Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-23 / 17. szám

is segítséget. Ezt a segélyt kell első sorban véglegesen biztosítani és pedig akként, hogy a hol 60-on felül van az állami középiskolákban a ref. tanulók száma, ott külön vallástanári állás szervezendő, ott pedig, a hol több középiskolába együttesen jár 60 vagy ezenfelül ref. tanuló, ott ezek összekapcsolása által biztosítandó az államsegély a rendes vallástanár számára. Ez nem mindenütt lehetséges. Mindezeket figyelembe véve, az E. T. B. 28 rendes vallástanári állás felállítását javasolja a konventnek, a melyhez a közalapból fedezendő szükséglet 23,750 K lenne. Ezenkívül szükség lenne 14 hitoktató segédlelkészre, a mi 19,600 K szükségletet jelent. Összesen tehát 43,350 K-t kér az E. T. B. a konventtől, illetőleg közalapból. Nem kételkedünk, hogy az Egyetemes Konvent méltányolja azt a nagy érdeket, a mely ennek az ügynek rendezéséhez fűződik és megtalálja a fedezetet a szükségelt összegre. S. Szabó József referált még a mi református középfokú iskoláink vallástanításának mult évi állapotáról, a mely nagyjában a régi mederben folyt le; az ifjúság körébeneszközölt belmissziói munkák is növekedőben vannak. A konfirmáczióra nézve az E. T. B. nagyon helyes javaslata az, hogy ebben a IV. osztályon alul járó növendékek ne részesülhessenek. S. Szabó József terjesztette elő a népiskolai vallástanításra vonatkozó részletes tantervet, a mely előző napon beható bizottsági tárgyaláson ment át. Azzal az ajánlattal megy a konventhez, hogy a kerületek az abban lefektetett elvek alapján alkossák meg a tantervet. Hisszük, hogy ez nagyban előmozdítja a sikeresebb, életteljesebb vallástanítást, különösen majd ha elkészül a megfelelő vezérkönyv, a melynek hiánya annyira érezhető. p. KÜLFÖLDI HÍREK. Monnod Vilmos halála. A nagy Monnod Adolfnak, a franczia szabadegyház alapítójának egyetlen fia, Monnod Vilmos uyug. lelkész meghalt Párisban 80 éves korában. 1900 óta a párisi diakonissza-intézetnek volt lelkésze. Vinet munkái. A legnagyobb franczia-svájczi ref. theologus morálista és kritikus műveinek összegyűjtésére ós kiadására néhány évvel ezelőtt bizottság alakult Lausanneban. Lelkészek, tanárok nagy szeretettel és buzgalommal gyűjtötték össze Vinet minden elszórt írását is, hogy kiadják tervszerűen néhány év alatt. 1914-ig négy munka jelent meg, közöttük a híres „Etudes sur Pascal" és a „Discours sur quelques sujets religieux". A könyveket széjjel kapkodták. A bizottság financziális ereje növekedett. A „Semaine Religieuse" legtuóbbi számából azt olvassuk, hogy a háború a kitűnő törekvésnek és vállalkozásnak is útját készül állani. Az újabban kiadott könyvek nem kelnek. Francziaország protestáns köreire természetesen nem számíthatnak, anémetsvájczi theologusok az „egyetlen Németország" befolyása alatt állnak, a franczia svájcziak kevesen vannak. A bizottság anyagi nehézségekkel küzd. Reméljük azonban, hogy eljön hamarosan az az idő, mikor Vinet művei rohamosan napvilágot látnak, hiszen szükség is lesz arra az objektív, egyetemes, emberi és krisztusi szellemre, mely azokból árad ós sugárzik. Franczia tábori lelkészek szózata. Azt a hírt vettük Francziaországból, hogy a különböző franczia protestáns egyházak tábori lelkészei hatalmas és megindító szózattal fordultak az illetékes egyházi hatóságokhoz és tekintélyekhez, hogy vessenek véget közösen a szakadozottságnak, a széthúzásnak, mely a protestántizmus jellemzője, valósítsák meg a háború után azonnal az összes protestáns egyházak „szent egységét". De, a mint most kiderül, a szózatot csak 25 lelkész írta alá, kik közül azonban egy sem tartozik a szabad egyházhoz, a baptistákhoz,- a methodistákhoz. Evangélikus is mindössze kettő volt. Az „Eglise libre" cz. füzet szerkesztője Lorreux, ki szintén tábori lelkész, elítéli az egész akcziót, mely csak arra vezethet szerinte, hogy az elfojtott régi ellentétek felújuljanak mindenfelől. Czikkét így fejezi be: „A mit a jelen tőlünk e tekintetben követel, az nem lehet a meggyőződések sértegetése, sőt inkább fokozott testvéri szeretet megvalósítása az evangélizálásban, szolidaritás minden keresztyén munkában." (pl.) A MI ÜGYÜNK. Nagykőrösi konferencziánk. A Kálvin-Szövetség e hó 15—16-án Nagykőrösön tartotta első vándorkonferencziáját a vallásos nevelés érdekében, a nagykőrösi ref. tanítóképezdével és a kecskeméti ref. egyházmegyei tanító-egyesülettel karöltve. „Egyházunk százados fájának ágain új élet rügyei fakadnak" — mondta a konferenczia első előadója. Ennek a megújulásnak munkáját akarta szolgálni Szövetségünk, a mikor vándorgyűlések rendezését vette tervbe, a melyeken a vallásos nevelés reformját, intenzivebbé tételét teszi épületes megbeszélés tárgyává a tanügy embereivel és a szülőkkel. Másfelől nem nézhettük tétlenül azt a propagandát, a melyet a szabadgondolkozók űznek tanítóink között a valláserkölcsnek az iskolákból való száműzése érdekében. Első konferencziánk megérősítette bennünk azt a hitet, hogy jó munkát végzünk a keresztyén nevelés restaurácziója érdekében. Tanárok, tanítók ós szülők tömött padsorai előtt hangzottak el előadóink tanulságos és építő fejtegetései, a melyeket sok értékes felszólalás gazdagított. Patonay Dezső lelkész elnöki megnyitójában a konferenczia czélját jelölte meg tömör szavakban Találóan jellemezte a szülői gondoskodás tévedéseit, a melylyel az szárnyára bocsátja gyermekét. Gondoskodik gyermeke anyagi útravalójáról, de a keresztyénség erőivel ritkán ruházza azt fel. Méltatta az elnöki megnyitó a vallásos nevelésnek a személyes életre vonatkozó döntő