját, óráját. „Tévedni emberi dolog!", ezt az életprogrammot kijavítom így: emelkedni, javulni, tökéletesedni, szentté lenni, ezek által a jézusi egységnek egyik alkotó részévé lenni: ez az emberi dolog! Nem igaz, hogy embernek lenni egyenlő : tökéletlennek, bűnösnek lenni, az atyai házból ez a szó csendül ki: „fiam!" Ez biztosít engem, hogy ez az igazság: embernek lenni, mind magasabbra szállni, az Atyára rátalálni. Tékozló fiúk vagyunk, de nem az a rendeltetésünk, hogy messze idegenben, hontalan, árván, elfeledten, koldusruhában járjunk, örökké a disznók mellett; annak a fiúnak is nem a disznók eledele volt valaha a rendes tápláléka. Egyek legyünk az Atyával az Atya kebelén, haza találjunk, új szeretet gyúljon ki a szívünkben a megbocsátó iránt, a legszebb ruha, saru, gyűrű a mienk legyen, orczánkat az Atya csókja hűsítse: ez az = embernek lenni! Erre az egységre szomjúhozik az Atya szíve, ezért adta Fia szájára az ezt kérő szavakat. Erre szomjúhozik az én szívem is, mert érzékenyebbé váló, finomodó lelkiismeretem mindig többet követel tőlem, mértékét mindig magasabbra állítja: „hogy egyek legyenek". Nincs nyugta, míg ez óhajtott egységet el nem értem. Ezért hát életem programmjául elfogadom ! mk. JUBILÁRIS ALKOTÁS A KÁLVIN-TÉREN. I. Örvendünk neki, hogy a budapesti ref. egyház bölcs vezetőségének nagyszabású, gyönyörű terve a legtöbb helyen megértő lelkekre talált. A dunamelléki kerületen kívül is, a többi kerületekben is lelkes pártolói akadtak. Különös melegséggel karolták föl Erdélyben s a hatalmas tiszántúli kerületnek két egyházmegyéjében. Most legutóbb maga a Debreczenben lefolyt kerületi gyűlés is a konvent figyelmébe ajánlotta. Jól esik tapasztalnunk, hogy a mikor ilyen évszázadokra szóló, az ország székesfővárosában az egész magyarországi református egyházat reprezentáló nagy alkotásról van szó: közkatonák és országos nevű vezérek fel tudnak emelkedni, hozzánk, magyar kálvinistákhoz egyedül méltó magaslatra. így történt a hajdúböszörményi gyönyörű intézmény, a Kálviné 11111 százezreinek előteremtésénél is. Ne gátoljanak most se bennünket kerületi elfogultság, elvi ellentét, elmúlt harczok, e nagy jubileumi alkotás életrehívásánál. Bízunk az egyetemes konventen helyet foglaló vezéreknek bölcseségében, hogy nem fogják elbizottságoskodni a terv valóra váltását. Sietünk kijelenteni, hogy a budapesti nagy egyház vezetőségétől távol állott az a gondolat, mely szerint ők a saját egyházközségük építkezésének terhét az egyetemes egyház nyakába akarják varrni. Miért említjük ezt? Mert teljes nyíltsággal és őszinteséggel akarjuk tárgyalni e kérdést. Nem mondjuk, hogy a föntebbi vád elhang_