Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-28 / 22. szám

több gyülekezetében, főként a mi ref. gyülekezeteinkben: bizony rövid idő alatt más képe volna a ref. szegény parochiáknak, általuk a gyülekezetnek, a községnek, a hazának. (Andrássy K.: i. m. 11. I.) Épen így vagyunk a tanítóképzéssel is, bár itt az utóbbi időben lényegesen javult a helyzet. Abban az óriási studium-komplexumban, mellyel a tanítóképző négy tanfolyama meg van rakva, annyira agyon gyötrik az ifjúságot, hogy a pályáján szükséges egyik legfontosabb ismeretszerzésre — elméleti és gyakorlati gazdasági, szocziális ismeretre — nem képes időt szentelni. A képzők négy évfolyamának hatra való felemelése sürgős feladat az említettek mellett azért is, mivel a tanítóságnak, mintv értékes társadalmi elemnek, a fajsúlya emelkednék általa. Ha a tanítóképző-intézetek ifjúsága a szövetkezeti irányú kikópeztetésben intenzívebben részesül, ha a magyar tanítóság kiveszi részét a szövetkezés alapján álló közgazdasági munkából, akkor sem a szocziáldemokraták előnyomulásától, sem a nemzetiségi izgatók terveinek megvalósításától félni nem kell, mert érezni fogja az országnak bármely nyelvet beszélő népe, hogy a magyar állam, a magyar társadalom már a tanítóképzésnél is gondoskodik arról, hogy közelében olyan emberek legyenek, a kik az ő gazdasági érdekeit felkarolni és a megelégedés felé vezető utat neki megmutatni tudják. Nem könnyű munka, a mit a tanítóktól kívánunk, de szép ós magasztos, mert egy nemzet gazdasági alapjainak megerősítése, egy nemzet gazdasági fejlődése érdekében történik. (Meskó Pál: A szövetkezetek a gyakorlati életben. Értekezések a társ. tud. köréből. 242.1.) Azonban, mint említettük, úgy a lelkészképzés, mint a tanítóképzés terén már jelentékeny haladást vett a szocziális ismeretek tanítása, úgy hogy egyenesen örvendetes az az eredmény, a melyet egyes lelkészek és tanítók a szövetkezeti és más szocziális munka terén a népnevelés érdekében elértek. Nézzük meg azon erdélyi tanítók munkáját, kik nemzetiségi vidékeken laknak, bámulatos eredményt fogunk tapasztalni, melyet nemzeti szempontból értékekben ki sem fejezhetünk. Egyes papok és tanítók egyenesen apostoli miszsziót teljesítenek némely vidéken a népnek szövetkezeti oktatása által, mely dús szellemi és gazdasági produktivitásban nyer kifejezést, a mely a nemzeti erő növekedésének leghathatósabb emeltyűje. S ha ily eredményeket lehet elérni akkor, mikor a lelkészek és tanítók csak csekély előzetes képzéssel, inkább az eszme iránti lelkesedésből, csupán sejtve, de nem tudva, micsoda emeltyűje a szövetkezés az erkölcsi, szellemi és gazdasági életnek: akkor gazdasági jövőnknek minő hatalmas, egészséges kialakulása remélhető, ha azoknak a lelkészeknek ós tanítóknak a munkájára gondolunk, a kik már az iskolában megszerezték a tudásnak azon fegyverét, a mellyel a szövetkezeti munkásság terén diadalmasan előnyomulhatnak. Az ily lelkészek és tanítók szöyetkezeti munkássága oly vágányra fogja vinni földmívelő népünk gazdasági helyzetét, melynek végállomása a gazdasági függetlenség. (Értekezések a társ. tud. köréből. Kiadja a M. Gazdaszövetség. 248. 1.) Nem szabad szem elől tévesztenünk, különösen a mai időkben, hogy nemzetünk haladását, a jövő alapjait csak a mezőgazdaságra építhetjük, mert annak lehető tökéletesítésére vannak meg nálunk a szükséges tényezők. Ha földmívelő népünket mindenféle oktatással, neveléssel, ismereteik gyarapításával arra ösztönözzük, hogy intenzívebben mívelje földjét; ha meghonosítjuk náluk a mezőgazdasági gépeket; ha el tudjuk hagyatni velük az „apám is így csinálta" elvet; ha így nyert ismeretük felhasználásával intenzív állattenyésztésre, a kisebb birtokosok pedig kert-gazdaságra fognak áttérni: akkor oly erős gazdatársadalmat teremthetünk, a mely nem lesz az uzsorások markában s mely felett nem fog minden kis szatócs gyámságot gyakorolni. Ezekre azőnban nem lehet sok helyen a népet rávezetni, mert idegenkedik mindentől, a mi ősi megszokottsága ellen tör. Azonban, ha szövetkezeti és gazdaköri tömörülések által igyekezünk ez eszméket leikökbe plántálni: elérhetjük czélunkat. Első teendőnk azért minden községben, hol arra a feltételek megvannak, Gazdakör, aztán hitel- és fogyasztási szövetkezet alakítása. Ezek után jön aztán, mikor a Gazdakör legelőt vett s az állattenyésztés nagy arányokat öltött, a tejszövetkezet, mely a tej feldolgozása és értékesítése által a legszebb jövedelmet képes a gazdának biztosítani. Az az ember, ki szövetkezeti ügyekkel foglalkozik, egész más világnézettel rendelkezik, mint az, a kinek semmi ismerete nincs e téren. A szövetkezetekben a nép a maga összes dolgainak az intézője s a mellett, hogy megtanul jövedelmezőbben gazdálkodni, terményeit értékesíteni, önmaga fogja belátni a gazdaságában szükséges gépek fontosságát és saját jól felfogott érdekében fogja azokat megvásárolni s nem lesz a rabló ügynökök játékszere. Ezeken felül megismeri a könyvelést, a számadást, a háztartási naplóvezetés fontosságát, a jószágós baromfitenyésztést, a kertgazdaságot, a helyes vetésforgót stb. Olvas szaklapokat, hall előadásokat, eljár kevés költséggel a gazdasági nagygyűlésekre, kiállításokra, a hol lát, hall, tanul sokat; tudása, ítélete mélyül, szélesbül; ismeretei szaporodnak. Megtanul eszével élni és minden dolgában önállóan intézkedni és ítélkezni. Gazdaságába és háztartásába minden czikket olcsón és jó minőségben szerezhet be ; adósságainak konvertálására, földvételre és beruházásokra jó hitelt és alacsony perczent melletti pénzt kaphat; vetőmagvakat, gépeket olcsón, megbízható formában szerezhet be a Gazdakör útján. Szóval minden irányú igényeinek a legteljesebb kielégítését találja meg a szövetkezés különböző formáiban. Andrássy Kálmán így foglalja, össze a szövetkezés fontosságát: a szövetkezeti élet bevezet a jövedelem és kamatok világába ; a gyűjtés és helyes elosztás világába ;