Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-24 / 4. szám
A király. (Ján. 18.3 7 .) Egyik kedvencz önarczképe ez. Királyi székből hatalommal kormányozza országát, akarata törvény, ítélete végső döntés, intézkedése védelem, jólét. Fejetlen anarchia, zűrzavar, rendetlenség uralkodik az emberiségben. Ország, melynek nincs királya, birodalom fejedelem nélkül. A földi uralkodók nem tudnak minden szükségletről gondoskodni. Vannak bajok, a miket semmiféle kormány nem orvosolhat. Nincs olyan hatalmi fórum, mely minden vitás ügyben kimondhatná a döntést. A leglelkiismeretesebb igazságszolgáltatást is kijátssza a bűn s a sötétben tovább garázdálkodik. „Küzdelem a kormányzatért" végigvonul e küzdelem az egész történelmen. Hiába. Nem talált az emberiség olyan módot, a mely kielégítene minden igényt: mert nincs olyan országié személyiség, kinek uralma betölthetne minden vágyat. Úgy érezte Jézus, hogy mindezt a szükségletet ü van hivatva betölteni. Az igazi királyok ép úgy „születnek és nem lesznek", mint a költők. Jézus tudja, hogy nemcsak rászületett e hivatásra, hanem győzni is fog, királyi igényeinek érvényt fog szerezni. E végre az emberi lelket akarja meghódítani. Nem siet, azért a jövendő évezredek számára hagyja e biztos hódítás munkáját. A durva véres kereszt az 0 királyi trónja, A pásztor. (Ján. 10.jj). A pásztor is királya a nyájának, de a pásztor akarata sohasem juthat ellentétbe a nyáj érdekével. Nem, mert jövőjének vágya, a jelennek minden érdeke a nyájban van felhalmozva. Van hát egy hatalom, melynek törekvése egy az ember boldogságával, érvényesülni akar, mert áldani akar. Ezért a pásztornak nem „mindegy", hogy miképen éljük életünket. A király szeme nagy tömegeket lát, a pásztor elbánása egyéni, mert látja a nyáj minden egyes tagját. A pásztor nem erőlteti a maga uralmát, Jézus önkéntes odaadást vár, a nyáj élete, fentmaradása, védelme nála van. A magvető (Mát. 13.:S 7 .) A magvető munkája nem visz a talajba új anyagot. A magban is a talaj részecskéi vannak, csak magasabbrendű összetételben s benne megfoghatatlan hatalom van, a mely így szervezi az alkotó részeket. Ez a hatalom még kifelé is érvényesülni igyekszik. Ertékemelő szervező hatását a magon kívül levő, rokon anyagi részecskékre is kiterjeszti Ezt életnek neVezzük. A magban levő élethatalom a föld holt rögeire kiterjesztve működését: megsokasítja önmagát, a mikor a holt anyagot magasrendű élő anyaggá változtatja át. Jézus ezért mondta magát magvetőnek. Az életnek a magvát hintette ő is az emberi szívekbe, hogy érintkezésbe jusson az emberiség holt talajával és niegtennessze azon a maga életét, azt a magasabb rendűt, istenit. Ilyen magnak tekintette az Igét, máskor pedig azokat az egyéniségeket, a kikben az ige megtestesült. Ezért nevel tanítványokat. Ilyen megvetés a világmissz ó : Krisztusi egyéniségek szétszórása. A magvetés czélja az aratás. Jézus aratása: mindig több és több jelenik meg az ő életéből a mienkben. Az orvos. (Márk. 2.1 7 .) Testnek ós léleknek orvosa akart lenni Jézus. Igazi orvosi személyiség 0. Vonzódott a sebekhez, hogy a betegséget egészséggé változtathassa, Mestere a diagnózisnak. Gyengéd tapintattal kezeli a betegeit. Van Benne kíméletlenség is, ha a szükség úgy kívánja, de van csodálatos türelem is és bizalomébresztő hatalom is. Előtte nincs gyógyíthatatlan beteg. 0 mindent tud, mindent megért, mindent megsegít. A gazda. (Mát. 20.x.) Ez az önarczkép továbbvezet. Olyan viszonyt fejez ki, melyben az ember Jézussal szemben nemcsak alattvalók tömege, gondoskodásának nyája, termékeny talaj, segítségre szoruló beteg, hanem vele együtt működő munkatárs. Itt adja megkapó, eleven, színes rajzát egy modern gyártelepnek, a gyártelep igazgatójának, tulajdonosának alakjában „a gazda" Jézus képének. Nagyon pompás a predesztinácziónak gyakorlati belevonása. Látjuk, hogy a holtnak hitt betű hogy elevenedik meg. A gazda munkába állít. Jézus is, hogy a világon kevesbedjék a bűn, boldogtalanság és győzelemre jusson H tisztaság, békesség, öröm. 0 tehát nyerni is akar. A gazda jutalmaz is. Idegenszerű ez nekünk a reformáczió örököseinek. Az üdvösség abban áll, hogy Isten szolgálatába fogad bennünket. Nem érdemünk ez a hivatás, de tőlünk függ mégis, milyen eredménnyel töltjük azt be. A hűség jutalma részben a többre bizatás. Jézusnak örömöt szerzünk, közelebb jut nagy czéljának beteljesedéséhez a mi közreműködésünk által és ezt el is ismeri dicsérettel: ez a jutalmak jutalma. Ez a jutalmazás igazságos lesz, mindig arányban áll a hűséggel. A vőlegény. (Márk. 2.1 9 .) Vőlegénynek érezte magát Jézus, a ki szívéért egész szívet kapott. Intimebb, mélyebben járóbb gondolat az, a mit e kép kifejez. Az emberi élet neki birodalma, jószága, termékeny talaja, segítségének tárgya, munkásserege. De a „vőlegény" képében egyszerre felemeli az emberi életet maga mellé, mint szövetséges, hites társát — menyasszonyát látja benne. Itt ád legtöbbet: Önmagát adja kiáradó szeretetében. Ki a menyasszonya? Nem a megváltott egyéni lélek, mint a középkor gondolta, ez nem elégítheti ki Jézus lelkét. Az egyes léleknek vannak olyan lappangó képességei is, a melyek csak akkor lépnek működésbe, ha sok, magával rokon más lélekkel tömegbe verődik. Jézus ezért forrasztotta tanítványait benső közösséggé. Ki a menyasszony? A keresztyén egyház, az a testületi közönség, melybe a Lélek összeépítette a múltnak, jelennek. jövőnek, valamennyi Őbenne hívő keresztyén egyénét. Ezért a menyasszonyért hullt a vére, hogy háládatos viszontszeretetét kivívja, meghódítsa. Ebben a közösségben bontakozik ki a keresztyén lélek igazán. Jézus menyasszonya mindaddig szépül, míg a föld minden népét fel nem öleli. Belső tisztulás is szópiti, tökéletesíti. Készül a menyegző napja. Szemünk a menyasszony készülődésén legyen, hogy Teremtő és teremtmény egyesülhessen. E néhány gondolatot csak erőszakosan téptük ki a
