Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-02 / 27. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZbl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Aratás. Muraközy Gyula. — Vezórczikk: Az osztrák és a magyar protestántizmus együttműködése. V. J. — Második czikk: „A protestáns unió." Dr. Szlávik Mátyás. — Tárcza: Baksay Sándor. III. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld: Dr. Vajda László bécsi orvos fejedelmi alapítványa. Dr. Joó Imre. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Hirdetések. lelkébe világított. Protestáns hitvalló őseink zsoltáréneke vagy jajszava századokon átzengő tiltakozás a lelkiismeretszabadság minden kínzópadja ellen. A keresztes háborúk vérpazarlásából is kihajtott az a tanulság, hogy el lehet égetni az emberi életet, mint egy hitvány gyertyát — távoli, szent, eszményi czélok tüzében. . . . Két év óta láthatlan munkások — a fájdalom és gyász — szántják az emberiség lelkét. A háború — roppant magvető — teleszórta a világot halottal és vérrel. De kelt valami eredményének lenni, kalásznak, a mi kihajtott belőle. A bányarobbantás összetör eddig járt utakat, értéktelen törmelékeket dobál egymásra, de azok mögött felcsillantja az értéket, az érczet; úgy ez az óriás robbanás, ez a mindent összedöntő háború, hitvány, szennyes érzéseket, bűnöket halmozott össze, de azok mögött kicsillan a tisztább, szentebb érzés! Es a robbantás mindig — az aranyért történik. * Kihajtott kalászt hozott a lelkünk. Hozott alázatosságot és vágyat békére, szilárd, nem rnuló és mulandó országra. Most látjuk, hogy levelek vagyunk forgó szélben. A terveink homokvárak, a boldogságunkat pókhálóból szőjük. Éjszakákon át harczoltál valakinek az életéért, míg kiragadtad a betegség karjaiból? 'Egy éjszaka elég — hogy betegágyából koporsó legyen. Éveken át küzdöttél, hogy annak, a kit szerettél átragyogjon az arczán a boldogság ? Egy perez elég, hogy a halál sárga keze letörüljön minden pirt róla.,Egy életen át küzdöttél, szenvedtél, reményeket szőttél valakiért, gyermekedért? Egy pillanat elég, hogy egy golyó átfúrja, ledöntse a boldogságod, mint egy kártyavárat. » És ki hallja a sírásod ? Hiszen milliók sírnak. Kinek a szíve szorul még össze, hogy valahol elesett egy kadét ? Hiszen százezer ifjú élet törik össze! . . . Egy mérhetlen világ fájdalmát hordozzuk magunkban és mégis végtelen kicsinyek vagyunk. A bánatunk egy sóhajtás a viharban, egy könnycsepp a tengerben^ egy sikoltás az éjszakában ... Az Élet Könyvéből. Aratás. „Emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra." Ján. 4.3

i

. A határokon túl tüzek gyulladnak és ezer és ezer élet lobban ki, dübörgő zajjal telnek meg az éjszakák ós örök éjszakákba némulnak el ifjú, piros ajkak; azalatt itthon egy nesztelen roppant csata sorsa dől el. Harczolnak a magyar mezők, hadseregük millió kalász, mely mint millió vékony, dárdát tartó kéz fenyegeti a jövő árnyékában leselkedő Ínséget. Odakinn a halál, mint egy óriás arató munkás, ezer itjú életet dönt le gyászra, siralomra; idebenn pendülő kaszák millió fehér kalászt fektetnek a tarlókon életre és erőre. Aratás ... Ez a mezők évi beszámolója. Nagy számonkérés és ítélkezés a mezők fölött. A kalász a legparancsolóbb úr. Érette húzódott a barázda sebforradása a mezők sima arczán; érette szállt a tekintet az égbolt fekete felhőihez, a melyek sötéten gyülekeztek, mint a lélekben a gonosz indulatok a bűn előtt és érette szállt az ima a mindennapi kenyérről Ahhoz, kiről a napok zsoltárokat énekelnek egymásnak. A kalász az eredménye, ezélja, értelme hosszú hónapok munkájának. * Ha az emberi élet nem olyan folyó, mely nem folyik sehová, nem folyton járó szélmalom, mely nem őröl semmit, nem mező, mit mindig bevetnek, de sohase terem, akkor az emberiség és az ember életének, élete eseményeinek kell czéljának, eredményének, kalászának lenni! Ez a szó: hiába, egy rémületes örvény, mely benyel minden erőt, lelkesedést. Szörnyű gondolat lenne: hiába vetni, hiába harczolni, hiába imádkozni, hiába élni . . . A világtörténet minden nagy szántásának volt kalásza, eredménye. A mártírok máglya-lángja századok sötét