Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-05 / 10. szám

talódnak, lia vigasztalásra erőt merítenek, ha erőre vau szükség. Igen, hisz nekik is törékeny, szenvedésre hajló testük s mélyen érző szívük van, mely fogékony a fájdalmakra. Nekik is van gyénge, roskatag édesanyjuk, beteges, vagy haldokló édesapjuk, távol harcztereken küzdő, fogságban, vagy kórházban sínylődő fivérük, a kikről olykor leverő híreket hoz a posta. Itt egy tábori-lap kevés szóval, de annál többet mondóan közli a szomorú hírt, hogy a hűséges testvér ellenséges golyótól találva hősi halált líalt; amott egy távirat, vagy gyászkeretű levél közli a fájdalmas tényt, hogy a gondos édesatya nincs többé . . . S mikor a fájdalom, mint éhes ragadozó készül lecsapni a szívre, a kezek hirtelen imára kulcsolódnak, a fej alázattal hajlik meg a mindent bölcsen Intézőnek kezenyomása alatt s az ajak panasz helyett e megnyugvással teli igéket ejti ki: „Legyen meg a Te akaratod! ..." S a ki szemléli, mint diadalmaskodik az Isten közelébe jutott lélek a szenvedés ós gyász közepett, az önkéntelen is így szól: „lak ezek, a kik repülnek . . Vagy nézzük őket más oldalról. Új területre kerül a diakonissza; megértve Isten akaratát, felfogva a hivatás szentségét: ott áll egy leendő anya mellett, hogy erős lelkével, biztos kezével az élet-halál mesgyéjén áthaladónak nyújtson segélyt. Tiszta leány-lelke hogy nem hull le szárnyszegetten, megriadva a neki ismeretlen szenvedések láttára? Nem! Sőt diadalmas örömmel veszi karjaiba a Teremtő hatalmának ez új alkotását s alázatos hálával tekint fel Arra, kinek segítő karjára támaszkodott felelősségteljes feladatában s kinek erejére reámutat a hű kötelességteljesítés hangos bizonyságtételével a megszabadult szenvedő előtt. íme, a szárnyak hatalma! Ha valahol, e képnél méltán kérdezzük: „kik esek, a kik repülnek . . - " S figyeljük meg őket a háztartás ezerkarú, az iroda sokoldalú gondjai közepett ? Hányszor kering ez a gond, mint kegyetlen ölyv fejük felett s hány oldalról készül lecsapni reájuk, ámde lelkűknek sebes szárnya ilyenkor csattog a leghangosabban s hirtelen a magasba emeli őket s szállnak fel magasra, mint a felleg a minden erő, minden dicsőség kősziklájához s hogy elröppen ismét a ragadozó, mikor új erővel telve folytatják tovább a megkezdett munkát és sikerre jutnak. S ki tudná mind-mind elsorolni azt a sokféle helyzetet, azt a sok oldalát hivatásuknak, "a melyek naponkénti megoldásra várnak s melyek mindig Isten erejével nyernek elintézést. Bizony, a ki nem ismeri ezt a területet s az azon működő készséges lelkeket, az sokat mulasztott és még mindig nem tudja lelke mélyéből kérdezni a prófétával: „Kik ezek? . . Pedig ha egyszer megragadta lelkét ez a kérdés, úgy már ő maga is kíván szárnyalni s ha ilyenkor meglátja a saját összecsapzott szárnyait, úgy meghallja a hangos biztatást is: „Ha cserények közt hevertek is: olyanok lesztek, mint galambnak szárnyai, melyeket ezüst borít, vagy mint vitorlatollai, melyek színaranyfényűek". (Zsolt. 68.u

,) A ki vágyódik e képet tovább szemlélni, az szívlelje meg a következőket, melyeket szintén a szabad természetből vettem. Nyáry Ilona. KÜLFÖLDI HÍREK. Dr. Visscher Hugó. Ez a név így magyarosan leírva talán ismeretlenül hangzik, de mindjárt ráismernek sokan, ha megtudják, hogy a magyar diákokat s Magyarországot annyira szerető dr. Visscher utrechti profeszszorról van szó, a kit a világháború akadályozott meg egyelőre abban, hogy bennünket meglátogasson s közelebbről is megismerhessen. Ez alkalommal különben azért emlékezünk meg róla, mert e hó 8-án ünneplik hollandiai barátai lelkészi és tanári működésének 25 éves jubileumát. A kik őt közelebbről is ismerik, bizonyára meg lesznek lepve, ha hallják, hogy ez az izmos, atlétatermetű, ifjú-arczú és örökké jókedvű, szívélyes ember már 25 évet töltött el kemény munkában az egyház és a tudomány szolgálatában. Egyéniségében nyoma sincs az orthodoxok legtöbbször merev, rideg külsőséges szertartásosságának. A diákok rendkívül szeretik, a magyaroknak meg ő az igazi tutora és gyámja. 0 járt közben Hollandiában abban is, hogy a magyar theologusok lelkészi oklevele Hollandiában is elismertessék s az ott tanuló magyar theologusok doktori vizsgára is készülhessenek. Igazi „self made manL

\ a ki már működése első éveiben elérte azt, a mit más professzor néha 25 év után sem ér el, hogy tudniillik a szavainak példátlan népszerűsége és súlya van, Kuyper mint miniszterelnök neveztette ki Utrechtbe az összes egyetemi tanárok nagy ellenzése mellett. Visscher azonban ellenfeleit fényesen győzte le: hallgatott és keményen dolgozott. Néhány hónap múlva már zsúfolt teremben tartotta előadásait s egy-két év alatt egész sereg theologus csoportosult köréje, mint az igazi kálvinizmus egyetlen képviselője köré az akkori egyetemen s közülök igen sokat nyert meg a Kuyper által restaurált történelmi kálvinizmus eszméi számára. Mi őt ez alkalommal nemcsak mint munkás és komoly tudóst üdvözöljük, hanem azért is emlékezünk meg róla különös melegséggel, mert a magyar theologusokat mindenkor megkülönböztetett szeretettel fogadja és támogatja. Csak az a kár, hogy valószínűleg nem sokáig marad már Hollandiában. Legutóbb, mint halljuk, Amerikába hívták meg felolvasásokra. Valószínű, hogy előbbutóbb Németországba is meghívják professzornak. Érdekesnek tartjuk megjegyezni, hogy mikor a debreczeni egyetem felállításáról értesült, kijelentette, hogy oda is szívesen elmenne tanárnak s egy év alatt meg is tanulna jól magyarul. Természetes, hogy ezt a nyilatkozatot csak a magyarországi viszonyok nem ismerése mellett tehette