Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-28 / 22. szám

\ a jövőre való gondoskodás világába; az anyagi javak megbecsülésének világába ós sok más egyéb hasznos dolog világába, hová nem világít be a lelkészképző tudomány. (I. m. 12. 1.) Már a népiskolában igyekezzünk felkölteni a gyermek lelkét a gazdasági, szocziális és szövetkezeti eszmék iránt. A felső osztályokban, de különösen a gazdasági ismétlő iskolákban ismertessük meg velük a Gazdaköröket, hitel- és fogyasztási szövetkezeteket, a gabonaraktár intézményét, a gazdasági eszközöket, a helyes földmívelést, stb. Egyszóval: ne mindentudó, de élni és társulni tudó munkást, hitét és hazáját szerető magyar generácziót neveljünk a magyar népiskolákban. (Gróf Majláth J.: A tanító szocziális feladatai. 9. 1.) így lehet a magyar néptanító igazi néptanítóvá, a ki a gyermekkorban az iskolában oktatja az ifjúságot, majd az ifjúsági egyesületben, Gazdakörben, valamint a különféle szövetkezetek, háziipari tanfolyamok, vagy más egyletek révén, a felnőtteket pedig a Gazdakör és hitelszövetkezet útján nevelheti. (Majláth I. m. 13. 1.) Azonban, ha a pap és tanító a fentiek helyett nemtörődömséggel és rideg közönnyel viseltetik minden nemes eszme iránt és maga mutat rossz példát azzal, hogy földjét bérbe adja és a gazdasági kérdések iránt egyáltalában nem tanúsít figyelmet s a helyett, hogy a megvalósításhoz közelebb juttatná azt az eszmét, mely szerint a papok és tanítók földjén állami hozzájárulással mintagazdaság létesítessék: még lehetőségét is elveszi annak, hogy a gazdasági kérdések iránt felköltse az érdeklődést. Pedig „valóban itt az ideje, hogy a népek községenkinti gazdasági és szocziális oktatása megkezdődjék". Meg kell ismertetni és elfogadtatni népünkkel a legutóbbi félszázad gazdasági vívmányait. Magyar népünk mennyire idegenkedik például még ma is a műtrágya használatától s ezért van, hogy míg a szászok gyengébb földben műtrágyával 12 mm. búza hozadékkal dicsekedhetnek holdankint, addig a mi gazdáink kénytelenek megelégedni 6—7 mm.-val. Pedig mindaz a teher, mely a nép vállaira hárul, nagyban szaporodik az idő haladtával; a kisgazda azonban nem tud haladni jövedelme fokozásában, mert nem nevelik rá. Nálunk — különösen a háború után — a népnevelésre, ennek folytán az intenzív földmívelésre nagy súlyt kell fektetni, mert a gazdasági erősödés és a gazdasági függetlenség az alapja az egész társadalmi és állami berendezkedésnek. Akkor leszünk legméltóbbak a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf szelleméhez, ha minden erőnkkel Magyarország gazdasági előhaladásán, megörökítésén fáradozunk. Nálunk mindez csak a nép szocziális és gazdasági nevelésével érhető el, melynek főtényezői az egyház és iskola, a pap és tanító kell, hogy legyen. E két tényező együttes munkájának kell a jövendő Magyarország gazdaságilag erős alapjait megépíteni s akkor Magyarország minden magyarnak az lesz, hol „élni s halnia kell" ! G. Nagy László. BELFÖLD. Az Egyetemes Konvent gyűlése. I. Konventünk f. hó 22—26-án tartotta az Abonyiutczai székházban rendes évi gyűlését dr. Kenessey Béla püspök és gr. Degenfeld József főgondnok elnöklete mellett. A mi kerületünkből a rendes tagok közül csak Szilassy Aladár nem vehetett részt a gyűlésen, helyette Bernát István dr. póttag volt az egyik vil. képviselő. Az ülés elején dr. Kenessey Béla mondott imát; az elnöklő főgondnok megnyitóbeszédében megemlékezett az elköltözöttekről és bejelentette, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter nem adta meg a kért drágasági pótlékot, hanem 250,000 K-t bocsátott a konvent rendelkezésére a szorult anyagi viszonyok között élő lelkészek közötti kiosztásra. A kiosztás kerületenként a lelkészek száma szerint fog eszközöltetni. A mi kerületünk kap 35,000, a dunántúli 35,100, erdélyi 66,750, a tiszáninneni 41,875, a tiszántúli 71,275 K-t. A konvent ezért az adományért köszönetet mondott a kultuszminiszternek és a hadsegélyző-bizottság jelenlévő elnökének, gróf Tisza Istvánnak. A konvent most alakult meg a következő három évi cziklusra (1916—18), most kellett megválasztani a rendes és rendkívüli bíróság és a különböző bizottságnak tagjait, a mi sok időt igényelt. A bizottságilag nem tárgyalt ügyek között legfontosabbak voltak a háborús vonatkozásúak. Az elnökség részletes jelentést adott a tábori lelkészek ügyéről. Megtörténtek a lépések arra nézve, hogy a mi tábori lelkészeink külön státust alkossanak; megtörtént a tábori lelkészek számának a kellő létszámra való szaporítása, ebben a tekintetben a közös hadügyminisztérium több előzékenységgel tett eleget az eléje terjesztett óhajuk' nak, mint a honvédelmi minisztérium. A tábori lelkészek száma jelenleg 93. Érdekes volt a vallásos iratoknak a konventi iroda által történt szétküldéséről szóló jelentés. E szerint az iroda összesen mintegy 700,000 drb különféle vallásos iratot expediált; ebből a dunamelléki egyházkerület 300,000-ot szolgáltatott be, a kecskeméti lelkészegyesület ugyanennyit. A konvent csak az expediálási költségeket fedezte (437 K). Jelentést tett az elnökség-Baltazár püspöknek és Barabás Samu esperesnek a katonai kórházakban és a harcztereken történt látogatásáról. Mély megilletődést keltett a debreczeni hadbavonult theologusokról szóló jelentés ; a hadbavonultak közül hat halt hősi halált, neveiket a konventi jegyzőkönyv is megörökíti. Érdekes mozzanat volt az első napi gyűlésnek a liturgiális bizottság jelentése (előadó dr. Nagy Károly) során felmerült vita. A konvent t. i. a szertartásos istentiszteleteknek a liturgiális bizottság által szerkesztett kötött alkotórészeit a püspöki kar bírálata alá bocsátotta. A püspöki kar megtette a maga módosító előterjesztéseit, a melyek a mult évi konventi jegyzőkönyv mellékletében