Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-05 / 10. szám

a melynek különben a legszebb tanúi azok a komoly és mélyen járó levelek is, a melyeket a konventhez s egyes lapok szerkesztőihez írni szokott. Egyébként még a nyáron is, a merr.e járt, nyaralás közben is a cseh fürdőhelyeken mindenütt a magyar katonákat kereste, résztvevő lélekkel vigasztalta s református iratainkat mindenfelé vitte magával. Komoly, hívő egyéniségére különben az is jellemző, hogy kizárólag templomi énekesnőnek készül s van reményünk arra is, hogy a Kálvin-Szövetség egyik orgonahangversenyén még hallani fogjuk gyönyörű althangját a Kálvin-téri templomban. S miután puritán egyházi életünkben az elismerés kiilső formáinak megadásában olyan szegények vagyunk, ezúton köszönjük meg nemeslelkű édesanyjának és neki mindazt a sok rejtett jót, a mit napról-napra a magyar katonákért tettek és tesznek. Mi tudjuk, hogy szerénységükben tiltakozni fognak az elismerésnek még e halvány jele ellen is és mi épen ezért nem is őket dicsőítjük, hanem a hatalmas Istent, a ki kegyelméből és szeretetéből két ilyen kedves lelket adott vigasztalóul a mi Prágában búsongó fiainknak. Mindnyájukra Istennek gazdag s kifogyhatatlan áldását kérjük. Nevüket és emléküket, tudjuk, sokan fogják "majd őrizni egy életen keresztül. Kívánjuk, hogy a lelkiismeretes munka tegye még gazdagabbá ós szebbé az ő életüket is. BELFÖLD. Képek a Bethesda-kórházból. I. Kik ezek, a kik repülnek, mint a felleg s mint a galambok duczaikhoz ? Ézsaiás 60. Verőfényesen süt a nap. A harmatcseppek reszketve csillognak a fűszálakon, a rét gazdag pázsitján, a gabonatáblák széles folyamként hullámzanak, az érni kezdő kalászok mélyen meghajolva integetnek, kenyeret ígérve a szántó-vetőnek. A természet tárháza nyitott ajtóval várja lakomára a maga gyermekeit, hogy egy se szenvedjen hiányt, ki hozzá eledelért fordul. S nem is kell sokáig várnia; fönt a légben hangos szárnycsattogás hallik, sebes repüléssel galambcsapat száll le a zöld szőnyegre s megkezdődik a szemezgetés; mindegyik talál magának elegendőt, hogy éhségét csillapíthassa; s kedves galambszokással, minden felkapott szemecske után feltekintget valamennyi, mintha újra kérve, hálát adna Annak, ki az ég madarait táplálja. Jó is, hogy feltekintenek, mert íme, a ragyogó tiszta légben egy fekete pont kering — egy éhes ragadozó —, mely ügyes szemfényvesztéssel készül lecsapni a kedves szelíd seregre. De felfelé néző szemük jó előre megsejti a veszélyt s mielőtt kárt tehetne bennük az ellenség, pillanat alatt felröppennek, kiterjesztett szárnyuk a magasba emeli őket s gyors kormányzattal szállnak, szállnak haza, a duczaikhoz; vitorlatolluk színarany fényt nyer s csillog, mint drága fém a napfényben, míg odafenn a biztos helyen megpihennek. Milyen jó, hogy épek a szárnyaik s hogy oda tudnak szállni mindig, hol védelmet lelhetnek, fel, fel, magasan, mint a felleg . . . * Virrad . . , A Bethesda-kóüvkz falai közt lassan felébred az élet, némelyeket munkára, másokat szenvedésre hív el a felkelő s felkeltő napsugár. A testvérszobákból itt-ott gyenge nesz hallatszik. A betegszobákban hangosabbá lesz a nyögés és sóhaj. Odabent az előbbiben éber gonddal veszik elő a léleknek kardját, az Isten beszédét s a maga tiszta fényében kötik oldalukra Krisztusnak e bátor s elrejtett harczterek küzdő katonái, hogy vértezve legyenek minden támadás ellen. Emity egyik-másik ágyon türelmetlen panasszal szívükben s ajkukon, néznek egy újabb nap nyomorúságai elé azok, a kik nem ismerik a fegyvert, Lasankint megnépesednek a folyosók, a diakoniszszák fehér fejkötője itt-ott előtűnik s ki-be járnak a kórtermekbe, osztogatva gyógyszert a test gyógyítására, hintegetve a balzsamot a lélek enyhítésére. A reggelire hívó cseugetyűszó csoportokba vonja a járó-kelőket s mikor minden beteg megkapta a maga adagját, akkor egy mélyebb, harangkongáshoz hasonló hang jelzi, hogy kezdődik odabent is a közös étkezés s az áhitat. A nagy ebédlőben egybegyűlnek kedves csöndben a testvérek, nyájas tekintettel üdvözlik egymást s az öröm és béke csalhatatlan jeleivel tekintenek fel Arra, ki az ég madarait is táplálja s az 0 gyermekeinek lelkitesti szükségét kielégíti. Felzendül az ének: „Szívemet hozzád emelem ..." „Feljebb, emeljétek feljebb ..." Felnyílik a szent könyv s az ige árja buzog, mint forrás, éltetve, frissítve, át meg átjárva a lelkeket s a lélek inegfürdik tiszta hullámaiban, kitárja szárnyait, mely csillog a kegyelem napfényében s felszáll magasan, „mint a felleg, mint a galambok duczaikhoz". Ott megpihen, megújúl, megerősül az ima hatása alatt s erőt nyerve megy munkába, harczba, mindig készen a felrepülésre ; s mint galambcsapat a rét pázsitján, újra, meg újra feltekint, kérve, köszönve hálásan Ahhoz, ki ím megnyitja kegyelme tárházát mindenkinek, a ki hozzá fordul! S elindul a csapat. Mindenki megtalálja* a maga munkakörét, mely napestig betölti gonddal a hűséges munkást, de nem látszik rajtuk, hogy ez a gond terhes, vagy csüggesztő lenne. Mintha a sok nyomorúság, mit e szelíd szemek szemlélnek,. nem is lenne valóság, ők itt az élet sötét oldalán is látják azt a fényeset, a múló felett az örökkévalóságot s tudnak róla szólni annak, a ki keserű érzéssel. panaszszóval kérdi: miért e sok szenvedés ? De nemcsak vigasztalnak, ők maguk is vigasz-