Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-12 / 37. szám

délyek, gyilkosságok mezején. De ha fegyvereinket Isten kezébe tesszük le, ha életünket az 0 igazságáért áldozzuk fel, ha áthat bennünket az a tudat, hogy a mai háború alapokában Isten világkormányzása, joga, szentsége van megsértve és az 0 világrendjének újra helyreállításáért a magunk élete nem elég drága, a magunk czélja, törekvése nem elég becses, hogy fel ne áldozhassuk : akkor a háború eszköz Isten kezében, akkor a harczosok Isten küldését élvező, lelkükben az ő indítását tapasztaló isteni hadsereg tagjai, a kik nem önző érdekeiket, hanem az Igazság győzelmét akarják kiküzdeni. Ez alatt a nehéz, kemény igazságok alatt szánhattunk magunkba. Bizonyosan voltak itt is, a kiknek kemény volt a szó, mint voltak egykor az Úr Jézus hallgatói közt, de a kevesek ma is elismerték az egyetlen forrást, elismerték Azt, a kinél örök élet beszédét vehették megnyugvásukra, megbékélésükre, jövő reménységeik erősítésére, lelkük nemesítésére és örök életük bizonyosságára. Isten áldja meg őket további kiizködéseikben ós fáradozásaikban is. A napot aztán kedvesen töltöttük el, a barátságnak, a baráti szeretetnek szentelve néhány órát. Jellemző történetek világítottak be a tisztek és legénység közötti viszonyba, melyek mind azt mutatták, hogy egymást megértő, vezető és vezetetteket kölcsönösen átható kötelességérzet csak jó gyümölcsöket teremhetnek. Hogy mindegyiknek nehéz a dolga, az bizonyos. A legénység munkája a szigorú őrködésen kívül a legszélesebb munkamező, kezdve a földásástól, fedezékek készítésétől, házak, földvárak építésétől el a kosárfonásig. Mindenféle szükséges ipar képviselve van és a hol ők felütik sátrukat, igyekeznek a kulturáltak (legalább tőlük telhetőleg) nyomait otthagyni. (Már a lakosság azt is tudja pl., hogy a fedezékek háború után kecskék téli szállásául fognak szolgálni.) És a tisztek munkája vezetés, felügyelet, mindenütt ott lenni, mindig talpon lenni, bátorítani, buzdítani, tanítani. Nem könnyű a munkájuk, de legtöbbször mégis sikerül. Egyik tiszt többek közt egy érdekes esetet beszélt el idevonatkozólag. Épen valami nevezetes hadi újítást akart nekik megmagyarázni. Igyekezett népszerű lenni, többször elmondott, megvilágított egyes kevésbbé érthető dolgokat, A végén kíváncsi volt, hogy mennyit jegyzettek meg belőle. Felhí egy értelmes gazdaembert. — Suta Balog István mondja meg, mit értett a magyarázatomból. S. B. István katonásan feláll és így számol be. — Alásan jelentem a hadnagy úrnak, nagyon jól mögtetszött biz' ezt magyarázni. Váltig figyeltem volna rá; de sehogyse tudtam a fejemből kivetni, hogy ki aratja le ma otthon az, én buzácskámat. Alásan niegkövetöm, tessék még egyszer elmondani, mert már eszembe jutott, hogy majd csak segit a feleségemnek az Öreg atyám is. És a hadnagy úr kezdte elől, hogy Suta Balog-István is megérthette. Meg vagyok róla győződve, hogy ilyen bánásmód mellett, a hogy most. pihenő fegyverek közt a hadnagy segítette ki Balog uramat, eljöhet az idő, a mikor a hadnagy jut olyan helyzetbe, hogy egy jó kar, egy helyén dobogó szív legyen mellette és Balog Istvánban nem fog csatlakozni. Kár, hogy a nap szépségét a kiszámíthatatlan boszniai eső megzavarta. Ez itt nem kevesebbet jelent, mint olyan sűrű ködöt a Drina és környéke felett, hogy a hegytetőről egy gomolygó tengernek látszik az egész vidék. Éz azonban nem zavart meg bennünket, a kik avval a biztos tudattal búcsúzunk el a szép naptól, hogy Isten segítségével úgy kitartunk bátorsággal, hazafiúi szeretettel és hűséggel a második esztendőben is, mint tettük az elsőben. Tóth József, ref. tábori lelkész. BELFÖLD Templomszentelés Iváncsán. Lelket emelő, bensőséges ünnepet tilt folyó évi augusztus 22-én az iváncsai (Fejér m.) ref. gyülekezet. Régóta ápolt terve valóra vált: a dunamenti sikon ékesen emelkedik az új kedves templom, körülfogva egyik oldalon a régi imaházból két tantermes iskolává és tanítói lakássá átalakított épülettel és a másik oldalon a nemesen egyszerit új paplakással. Békés időben vette kezdetét az építés nagy munkája és bárha vége felé zúgott is már a háború viharja — Istennek legyen hála —, mégis csöndes befejezést nyert. Egy darabig vártak a Az ivánesai ref. templom.