Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

olvasónk figyelmét is megragadja és tanulmányozására bírja. Az első — hogy bizonyos rendet tartsunk — legyen az ótestamentomi tárgyú. Szerzője osztrák theologus, a ki németországi egyetemen, t. i. Kielben magántanár: JirJcu Antal; a könyv czíme: „Materialien zur Volksreligion Israels*. (150 1., ára 3"60 M). Jirku doktori, licentiatusi dolgozatai is hasonló eszmekörben mozogtak, ő ezen a téren járatos. Jelen művében ő olyan tárgyakról ós cselekvény ékről szól, melyeknek az ótestamentom népe csodás erőt tulajdonított, mellyel oly czélokat is el lehet érni, melyeket természetes úton hiába igyekszünk megvalósítani. Ily tárgyak a varázsvessző, a só, a növények, gyümölcsök, tej és méz mágikus ereje. A cselekvények, melyek itt tekintetbe jönnek, a kezektől, a nyáltól, a szemektől kiinduló mágikus behatásokra vezetnek, azután ide tartozik az eső csodás előszólítása, az omen, az istenítélet, stb. Mindezekre vonatkozólag összehordja a szerző az anyagot az ótestamentom ból ós a maga módja szerint magyarázza — a miben mindenben persze alig fogja mindenki követni. De a ki ezen néppszichológiai kérdések iránt érdeklődik, az haszonnal fogja szerzőnk könyvét forgatni. Más tárgyú a következő könyv, melyet ismertetni kívánunk. Böhmer Henrik marburgi tanár, a ki az „Aus Natúr und Geisteswelt" czímű gyűjteményben egy igen jó kis kötetet adott ki, mely a legújabb Lutherre vonatkozó tudományos kutatásokat népszerű alakban feldolgozza, Luther életének egy eseményével, római útjával foglalkozik külön könyvben : „Luthers Romfahrt" czím alatt (183 1., ára 4"80 M). Ezen tárgyról ugyan sokan írtak már, mint az irodalom jegyzéke is mutatja a 179. lapon, így különösen Hausrath A. Kawerau G., Köstlin Gy. az ultramontán Paulus stb. Böhmer mégis újból foglalkozik ezen kérdéssel s ezen vállalkozását avval indokolja, hogy ő nem akarja elbeszélni, hogy mi mindent tapasztalhatott Luther ez útján s Rómában, hanem meg akarja állapítani, mit tudunk igazán Luther életének ezen epizódjáról s ezért újból vizsgálata tárgyává teszi azon forrásokat, melyek erről szólnak. Ezt teszi könyve 1. szakaszában, melynek eredménye, hogy itt igazán csak Luther. Mathesius, Cochlaus s Melanchthon jönnek tekintetbe s az utazás éve legnagyobb valószínűség szerint 1510/1511. Érdekes, hogy Luther valószínűleg, mint az erfurti kolostor tagja és a Staupitz elleni opozíczió kiküldötte járt Rómában. Ennek kimutatására írta szerzőnk a Canisio Egidioról és az unió kérdéséről szóló szakaszt, melyben mellékesen Grisar nézetét is megczáfolja, mely szerint Luther az ő szerzetén belül egy szabadabb felfogású párt vezére lett volna a régi szabályokhoz ragaszkodókkal szemben. A könyv főrésze a 4-ik szakasz, melyben Böhmer összeállítja, a mit a történész csakugyan tudhat Luther római útjáról, szemben másoknak, pl. Hausrathnak költői kiszínezésével. De ez is még elég sok és elég érdekes, úgy hogy ezen szakaszból az érdeklődő olvasó igen sokat tanulhat a Luther-korabeli Róma és egyházának viszonyairól, erkölcseiről stb.-jéről. Az utolsó 5. szakasz igen higgadtan s röviden megállapítja Luther római útjának jelentőségét, mely nem olyan nagy, mint legtöbbnyire feltételezték. Katii, meggyőződésében ez útja oly kevéssé ingatta meg, mint másokat, kik Rómát meglátogatták. A mit Luther később Rómáról mondott, nagyrészt olvasmányainak és nemcsak útjának gyümölcse volt. Fejlődésére ez az út csak annyiban lehetett befolyással, hogy az ott végzett általános gyónásának nem volt meg a remélt eredménye, nem juttatta tartós belső békéhez. A könyvhöz néhány forrás van csatolva mellékletül, szövege is sok történeti okmányt közöl. Befejezését az irodalom felsorolása alkotja. Az utolsó könyvek, melyeket még bemutatok, gyakorlati theologiai tárgyúak. Az egyikben MeyerJ. göttingeni tanár kiadja Luther nagy &áíé-jának szövegét, még pedig úgy, hogy ezen szöveg alkatrészeit, a prédikácziókat, melyekből keletkezett, a nyomásban felismerhetővé teszi: „Luthers grosser Katechismus Textausgabe mit Kennzeichnung seiner Predigtgrundlagen und Einleitung" (VIII és 178 1., ára 2"80 M). A bevezetés, melyet a könyv czíme is említ, szól a nagy káté forrásairól, annak rétegeiről és a kis kátéhoz való viszonyáról. Az érdeklődőknek, főleg a tudományos gyakorlati theologia mívelőinek ezt a művet melegen ajánljuk. A második gyakorlati theologiai mű a lipcsei Deichertféle* „Sammlung theologischer Lehrbiícher" czímű gyűjtemény része, t. i. Steinbeck J. breslaui tanár könyve: „Lehrbuch der kirchlichen Jugender.iiehung (Kateclietik)" (XII és 318 1., ára 6"80 M kötve: 8'30 M). Ez a katechetika abban különbözik az eddigi katechetikáktól, hogy nagy súlyt helyez a vallás tanítása mellett a vallásos nevelésre. Ezért találunk is benne a nevelésre vonatkozó általános fejtegetéseket, melyek a nevelés czéljáról, hatalmáról és hatásairól, a nevelő személyiségekről, a gyermek lelki életének fejlődéséről stb.-ről, aztán az akarat fejlesztéséről és különösen a vallásos nevelésről szólanak. Jólesik az a határozottság, mellyel szerzőnk a nevelés keresztyén czélját hangsúlyozza, melyet aztán mindenütt érvényesít is. Igen szép a gyermek lelkének jellemzése, a mint az élete különböző szakaiban alakul. Igen jó, hogy a gyermek sajátosságának a nevelésnél való elismerése mellett mégis csak szembeszáll azokkal, a kik újabban ezt a követelményt nagyon is túlozták (Ellen Key, Lhotzky). Nagyon megszívlelendő, a mit könyvünk pl. a büntetésről és a jutalmazásról, azután a gyermekek imádkozásáról, a házi istentiszteletek és gyermek-istentiszteletek jelentőségéről stb.-ről mond. Ezek mind olyan dolgok, melyeket nemcsak a katechetának, hanem minden családapának és anyának el kellene olvasni, oly helyes és egészséges felfogásról tanúskodnak szemben avval a sok félszeg s túlzott a nevelés dolgában hangoztatott állítással, mellyel divatos népszerű könyvekben, újságokban találkozhatunk. * Mind a négy mű, melyet bemutattunk a lipcsei A. Deichertsche Verlagsbuchhandlung Werner Scholl könyvkiadóhivatalának kiadványa s megjelent az 1914. évben.