Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

magyarul is beszélgetni, magyar imádságot olvas föl nekik, ágendázik stb., kolerás, tifuszos s egyéb járvány­kórházakba naponkint jár. Engem is elkísért sokfelé s ezen a helyen is őszinte köszönetemet fejezem ki úgy neki, mint Jahn kollegámnak azokért a kedves órákért, a melyeket nekem szereztek. Csak egy ütközőpont volt köztem ós Jahn között, az unió kérdése. 0, mint „Reichs­deutscher" nem tudja megérteni, hogy miért nem csináljuk meg mi is az uniót? Mi azonban Schennerrel megmaradtunk unioelleneseknek s talán épen ezért lettünk olyan —jóbará­tok. Csukaszürke uniós—lelkiuniformisba mi nem kívánunk öltözni. Az iratok kérdése megint probléma lett számomra. Minden levelemnek ez lesz a refrénje: minél több iratot a sebesülteknek! Olvastam Csikesz nyílt levelét. Elmond­tam már az őszi egyházkerületi értekezleten tartott fel­olvasásomban is : a leggyümölcsözőbb erkölcsi tökét fogja eredményezni, ha az egyetemes egyház most nem kíméli a pénzt a vallásos iratok nyomatására és terjesztésére. Én csak pionir-munkát, földerítő és előőrsi szolgálatokat végzek. De igen sok czímet gyűjtöttem csak egy hónap alatt is, ezek mind terjeszteni fogják a mi iratainkat. Ugyanennyi czímet gyűjtök januárban is. Azután a ki­nevezett és kinevezendő tábori lelkészek (erről külön írok) meg különösen jól megszervezhetik az iratterjesztés dolgát. Brünnben sok nagy kórházat jártam végig. Itt is vettek többen úrvacsorát. Schenner egyik nap kivitt az ev. diakonisszák otthonába. Ott is ápolnak magyarokat. Érdekes volt különben az is, hogy egy sebesült s cseh r. kath. tábori lelkész is véletlenül épen a diakonisszák­hoz került, de még érdekesebb az; hogy onnan még sem kéredzkedett el s nemsokára gyógyultan el is távo­zott, miután hálálkodó sorok kíséretében beírta nevét a diakonisszák vendégkönyvébe. Ezt különben én is meg­tettem. — Schenner különben arról is nevezetes, hogy fanatikus ellensége a szektáknak. Páratlan agilitással kiirtotta Brünnben az adventistákat. Szívósságát bizo­nyítja pl. az, hogy egy adventistává lenni akaró asszony­hoz két hétig járt folytonosan s minden este 8—12-ig vitatkoztak, elolvasván az egész újtestamentumot s meg­vitatván az adventisták által védett helyeket. A nagy harcznak meg is lett az eredménye ; az asszony vissza­vonta áttérési szándékát s újra meggyőződéses evan­gélikus lett. Brünu különben nagy kórházi központ. Ide és a környékére már régóta külön ref. tábori lelkész kellene. De mikor történnek meg azok a kinevezések ? Sebestyén Jenő. maradt hívek nagyrészt lelki gondozás nélkül maradtak. Nyilvános istentiszteletet nem igen lehet tartani. A hívek leginkább magánházakban gyülekeznek össze és ott világi férfiak vezetik az istentisztelet menetét. A lutheránus egyház hivatalos lapj „Témoignage8 teljesen meg­szűnt. Sok más egyházi lap is felfüggesztette megjele­nését, mert a szerkesztők és a nyomdák alkalmazottjai a harcztéren küzdenek. Dr. T. I. Néme torsság. A „Sudan Pionier". A német missziói társaságok egyik legifjabbika a „Sudan-Pionier Mission", a melynek székhelye Wiesbaden van. A társaság havi folyóiratának (Der Sndan-Pionier) legutóbbi számában szomorú adatokat találunk ennek a missziói munkának redukcziójáról. Há­rom állomása van a Nilus melletti Assuanban és kör­nyékén. Ezek közül csak Assuanban maradt meg az orvos­missziói munka, dr. Fröhlich és nejének vezetése mellett, a másik két állomásról a lap azt jelenti: egy időre meg­szűnt. A misszió 9 európai munkása, köztük Pauer Irma is, visszatért. Irma testvér most a Bethánia-kórházban teljesít szolgálatot és társaival együtt várja a jobb idők beköszöntét. A szent háború és a nagy erővel fellobogó mohamedánizmus is természetesen mélyen érinti a moha­medán missziói munkát. {p.) A MI ÜGYÜNK. Lapunk olvasóinak, barátainak boldog új évet kívánunk ! Mint lapunkban már több ízben jeleztük, belső munkatársaink közül ketten, dr. Pálóczi Horváth társ­szerkesztőnk és Böszörményi Jenő, már a háború kez­dete óta hadiszolgálatot teljesítenek, a többiek is e nehéz időkben hivatalukban kettős terhet hordanak. így örömmel üdvözöljük lapunk belső munkatársai sorában Marjay Károly budafoki lelkészt, volt tanítványunkat és ifjú barátunkat, a ki már a mult nyár eleje óta (külö­nösen a nagy szünidőben) úgy a lap szellemi részét, mint a technikai dolgokat illetőleg nagy önzetlenséggel és buzgalommal, kértünkre, értékes szolgálatot teljesített. A Prot. Egyli. és Isk. Lap eleitől fogva egyebek mellett azt a feladatot is fontosnak tartotta, hogy teret és al­kalmat nyújtson ifjú erőknek a szárnybontogatásra, ed­zésre, önfegyelmezésre a felfelé vezető úton. — Hiszen a jövőnek dolgozunk, oda mutatunk az igéret földjére, a bemenetel azoké lesz, a kik utánunk jönnek ! . . . Az új év kezdetével kérjük lapunk előfizetőit, hogy as esedékes előjizetési díjakat minél előbb beküldeni szíveskedjenek. KÜLFÖLD. Francziaország. A mostani világháború nagyon megbénította a francziaországi protestáns papok működését. A 450 refor­mátus lelkész közül 280-an hadbavonultak. Az otthon-IRODALOM. Néhány jó új könyv. A mult hónapokban pár új könyvet kaptam, mely tetszésemet annyira megnyerte, hogy e lap hasábjain ismertetni akarom, hátha valamelyik egyik vagy másik

Next

/
Thumbnails
Contents