Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-14 / 7. szám

ott az Urnák dolgában úgy a szellemieket, mint az anyagi ügyeket illetőleg. Nyáry Pál lelkész az őrálló ott azon a fontos poziczión és Varga Nagy István kir. táblai tanácselnök az eklézsia főkurátora. A lelkész jelentéséből legközelebb „Belföld" rovatunkban adunk egy közérdekű részletet. 755 adófizető (XIV. osztályba sorozva) tagja van az egyháznak. Keresztelés volt 64, esketés 25, temetés 94 (51 kórházban ápolt). A hitoktatásban részesülők száma 357 (73 a honvédhadapródiskolában 1). Közadakozásból 3249 K folyt be! Német lelkész látogatása Debreczenben. Mint a D. P. L. írja, Behr Richárd berlini lelkész nemrég Debreczenbe érkezett a német vörös-kereszt sebesültszállító vonatával, a melynek ő a parancsnoka. Most majd gyakori vendégek lesznek a német lelkészek. Jönnek a katonák után. Adományok. Katonáink erősítésére és vigasztalására szóló iratokra újabban a következő adományok érkeztek az egyházkerületi pénztári hivatalhoz : Nagykőrös 130T0, Baár-Madas ref. felső leányiskola 100 (hangverseny jövedelméből), Nagy tótfalu 51 52, Újvidék 30*07, Bicske 22, Dunaszentgyörgy 40, Luzsok 9'78, Tiszavárkony 15-90, Bonyhád 9*80," Újpest 6*60, Újvidék 6, Ujverbász 3, Sárbogárd 92*20, Piskó 20, Baranyahidvég 25, Karancs 26'15, Hirics 5 40, Kiskunhalas 15 80, Vasad 5, Gyönk (német) 20, Dömsöd 38, Zengővárkony 1011, Belvárd 11'52, Hamar István 5, Ócsény 8*34, Kopács 20'13, Bácsfeketehegy utólag 1. Lápafő 20 40, Budapest VI—VII. ker. 30, Királyháza 6, Velimirovacz 10*80, Maradék 40, Ercsi 20, Fülöpszállás 7, Fiilöpszállási Hitelszövetkezet 10, Mohács 40, Laskó 106, Ráczkeve 9, Kölesd 59, Bácskossuthfalva 127*13, Kémes 5, Kecskemét 115*71, Kocsér 6, Huszár György nagykőrösi ref. főgimn. tanár, hadnagy (tábori posta 313) 10 K-t küldött meleghangú sorok kíséretében. Összesen befolyt 1244*46 K. Mult számunkban kimutatott összeg 2049 41K. Eddig befolyt összesen 3293'87 K. Az erdélyi ref. egyházkerület beküldött erre a czélra 1500 K-t, úgy hogy a dunamelléki pénztárba erre a czélra beérkezett összesen 4793*87 K. A legközelebbi számban tájékozás végett már jelezzük, hogy ebből az összegből már mit adtunk ki a folyó szükségletek fedezésére. További kegyes adományokat is így nyilvánosan nyugtázzuk, az egyes egyházközségekből beérkezettekkel együttesen. Könyörület. Megemlékeztünk már arról, hogy Csikesz Sándor szép czikkében említett Mező János műlábára többen küldtek be adományokat. Felolvasták összejövetelek alkalmával a megható történetet és így jöttek az adományok. Simon Ferenez Jászberényből 15, Göde Lajos Szekszárdról 14, Fövényesy Pál Ruttkáról 26 K-t, F. Varga Lajos nagyrábéi lelkész 2 K-t küldött. Ezt eljuttattuk Csikeszhez. Takács József czeglédi lelkész pedig 100 K-t gyűjtött, a melyet közvetlenül küldök el. így hát összesen 157 K ment erre a czélra. ISKOLA. Betiltott tanügyi lap. A „Nemzeti Iskola" cz. politikai tanügyi lapot (fel. szerkesztője : Háda József) az igazságügyminiszter a hadviselés érdekeit sértő közleményei miatt az ügyészség előterjesztésére betiltotta. Tanáraink a háborúban. Az Orsz. Középiskolai Tanáregyesület Közlönye a bekért adatok alapján közli, hogy 161 középiskolából 660 tanár hadbavonult és 8 (nemzetiségi) internálva van. A behívottak közül a harcztéren küzd 396, belső területen teljesít szolgálatot 253. Elesett 29, megsebesült 52, hadifogságba esett 24, eltűnt 7 középiskolai tanár. Ezzel kapcsolatban említjük a nevezett tanügyi lap adatai nyomán, hogy a behívott német tanárok száma 4440. Ezek közül elesett a harcztéren 20 igazgató (!), 28 professzor, 303 Oberlehrer (gimn. tanár), 103 helyettes- és 113 gyakorló-tanár, összésen 567. Egy Cauer nevű tanár, a ki 60 éves, mint népfölkelő-százados teljesít Belgiumban szolgálatot. Iskolamegnyitás. Eperjesen az ev. főgimnáziumban az I—VI. osztályban, valamint az ev. tanítóképzőintézetben a tanítás a mult hó végén ismét megkezdődött. Adja Isten, hogy most már zavartalanul folyjon a megkezdett munka! Levél a kórházból. Jóvér Antal zsolnai áll. főgimn. tanár, tartalékos zászlós, ref. egyházunk buzgó tagja, a ki a ruttkai missziói egyház részére is 1000 K-ás alapítványt tett Fövényessy Pál ruttkai m.-lelkészhez a pancsovai kórházból írt levelet, a melyből egy részletet közlünk: „Négy és fél hónapi nehéz, sok fáradalommal járó menetelés, sokféle, addig nem is sejtett körülmény annyira megviselte testi erőimet, hogy végre teljesen elerőtlenedve, elgyengülve és lefogyva, deczember 12-én formálisan összerogytam. Erős láz és hideglelés gyötört, e mellett rheumatikus bajok is kínoztak ; 18 kilót fogytam. — Nem írok sokat, ha közlöm, hogy minimálisan 3000 km. utat tettem meg felszereléssel, gyalog; hóban, sárban, álmatlanul, sok nélkülözés közt töltöttem el sok napot! Röviden: olyan sok, szóval ki nem beszélhető dolgon, veszedelmen estem át, hogy véleményem szerint ember nem bírhatja ki! Legalább 50-szer voltam tűzben, nagyobb ütközetben 8-szor vettem részt, egyik 21 napig tartott; sokszor voltam olyan veszedelmes ágyú-, gépfegyver- és fegyvertűzben, hogy emberi fogalmak szerint onnau kiszabadulni lehetetlennek látszott! És mégis! Isten végtelen jósága, atyai gondviselése megmentett sértetlenül a legnagyobb bajokból is, de gyengének bizonyult testi szervezetem ellenálló képessége! Istenben, az ő hathatós segedelmében bízva, életben maradtam s mondhatom, egyéni tapasztalatom alapján: az elbizakodott, vallástalan ember az ágyúdörgés, a gépfegyver és fegyverropogás^ közepette megtanul magába térni, imádkozni . . . Örök hálaadással borulok le ő s?ent Felsége előtt, hogy nem hagyott el soha. Hányszor zengtem legszebb énekeinket a leghevesebb tűzben, hányszor rebegtem forró imát halálos rettegések közepette: és soha nem csalatkoztam ! . . . EGYESÜLET. A háború és a kultúra. Munkácsi Süteő Istvántól, a dunántúli ref. egyházkerület világi tanácsbírájától vettük a fenti czímen a következő megszívlelésre méltó sorokat: „Nagy lelki örömmel olvastam az „Ébresztő" januári számában, hogy az Ifj. Ker. Egyesület magyar nemzeti bizottsága megalakította a „Budapesti Katona-Otthont", vagyis egy olyan intézményt, a hol a katonák üzletszerűség nélkül, jóravaló szórakozást találhatnánk s az önművelődésüket előmozdíthatják. Minket erre a háborús viszonyok vezettek s kívánatos lenne, ha ilyen intézmények a háborúnak elmultával nemcsak fennmaradnának, hanem tovább fejlődnének úgy, a miat az már régtől fogva megvan a világ első kultúrnépénél, a Skandináv országokban. Néhány évvel előbb Svéd- és Norvégországokban tett utazásom alkalmával véletlenül Trondjemben megtekinthettem egy szép házat, a hol tágas termek állanak a jóravaló szórakozást kereső