Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-23 / 17. szám

fontosságát. A nevelés ideálját a Krisztus jellemének hasonmására való kialakításban jelölte meg. Az egyház és a gyermek czímü előadásában B. Pap István az anyaszentegyház „anyai" tisztét vázolta, a mellyel új nemzedékeket nevel a maga örömére, a világ boldogítására, Isten országa polgáraivá. A nevelés keresztyén igényeit taglalta s a gyermeklélektan megvilágításában a jövő teendőire mutatott reá. Nélkülözheti-e a nevelés a vallást ? Erre a kérdésre adott erőteljes feleletet dr. Kováts István értekezése, a melyben kimutatta a független morál pedagógiai csődjét s a keresztyén morál abszolút felsőségét, mint olyant, a mely egyedül bír önmagát terjesztő erővel. Váczy Ferencz, a tanítóképző igazgatója A nevelés legfontosabb tényezője czím alatt tartott előadásában arra a konklúzióra jutott, hogy a nevelő személyisége az, a melyre átalakul a gyermek s ennek alapján azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mik legyenek a nevelő személyiségének propagálásra érdemes vonásai. Papp Gedeon népiskolai igazgató gazdag tapasztalatainak fényében eleven gyakorlati példákkal illusztrálta a nevelőnek súlyos felelősségét, a mellyel a jövő nemzedék jellemének kialakításáért helyt állani tartozik. Ozv. dr. Misley Sándorné előadása állott a konferenczia második napi tárgysorozata élén. A vasárnapi iskola ügyét propagálta meggyőző erővel. Előadásának szemmel látható hatásában nem utolsó szerep jutott azon ténynek, a mely mondanivalója mögött ragyogott s a mely minden ékesszólásnál szebben beszél: hogy 31 éve szolgálja a vasárnapi iskola önkéntes munkát igénylő ügyét. A nevelő személyisége mint a keresztyénség reprezentálója czímen Victor János arról beszélt, hogy a keresztyénségnek az élet nagy kérdéseire adott feleleteit: a ker. hitet, a ker. reménységet és a ker. szeretetet kell a nevelőnek megtestesítenie, hogy személyisége valósággal ezeknek képviselője legyen. A Mester, mint az emberiség legfőbb nevelője czimű értekezésben Szűcs Dezső azt a szerepet ismertette, a melyet Jézus töltött be egyedül tökéletesen az emberiség jellembeli nevelése körül. Az Elet könyve az iskolában. E czím alatt Fiers Elek fejtette ki. hogy a Krisztus jellemének képmására való kifejlődésnek egyetlen eszköze az Evangélium, a melynek öntudatos használatát megtanítani az iskola hivatása. * A vasárnap reggeli istentiszteleten bilkei Pap István prédikált János ev. 19. r. 14. v. alapján. A konferenczia második napját a nagykőrösi gyülekezet számára külön ünneppé avatta az a tény, hogy leutazott Nagykőrösre a konferenczia alkalmából Petri Elek püspök is. A püspök előzetes, határozottan kifejezett kívánságára mellőzött ugyan a gyülekezet minden külső ünneplést, de annál melegebb, annál bensőségesebb szeretettel vették őt körül a hívek, A vasútállomásnál dr. Kökény Dezső főgondnok üdvözölte püspökünket, a presbitérium díszgyűlésén pedig Patonay Dezső lelkész. Délután 3 órakor templomi ünnepély volt, a melyen Bakó József imádkozott, dr. Osváth Pál énekszólója után püspökünk tartott bibliamagyarázatot a Példabeszédek könyve 19. 8. alapján. A gyermeki lélek végtelen nagy értékére hívta fel a figyelmet igehirdetésében, a melyet meghallgatni összesereglett a gyülekezet igen szép számban, daczára az óriási eső- ós szélviharnak, a mely a városban dühöngött. Püspökünk prédikácziója után Szalontay Ferencz énekelt, azután dr. Bernát István, Szövetségünk elnöke tartott előadást a kálvinizmus feladatáról. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatott beszéde, a maga különleges érdekességével, mint nem pap ajkáról, templomban elhangzott beszéd, erőteljesen hatott a gyülekezetre. Szép zárószót mondott dr. Kökény Dezső főgondnok. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. * Reménységgel mentünk Nagykőrösre, a magyar kálvinista szellem hegyen épített városába. Nem csalódtunk. Testvéri szeretet fogadott bennünket s az ügyet, melyet képviseltünk, megértés karolta fel. Hogy mennyit építettünk, annak a lelkeket látó Isten a tudója, de mi is hisszük, hogy munkánk nem volt hiábavaló, mert konferencziánk figyelmes hallgatóságából többen vasárnapi iskolai munkára vállalkoztak s épen ezért Özv. dr. Misley Sándorné a konferenczia után is Nagykőrösön maradt, hogy az érdeklődőknek a vasárnapi iskolát gyakorlatilag is bemutassa. Hálával kell megemlékeznünk mindazokról, kiknek buzgósága biztosította konferencziánk szép sikerét, a mely Patonay Dezső lelkész, dr. Kökény Dezső főgondnok, Váczy Ferencz tanítóképezdei igazgató, Szűcs Dezső és Ricsey György tanárok, Papp Gedeon tanítóegyesületi elnök vezetése mellett a fáradhatatlan tanítói kar buzgólkodásáuak a gyümölcse. Nagy köszönettel tartozunk a nagykőrösi Kálvin-Szövetség nőtagjainak, kik nagy áldozatkészséggel terítettek asztalt a konferenczia közönsége számára. Az ő részvételüknek s hathatós támogatásuknak köszönhetjük első sorban azt a nagy anyagi és erkölcsi eredményt, a mely minden várakozásunkat felülmulta. F. IRODALOM. „Emlékbeszéd. — Imádság." Levettem a Pallas Nagy Lexikon „Simor-kódex — Tearózsa® kötetét és kikerestem benne ezt a czímszót: Skyros; azután ismét tovább olvastam a „Lelkészegyesület" legutóbbi számának tárczáját . . . „Styx . . . Achilles . . . Peleus . . . Skyros . . . mágus . . . talizmán ..." — Mi ez? Egy levélke háborús egyházi irodalmunk fájáról, a mely hatalmas rétegben hullatja leveleit s teríti elénk tarka-barka, kiabáló színű szőnyeg gyanánt. Egy levélke,