Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-02 / 14. szám

nem volt szabad arra vállalkoznom, hogy én legyek a poros iskola hitoktatója, de azért nem állhattam meg, vállalkoztam a nagy feladatra. Mily fárasztó, mily nehéz munka volt az elhanyagolt sereget tanítani, de milyen gyönyörűség is volt nézni, hogy a félév munkája meghozta a jó eredményt. S aztán — Istenem! — látni, hogy a háború miatt a gyermeksereg teljesen vezető nélkül marad ! Kinek szíve ne könyörült volna meg rajtuk ? Megfordult a gondolat a fejemben, hogy munkámnak csak az orvosi fenyegetés valóra válása lesz a díja s feleségem sokszor vádolt, hogy tönkre teszem magamat, a nyáj érdekének alárendelem a családét, de, ha tán biztos lett volna is a halál, megállhattam volna-é, hogy ne könyörüljek azoknak a gyermekein, a kik oly fájó szívvel mentek el érettük és érettem ? Hányszor sújtotta le lelkemet a tapasztalt hálátlanság, de elég volt ilyenkor rátekinteni egy kis gyerekre és elgondolni, hogy ezek is Krisztus kicsinyei. Elég volt a Krisztus szájából egy ige, az felemelt ismét az önfeláldozás, felelősségérzet magaslataira. És lám, Istennek gondja volt egészségemre is! S aztán sok szomorú dolog van még, a min lehetetlen Krisztusnak könyörületességre nem indulnia. A betegség ! Első segély, tanács ! Hol van még a diakonissza? Hát nem könyörülsz, te lelkipásztor, a ki oly szépen tudsz prédikálni „Krisztus a betegek közt" czímmel? Sokszor napokon át nem sikerült orvost kapni. Szaladnak a parókiára. Jaj! milyen baj ilyenkor, hogy csak beszélni tudnak a fenti téma felett. S aztán? Mikor a sok munkájától ideges közigazgatás ügyefogyott hívedet elutasítja és szalad hozzád „jó tanácsért", csak belülről szabad szisszenni ilyenkor a szívnek: jaj ! én a munkát nem szeretem, őszintébben: nem is értem. S még sem mondjuk: mit csúszol-mászol ilyen ügyben hozzám ? ide a lelkedet hozd 1 Bizony — kénytelenek vagyunk ehhez is érteni. S aztán ? Majd mikor nemcsak a lélek mezején, hanem minden téren észreveszik, hogy pásztoruk vagy, mennyi minden ügyben mennek hozzád tanácsért. Megy a Gazda Sariiu: „Uram, már ennyi éve vettem házhelyemet a Csősz Pétertől, de nem Írattuk át akkor s most előbbi gazdájuk bukása miatt ezt is elárverezik, adjon tanácsot. Tudom, nem csal meg, az Isten áldja meg!" Jön a szomszéd menyecske. Harcztéren halt ura gyermekeit praktikákkal meg akarják rövidíteni, mitévő legyen ? stb. Merül fel a községnek sok-sok ügye: a gróf, vagy néha a közigazgatás elnyomja; megkérdeznek : mit tegyünk ? Árokmetszés ? Ki kötelessége ? Uraságé, vagy a községé ? Jaj ! még számolni se jó, annyi minden. S a plébánosok ezt mind többnyire értik. Sok polgár is sokat tud. S aztán? Egyszer beszélgetek híveinkkel: lám, az újfalusi r. kath. atyafiak hogyan gazdagodnak. Igen ám, Tisztelendő Urunk, azoknak szerez a plébános olcsó pénzt. Rágondoltam a te hitelszövetkezetedre. — Darálógép összetörte egy katholikus legény fejét. A plébános még azon éjjel szállította Győrbe s befolyásával a túlzsúfolt kórházban helyet szerezvén neki, az utolsó pillanatban sikerült az életét megmenteni. Ha rám van bízva, alighanem vége az életnek. Mindig és mindenütt az a derék plébános, a ki talán a hegyi beszédnek nem mindenben engedelmes szolgája, de minden ügyben mint fáradhatatlanul hű pásztor áll népe mellett. S aztán ? Hát hol a keresztyén pásztor, a ki, ha látná, meg nem könyörülne rajtuk? Bizony, kedves Utódom, ez mind hozzátartozik a falusi kura pásztorálishoz. Hát még, a mit nem mondtam el? Hol az a theologia, a mely mindezeket megtaníthatná ? Városon, a hol mindenre megvan a külön munkaerő, talán ilyen gondtól jobban mentesítve van a lelkész, de hogy mi, falusiak, főként a hol plébános is van, e sokféle dolog tudása nélkül igen sokszor kínos helyzetbe kerülünk, azt nem is kell bővebben fejtegetni. Jön a kicsi lányom : kössem kendőjét a fejére. Jaj ! — magamban — anyikád szebben tudná. De azért csak meg kell tennünk. így vagyunk híveinkkel is. Bizony, ha már a theologia segíteni nem tud, a közegyház jöhetne a segítségünkre egy a kura pásztorálist felölelő, gondosan összeállított, könnyen kezelhető lexikonnal. Szeretném itt bemutatni legközelebbi szombatomnak munkáját, a mely reggel 7-től este 6-ig teljesen az egymásután jövő híveim szolgálatában telt el. De nem akarok türelmeddel visszaélni. Csak annyit mégis, hogy szombaton reggel szoktam tartani az isin. isk. fiúk, délután az ism. isk. leányok között egy-egy órai tartammal a ker. ifj., illetve leányegyesületbe előkészítő bibliaórákat az irodámban. Bizony, kérnem kellett Istent, hogy annyi ügyes-bajos mellett ezeket a fontos órákat idegesség nélkül, teljes szeretettel végezhessem. S még annyit, hogy az nap kértek fel, hogy másnap, vasárnap délután harcztéren elhalt hívemet templomi halotti tanítással párén táljain el. Eljön a vasárnap. Nagy fejtöredelmek között megvan Máté 16.21-23. alapján a halotti tanítás. Utána az erőltetéstől nagy fejfájás. Lassan vége a napnak. Hétfőn korán kelni. Készülni az ifjúsági órákra: külmissziói előadás, énektanítás, felolvasás s a legfőbb, legkritikusabb: a bibliai beszélgetés. Ha Isten megsegít, most kell eldőlnie az előkészítő órákon : lesz-e ifjúsági egyesületünk ? Legények délelőtt, nagy leányok délután. Közben a kurátornak hamar írjak egy levelet faügyben. Lázár Károly atyjával végezzek. Semmivel se tartozik. Jó emberünk Hála fejében szíves és bő emlékezés könynyekkel. Egy derék szabadságos katona, a ki Léváról pénzt is küldött Isten dicsőségére, jön. Úgy vélem, csak magát bemutatni új lelkészének. Szíves beszélgetés. A vége: egy kérvényt szíveskedjék írni újabb 14 napi szabadságért. Jönnek a tanító urak egy-más megbeszélni valóikkal. Eh ! tévedsz, kedves Utódom, mikor a szövetkezetet vádolod. De téved az is,, a-ki a pásztor munkáját csupán a kis gyermekeken kezdett s a nagyon véneken végzett, minden vonalon folyó evangélizálás és annak eredménye szerint ítéli. Annyiféle gond mellett ezt a lobogó lelket kívánó szellemi munkát hány pásztor és