Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-14 / 7. szám

EGYHÁZ, Lelkészválasztás. A hevesi ref. egyházközség Kérészy István tiszanánai s.-lelkészt, a pocsaji ref. egyházközség Hajdú Gyula debreczeni s.-lelkészt választotta lelkészéül. Segédlelkész-elhelyezés. Dr. Baksay Sándor püspök Simon Lajost Szolnokról Sepsére helyettes-, Szatmáry Józsefet Nagyszékelyre segéd-, Szönyeghy Sándort Szolnokra ideiglenes segédlelkészül rendelte. Bevonulás. Göde Lajos szekszárdi és Tóth József budapesti hitoktató lelkész tényleges szolgálatra vonult be. Az előbbi az északi, az utóbbi a déli harcztérre ment. Áldást kívánunk nehéz munkájukra 1 Egyházkerületi választások. A dunameÜéki ref. egyházkerületben Szabó Károly nagyharsányi lelkész, volt országgy. képviselő lelkészi és dr. Benedek Zsolt konventi titkár világi aljegyzőül választatott meg a beadott szavazatok nagy többségével. — Szász Károlyt, a képviselőház alelnökét, nagyemlékű püspökünk fiát, a dunántúli ref. egyházkerület egyházközségeinek presbitériumai nagy szavazattöbbséggel világi tanácsbíróul választották. Orvoslás. Lapunk hasábjain is több ízben hangzottak fel panaszok jogos sérelmek miatt. Ezek különösen két dologra vonatkoznak. Az egyik a tábori lelkészek ügye. A háború elején alig .néhány prot. lelkészt hívtak be szolgálatra. Jöttek azután a sebesültek ezrei. Ezek körében is alig néhány lelkész működött. Utalunk azokra a czikkekre, a melyek lapunkban megjelentek. Most már ezen a téren javul a helyzet. De még mindig sok a hiány. Igazán jó volna már, ha ebben az irányban gyökeres és minden jogosult panaszt végleg elhallgattató intézkedés történnék. Úgy hisszük, hogy az illetékes intézők nem zárkóznak el ez elől. Hiszen elsőrendű érdeke mindenkinek katonáink lelki erejének ápolása, fokozása. — Volt és van más sérelem is. Épen lapunk legutóbbi két számában is vezetőhelyen megemlékezett erről munkatársunk. Ez a lélekhalászat ügye. Szabad e ilyennek most történnie?! Szabad-e visszaélni egy-egy szenvedőnek kínos helyzetével, vergődő lelkével? Nem kell-e most különösen tiszteletben tartani az érettünk szenvedők, haldoklók lelkiismeretét, vallásos meggyőződését?! Bakó József nagykőrösi lelkész, országgyűlési képviselő a L. E.-ben felhívást tett közzé, hogy a kik bármilyen sérelmes konkrét esetről értesülnek, jelentsék ezt be nála; a honvédelmi miniszter szigorú vizsgálatot, orvoslást ígért. Helyes és köszönetet érdemlő fáradozás! De mi ezenfelül még sokat várunk egyházkerületünk elnökségeinek értekezletétől, a mely tudomásunk szerint nemsokára összeül, hogy egyöntetű, energikus intézkedések által adjon az egyházunkra még fokozottabb mértékben váró nagy munkáknak kellő irányítást és minden akadályon győzelmeskedő lendületet. Eucken Rudolf előadása. Zsúfolásig megtelt a „Pester Lloyd" nagyterme. Jankovich miniszter és több előkelőség is csak nagy nehezen férkőzhetett oda a fenntartott helyekre. A kissé megkésett polgármesternek már csak a karzaton jutott hely. E sorok írója is, bár pontosan érkezett, csak a „kívül állók" sorában foglalhatott helyet. Mellette egy úr állt, a ki sok évvel ezelőtt tanítványa volt a nagyhírű professzornak. Nagy tisztelettel, szinte áhítattal, lábujjhegyre ágaskodva nézte az érdekes, megkapó megjelenésű, lengő ősz hajú és szakállú, élénk temperantumú, 68 éves előadót és Jeste minden szavát. „Unsere gerechte Sache" volt az előadás czime. Lényegében nem mondott mást, mint azt, a mit előzőleg már a „Leipziger Illustrirte Zeitung"ban megírt és a mit fordításban mi is közöltünk. Nagy tapsvihar fogadta azt a kijelentését, hogy a németek tudják, hogy sok ellenségük és kevés igaz és Őszinte barátjuk van és tudják, hogy a magvarok igazi barátaik és ezt nem feledik el soha. Királyi elismerés a tábori lelkészeknek. Bjelik Imre püspöki és tábori vikárius körrendeletet intézett az összes tábori lelkészekhez, melyben tudomásukra hozza, hogy ő felsége a király kihallgatása alkalmával ismételten a dicséret és legfelsőbb elismerés mellett emlékezett meg a tábori és tengerészeti papság odaadó, hűséges szolgálatáról. A mi tábori lelkészeink is, mert hiszen nekik is szól ez, bizonyára hálásan fogadják ezt a legfelsőbb elismerést. De bizonyára mindnyájunk óhaja az, hogy valamikor majd a mi prot. lelkészeink külön katonai papi főhatóság útján vegyenek felülről jövő értesítéseket. Felhívás adakozásra. Az erdélyi Ref. Szemlében olvassuk dr. Kenessey Béla püspök meleghangú felhívását, a melyben adományokat kér hiterősitő iratok terjesztésére. Mint más helyen is megjegyezzük, az erdélyi egyházkerület adott 1500 K-t a kórházakban fekvő és már harcztéren levő katonák között kiosztandó vallásos iratokra. Ezt az összeget ide hozzánk küldötte és mi természetesen hűségesen sáfárkodunk a reánk bízott összeggel. A felhívás útján begyűlő adományok főleg a még, vagy már otthon levők (katonák és családtagjaik) erősítésére, vigasztalására szolgáló iratok beszerzésére fognak fordíttatni. Mint olvassuk, a kalotaszegi Kálvin-Szövetség azonnal 200 K-t küldött a nemes czélra. Ne feledkezzünk meg a mi szegény hadifoglyainkról. Ezzel a meleg, szívhez szóló felhívással fejezte be főgondnokunk azt a szép beszédet, a melyet a Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal helyiségeinek (IX., Üllői-út 1.) bemutatása alkalmával mondott és a melyről már megemlékeztünk. A beérkező adományokat a nálunk levő Gyüjtőívre vezetjük és beszolgáltatjuk. Ha valaha, ugy most kell hangoznia a nagy intelemnek : A jótéteményben meg ne restüljetek. Nekünk, a kik itthon vagyunk, hálát kell adnunk, hogy eledelünk és ruházatunk vagyon, azoknak hősiessége folytán és szenvedései árán, a kik elmentek . . . Bele tudjuk-e magunkat képzelni igazán az ő helyzetükbe és azokéba is, a kik fogságban sínylődnek ?! Békenap, békeimádság. Elolvastuk egész terjedelmében azt az imádságot, a melyet a róm. kath. egyház feje, a pápa adott ki és a melyet a mult vasárnap (7-én) a pápai rendelkezés folytán Európa összes róm. kath. templomokban elmondottak. Szép és tiszteletreméltó rendelkezés. Az imának szép részletei vannak: „Oh tedd hajlandókká az embereket a béke csókjára, Te, a ki saját véred árán tetted őket testvérekké. És valamint egykoron Péter apostol esdő kiáltására: Tarts meg, Uram, mert elveszünk! Kegyelmes könyörülettel feleltél és lecsendesítetted a háborgó hullámok felett a vihart, azonképen most is mélységesen bízó könyörgésiinkre felelj kegyelmesen s adj a háborgó világnak békét és nyugalmat 1" Ezt minden keresztyén ember magáévá teheti. Az utolsó kikezdést azonban nem. Mert hát a ^legszentségesebb Szüzet" tiszteljük ugyan, de nem feledkezhetünk meg arról a nagy alapdogmáról, a mely az 1 Tini. II. 5-ben oly klasszikusan van kifejezve. Jelentós a pécsi ref. egyház 1914. évi munkájáról. Nagy örömmel olvastuk el a pécsi ref. egyház ízlésesen kiállított évkönyvét. Hűséges sáfárkodás foly