Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-24 / 4. szám

elő — semmi mozgás! Még egyszer erősebben szólok. Ekkor már jött felelet egyszerre 6—7 ajakról is : „Tisztelendő Úr, egy sincs már közülök.u

Mind elhulltak, mind hősök, mindig elsők voltak. Könnybe borult a szemem, a tiszteké is, a legénységé is. Hős magyar ref. tanítók, Krisztus Urunknak áldott születésén nem tudott zengeni ajkunkon ének, lelkünkből az ünnepi érzés imába öltözve felszállni az Úr színe elébe, míg könnyel nem adóztunk, míg nem gondoltunk reátok a kegyelet legszentebb érzésével. Az ünnep hátralevő részén egész divíziónk területén levő kórházakat kerestem fel. Egybe nem szabad volt mennem, mert ott öt napig vesztegzár alatt kellett volna miiradnom. Hála Istennek, itt csak néhány beteg volt s a mieink mind megmaradtak. Itt is zengett azért az ének s szállt az imádság az Úr zsámolyához. Az alsónyéki tanító úr, S. T., ki itt járt napokig a halál árnyékának völgyében, végezte az istentiszteletet, úgy fekve még a betegágyon, de már a meggyógyulás biztos tudatában énekelhette, hogy „eljött már a szabadítás és erő !" Óév estéjén O-P ... n, újév napján O-P ... n és Gr.., n volt istentisztelet. Mindkét alkalommal prédikáltam; számot adtunk a sáfárkodásról s megesküdtünk az újévben, hogy hűek leszünk mindhalálig. Végtelen örömemre szolgál, hogy megemlékezhetem e helyen helyettesemről, ki karácsony s óév estéjén házi istentiszteletet tartott Gr... n. Nekem lehetetlen volt e két alkalommal átmennem, de helyt állt helyettem az én kedves, jó, régi barátom, dr. Torday Géza tart. hadnagy, bírósági jegyző. (Hiszen tudom, jól ismeri őt Nt. úr.) A két esti istentiszteleten ő imádkozott, ő beszélt a legénységhez, úgy, a hogy ezt otthon példás keresztyén életet élő családjukban s a mi kedves „Bethlen Gábor-Körünkben" tanulta, melynek két ízben is elnöke volt. Elgondolom, ha ilyen ref. világi uraink lennének, a kik nem szégyenlik a Krisztus evangéliumát meg akkor se, ha csillogó aranybojttal fényes kard csörög oldalukon s ajkuk imádságra nyílik akkor is, mikor mások víg pezsgőzés közt nótázva vigadnak, bút, esztendőt temetnek, mert így előkelő viselkedni, mikor fejünk felett suhannak át az évek, akkor lenne ismét igazán nagy s legyőz íetlen a magyar ref. Sión, de talán a magyar haza is! Én legalább így gondolom! Majd máskor meg is írom, hogy miért. Most még sok mindent csak „tükör által ós homályos beszéd által" látunk, sok mindenről csak így írhatunk, de lehet, hiszem, nem sokára „szemtől szembe is". Végül még csak annyit írok ünneplésünkről, hogy 600 darabot kaptam a „Harmatcseppek"-bői — kiosztottam köztük. Mindnyájunk hálás köszönetét tolmácslom ezért. Az Úr legyen és maradjon mindnyájunkkal. Déli harcztér. Okos Gyula. KÜLFÖLD. Früncziaorsság. Veszteségek Keveset hallunk a franczia protestánsokról, a kikkel most minden érintkezésünk megszakadt. A mit a Semain Religieuse-ből róluk tudunk, a szomorú ellenséges állapot daczára is mély fájdalommal tölt el bennünket. Mert hisszük, ottani barátaink is részvéttel értesülnek a mi veszteségeinkről. A nevezett gen<i lap már a háború kezdete óta közli a kiváló protestáns elesettek listáját. Mennyi drága élet és áldozat ott is! Mily nagy veszteségei a kicsinysége daczára is olyan kiváló egyháznak 1 A franczia protestánsok, bátran mondhatjuk. •A franczia nemzet virága. A S. K. legutóbbi száma többek között két kiváló protestáns lelkésznek elestét is jelenti. A mi kedves móntaubani tanítványunkról. Seigneur Emilről nem hallottunk semmit, ott áll-e még a csatasorban, vagy?... A móntaubani theologiai fakultás is katonai kórház lett, a melyben a franczia vörös-kereszt hölgyei az ápolók. Az oratóriumban, étteremben, a folyosókon betegágyak, a hálótermekben üdülő betegek vannak. A hét professzor közül Arnal Nizzában kórházfelügyelő, Perrier a fronton van, mint egy ambulancziának parancsnoka. A diákok nagy része is „zászló alatt van", eddig még egy sem esett el közülök; egy fogságba esett ós néhányan megsebesültek. Az ottmaradt 14 diák a városban családoknál nyert elhelyezést. Szeretettel gondolunk reájuk s az Öreg Doumerguere. Könyvet írt rólunk, szeretettel, lelkesedéssel. A könyv kézirata, mint tudjuk, elégett a küldött klisékkel együtt, csak egy korrektura maradt meg. Most is sok minden elég, elhamvad, de egy az megmarad s kiállja a nagy tűzpróbát! p. IRODALOM. Jézus önarezképei. Hat elmélkedés. írta ifj. Victor János. 1915. A Lorántffy Zsuzsanna-Egyesület kiadványa. Ára 2 K. 197 old. Megrendelhető a Lorántffy Zsuzsanna-Egyesület Otthonában X., Család-u. 8. A Lorántffy Zs.-E. egy héten keresztül minden este háborús istentiszteletet rendezett a Kálvin-téri templomban. Esténkint nagy és előkelő közönség hallgatta fokozott figyelemmel, igaz épüléssel az Igét. Sajnálta volna mindenki, ha a mondott szó gyors elmúlására ítéltetett volna a beszédsorozat. Többfelől felhangzott a kívánság, hogy önálló kötetben adja ki a szerző. így született meg a kötet. Karácsonyi ajándék az Isten igéjét szeretők számára. A nagy festők „önarczképeik"-ben engednek legmélyebb belepillantást művészleikük világába, mert e képeken ott ül az egész lelkük. Az Evangélium lapjait olvasva, csodálatos képtárban járunk. Itt akadunk rá Jézus önarczképeire, melyeknél egyenesen az volt a czélja, hogy önmagát ábrázolja. Ezekben tárul fel előttünk közvetlen egyenességgel Jézus öntudata.