Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-14 / 7. szám

református katonáink lelki gondozása s a vallásos iratok, egyházi beszédek szétküldése egységesen legyen szervezve, egy helyen legyen összpontosítva. E nélkül a siker, az eredmény elmarad s ezért senki mást, csak önmagunkat okolhatnánk. Ily egyetemes kérdésben a kerületi tagoltságnak nincs helye, itt az összes református katonák lelki szükségének kielégítéséről van szó az egész magyar református egyház közös munkájával, közös áldozatával. Erre kérjük az iletékesek egyező akaratát. Sok oldalról lehetne ezt a kérdést tárgyalni. De erre most nincs idő. Én is csak azért foglalkoztam vele, hogy a vallásos iratok között a teljes istentiszteletet felölelő predikáczióra a figyelmet felhívjam. A rendkívüli idők rendkívüli eszközök és módok igénybevételét tanácsolják. Fődolog, hogy mikorra az anyagi erő együtt lesz, mert együtt kell lennie, a vallásos iratok is készek legyenek s Isten segedelmével végezzék áldásos munkájukat. Patonay Dezső. * A mi a fenti czikkben foglaltakat illeti, a kérdéses ügyet intézők bizonyára figyelembe veszik. Nem gondolnánk, hogy a harcztéren vagy táborokban rendszeresen felépített beszédekre volna szükség. Rövid, szívből fakadó, közvetlen allokucziónak nagyobb hatása van ott a táborokban vagy épen a harcztéren. — A meglévő imafüzetekbe fel lehet venni egy-két szép rövid imádságot megfelelő bibliai lokusokkal „az elesett bajtárs felett avagy sírjánál" (a „Harmatcseppek" új kiadásában van). — A mi az iratok szétküldésének egységes intézését mi már előzőleg, eleitől kezdve ezt ajánlottuk. Fájdalom, eddig sikertelenül. Talán még majd meglesz ez is. — A kórházakban ima- és bibliafüzetek mellett sok jó építő olvasmányra van szükség! Az E. L. Dsz. negyedik téli konferencziája. Míg Európa nemzetei harczolnak egymás ellen, míg Magyarország fiainak is nagy része a csatatereken vérzik és a háború még ünnepnapon sem szünetel, addig itthon, Budapestnek egy kis zugában hétköznapokból és ünnepnapokból vegyest egy négynapos nagy ünnepet készített nekünk a mi jó Istenünk. Nekünk mondom: egész Magyarországnak, nem vonom vissza ezt a szót, noha ezeren sem voltak talán, a kik tudtak a dologról és százötvenen lehettek, a kik igazán ünnepeltek. Az Evangéliumi Leány-Diákszövetség tartotta téli konferencziáját január 30-tól február 2-ig. Hogy az előbbi merésznek látszó állítást igazoljam, a végén kell kezdenem a dolgot: azon az üdvözleten, a melyet a konferenczia végén a M. E. K. Dsz. nevében mondott el annak főtitkára. E szerint a Leány-Diákszövetségre úgy tekint ezen a konferenczián az egész magyar diákmozgalom, mint életrevalóságának egy újabb bizonyítékára. Ha a fiúdiákok között megszüntetné is a háború az evangéliumi munkát, ebből a mozgalomból, a Leánydiákszövetségből újra éledne az egész. És mi mást jelent ez, mint Isten országa diadalát? Majd ha azok leszuek a magyar nemzet szellemi vezetői, azok a papok, tanárok, orvosok, ügyvédek, a kiket az evangélium ereje nevel a hazának, akkor jön el az az idő, hogy földi viszonyok között mennyei állapotok fognak uralkodni Magyarországon. Istennek a terve ez, melynek végrehajtásával minket bízott meg: a mai ifjúságot. A fiúdiákokat most háborúba kérte és így a leányok konferencziája képviselte a világ előtt is a munka folytonosságát. Egy teadélutánnal vezettük be a konferencziát szombaton délután. A programm kiemelkedő pontjait megjelölni lehetetlen, mert minden pont kiemelkedő volt. A két énekszám : egy duett és egy karének, özv. dr. Misley Sándorné előadása a konferencziák sikerének titkáról, titkárunknak, Pók Margitnak rövid beszéde az E. L. Dsz. nagy missziójáról, Szabó Irma bibliamagyarázata két ifjú próféta elktildetéséről és a mi elküldetésünkről, minden arra szolgált, hogy a kinek nyitva volt a lelke, így kiáltson fel: Itt nemcsak emberek munkálkodtak, hanem az Űr maga! Minden ponton többet kaptunk, mint a mennyit vártunk, sőt többet, mint amennyit kérni tudtunk; annyit kaptunk, amennyit kérni szerettünk volna. A mi töredék imádságainkat Isten teljes mértékben meghallgatta. A tulajdonképeni konferenczia két részből állt: a délelőttökből és a délutánokból. Délelőtt volt a vezetők konferencziája a Csillag-utczai diákszobában. Következő részekből állott: Imaóra; utána bibliatanulmány e tárgyról: Jellemképzés a Mester kezében. Aztán az E. L. Dsz. egy-egy tagja beszélt minden vezetőket érdeklő kérdésekről : viselkedésünk a szövetségen kívül és a vezető felelőssége a köri tagokért. Az előadások után eszmecsere. Vasárnap az istentiszteletet is beleszőttük programmunkba. A Kálvin-téri templomban Kiss Géza s.-lelkész is megemlékezett a mi munkánkról. Az utolsó nagyobb előadásokat a M. E. K. Dsz. egy-egy előadója tartotta: Victor János a Világszövetség jelentőségéről a mostani időkben; Gombos Ferencz a kísértésekről; Benkö István az örök életről. Ezek a délelőttök különösen építőek voltak. A M. -E. K. Dsz. előadóitól vártunk legtöbbet és meg is kaptuk, a mit vártunk. De Isten különös mértékben megáldotta a saját előadóinkat is, a kiktől kevesebbet vártunk, de a kikért épen ezért többet imádkoztunk. És így történt a délutánokon is, melyeket a nyilvánosság számára rendeztünk a Lónyai-utczai gimnázium dísztermében. Ezúttal csak nők voltak az előadók. Két-két előadás került ki minden délután a mi tagjaink közül. Pók Margit o. h., Hefty Mária, Mojsisovich Margit, Kayser Margit, Victor Ella és Tildy Jolán b. hallgatók voltak az előadók. Bibliamagyarázatot Takaró Gézáné, Prém Margit és Vargha Gyuláné tartottak. Sok új barátot szerzett nekünk ez a három délután és új tagokat is, olyanokat is, a kikre már régóta várunk. Hiszem, hogy senki sem ment el üresen, tapasztalatok