Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-04 / 23. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIdSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetség; tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. UABTALOM. Az Élet Könyvéből: Várjuk a Szentlelket, p. — VezórezikH:: Nyári lelkészi konferencziánk. Dr. K. I. — Második ezikk: Hozzászólás a „Lelkészeink és tanítóink betegsegélyezése" czímü czikkhez. Szűcs Dénes. — Belföld: Az Egyetemes Konvent gyűlése. II. —a.— A Budapesti Evangéliumi Ker. Diákegyesület jelentése az 1914—16-iki esztendőkről. I. Deme László. — Külföldi hírek, p• — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Yárjuk a Szentlelket. „.... vesztek erőt, minek^ utána a szent Lélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." Apóst. Csel. l.g. Ez volt az áldozócsütörtöki nagy ígéret és a nagy, szent parancsolat, a melyet az apostolok vettek — egész programm, telve dicső, nagy feladatokkal az egész küzdelmes életre. Lesztek nékem tanúim, nemcsak itt Jeruzsálemben, hanem — a földnek mind végső határáig. Mondjátok el bátran, félelem nélkül, házak tetejéről is mindazt, a mit bennem ós általam láttatok. Lesztek tanúim : ez volt az apostoli misszió tartalma. Nem is lehetett más. Nem holt betűk, kőbr A

sett, pergamenre írt mondások, szertartások mellett t bizonyságot tenniök, hanem az Élet mellett, a mely mm jn részletében megnyilvánulásában teljes volt isteni tartalommal, kegyelemmel, igazsággal. És tudjuk, hogy az apostolok minden emberi gyarlóságuk mellett, nem feledve, hogy cserépedények voltak, hívek maradtak ehhez a parancsolathoz: legyetek tanúim. A mit láttak, hallottak, a mit szemléltek, kezeikkel érintettek az Élet igéjében a mellett tettek bizonyságot. Ez volt örömük forrása, a mely életnek kútfejévé lett számukra ós mindazok számára, a kik hittel elfogadták az ő bizonyságtételüket. A bizonyságtevés, a tanúskodás nem volt könnyű feladat. Hányszor akarták őket elhallgattatni, a midőn számot adtak a bennük élő reménységről. De a nagy megbízás mellé dicső ígéret is járult: vesztek erőt, a szent Lélek jő el reátok. A Lélek ereje. Jön a Pünköst, szívet, lelket újjáalakító, eddig soha nem érzékelt, új szíveket formáló, új nyelveket, isteni erőket adó áradatával. Mi is lett volna e nélkül mindabból, a mit láttak, hallottak ?! Legfeljebb szép, eltűnő álmok, ragyogó emlékezések, az újra felvett hálók mellett, lelket zsongító édes, fájó, vádoló emlékezések a szegényes otthonokban örökre elmúlt örömmel és gyásszal teljes napokra. De eljött a Lélek és elvezérelte őket minden igazságra, megjelentette nekik a bekövetkezendőket és megdicsőítette bennük a Krisztust. Itt vannak ma is a nagy feladatok. Nem kell-e most is nagy erővel bizonyságot tennünk, nem kell-e a mi fiainknak, véreinknek is ezernyi veszély, kísértés, ellenmondás között? Nem fohászkodik ós nyög-e az egész teremtett világ szabadulás, megváltás, evangélium után ? Váradalmak élnek a szívekben a földnek végső határáig. Mikor volt nagyobb szükség a hűséges bizonyságokra, férfiakra, nőkre, Krisztusnak, a békesség Urának, Királyának követőire ? ! Hol van a tizenkettő is, a ki útra merne kelni igazi apostoli elhatározásokkal, elszántsággal és hirdetni, élni az evangélium fenséges üzenetét? Krisztus a megelevenítő Lélek. Nincs másra szükség, mint arra, hogy odaforduljunk feléje, isteni erők és élet örök forrása felé és vegyünk általa kegyelmet kegyelemre, hogy legyen nekünk is áldott Pünköstünk, gazdag a Lélek gyümölcseiben s az istenfiúság teljes öntudatára ébredt, dicső életben Ott álltak az apostolok a mennybemenetel hegyén, felettük sötét felhőkkel, habozó, csüggedésre hajló lélekkel. Nem tudták még, hogy közel a Pünköst, felhőt, setétséget űző, zúgó szeleivel, szíveket lángra lobbantó tüzével. íme hamar eljött és lett Pünköst, lett öröm, lelkesültség, bátorság; lettek új nyelvek, hősies bizonyságtétel és jött az aratás gazdag kévékben. Legyen itt is; várjuk, akarjuk, szomjúhozzuk mi is a meglelkesítő Lelket, a nagy vigasztalót, a ki felsegíti a mi gyenge erőinket és a megváltó szeretet bizonyságaivá avat fel bennünket — Jövel Szent Lélek Úristen! p.