Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-12 / 37. szám
felszentelési ünneppel, hátha hazajöhetnek azok is, a kik a fundamentumot vetették, a táborozó férfiak; de csak náluk nélkül, vérzivataros időben lőn felszentelése az igazi békesség új templomának. A fölszentelést Petri Elek püspökhelyettes végezte, a ki augusztus 22-én reggel a vidéki vendégek jelentékeny részének kíséretében érkezett. Megható volt látni hogy a püspökhelyettest és kíséretét vivő díszes kocsisorhoz mint csatlakoztak útközben a pusztákon szétszórva élő ref. hívek, kik kocsin, vagj gyalog siettek a várva várt ünnepre fel az anyagyülekezetbe. A templomot délelőtt 10 órakor nyitotta meg Lévay Lajos, az egyházmegye esperese rövid, de megható beszéd keretében és a közönség a 75. dics. verseinek éneklése közben tódult be és foglalta el helyét. A tömött sorokban ott láttuk Kátay Endrét, a tolnai esperest, Haypál Benő budai, Dömötör Endre szóládi, Hörömpő Ferencz pócsmegyeri lelkészeket; egyházmegyénk lelkészei közül Urházy Lajost, id. Vargha Sándort, Tóth Kálmánt, Kulifay Lászlót, Patay Emilt és Kis Dánielt. A világi urak között láttuk Sárközy Aurélt, Sigray Pált és fiát Bélát, Szily János közjegyzőt, Szüts Jenő alispánt, Paizs Gyula országgyűlési képviselőt, Huszár Dezső főszolgabírót, Balassa Antal tb. szolgabírót és sok mást. Helyettes püspök úr lelket emelő szép felszentelő imádsága és áldása után Tóth György helybeli k. tanító kellemes magánéneke következett; ezután Lévay Lajos esperes tartotta meg alkalmi beszédét. Az országos hírű beszédíró iránt nem kicsiny igénnyel voltunk. De magasra helyezett várakozásunkat messze felülmúlta és már gyönyörűen megválasztott textusával mindnyájunkat meglepett. (Zsolt. 26.6-8- és Máté 17.i_ö.) Nem mindennapi élvezet volt hallani az ő magasröptű, kenetes beszédét, a mint szólt nekünk az Úr háza szeretetének gyönyörűségéről, majd az iváncsai gyülekezet templom után való vágyakozásáról és erőfeszítéséről. Könnyeket csalt ki a Péter felhívásának applikálása az iváncsai gyülekezetre, mely egyszerre három hajlékot emelt: az Úrnak egyet, a tudománynak egyet és az Ur szolgájának egyet. Az egyszerű hívek napbarnított kemény orczájukról is sűrű könnycseppek gördültek alá . . . Ifj. Vargha Sándorné gyönyörű magánéneke után a templomépítés történetét ismertette a helyi lelkész, ifj. Vargha Sándor, köszönetet mondva mindazoknak, a kik a nagy munkát befejezni segítették. Kulifay László formás beszéd keretében keresztelt, Urházy Lajos és id. Vargha Sándor úrvacsorát osztottak. A mindvégig emelkedett istentiszteletnek egyik legmeghatóbb mozzanata volt a helyi lelkésznek az a bejelentése, hogy a templomszentelés napján a többnyire egyszerű viszonyok között élő hívek több mint 1000 K-át adtak az ünnep alkalmával a templomra. Az istentiszteleti perselypénz is 800 K körül volt. Csodálatosan szép áldozatkészség! Délután 5 órakor ismét templomba mentünk a megvakult és rokkanttá lett katonák, valamint a katonaárvák javára rendezett ünnepélyre. Közének és Kulifay László szép imája és lelkes megnyitója vezette be a szépen sikerült összejövetelt. Szily Kató és Gebhardt Czeczil ügyes alkalmi szavalatai, Vargha Sándorné és Tóth Gyö rgy énekszámai szereztek nagy gyönyörűséget a nagyszámú hallgatóságnak. Központja, fénye az ünnepélynek Haypál Benő mindenkit elragadó előadása volt a könyörülő szeretetről. Kis Dániel bibliamagyarázata (Hoseás 5-15—6.t í .), imája és közének zárták be a mindvégig magas színvonalú ünnepélyt, melynek jótékonyczélú perselypénze ismét több száz koronára rúgott. A nagy inti, esperes urunk szavai szerint tálmerész vállalkozás, befejezve. A három épület dísze a kisközségnek ; a gyönyörű kis gótikus templom karcsú tornya messze vidéken hirdeti e gyülekezet csudás megelevenedését, építő munkásságát, melynek hajtó ereje a gyülekezet angyala. Az 1848-ban anyaegyházzá lett kis gyülekezet alapítói, a birtokos nemesek elhaltak, vagy elköltöztek ; de a többnyire cselédekből önálló kisgazdákká lett kemény kálvinisták boldog valóra váltották azt a vágyat, a mely egy-két évtizeddel is alig megvalósítható álomnak tünt fel sokak előtt. Eddig rozzant imaházban dicsérték az urat, jólehet vagy 30 éve megszületett már a templomépítés gondolata. 15 éve megindult a gyűjtés, a mi Kontra Aladár érdeme. Ot év óta törnek a hívek rendszeresen és nagy erővel a tervük megvalósítására. Rendkívüli adót vállalnak. 1918-ig vagy 10,000 K-át szereznek. 1914 piinköstkor leteszik az alapkövet s építés közben gyűjtik a szükséges összeget. Önkéntes adományokból befoly újból 5000, a rendes adón felül e czélra 7000 K, a közalaptól 14,000 K. így épül fel a templom mintegy 37,000, az új parókhia 8000 K-án; az imaházátalakítás pedig vagy 2000 K-ba kerül. * Legyen elismerés ez áldozatkész buzgó gyülekezetnek, legyen elismerés a minden dicséretet magától elhárító ifjú lelkipásztornak, ki kedves egyéniségével és vasenergiával tört e nagy czélra és tudott munkába állítani mindeneket. De tegyünk tisztességet a község érdemes jegyzőjének, Huszár Gyulának is, a ki mint presbiter, a lelkésznek jobb keze, állandó munkatársa s a kinek hathatós segítsége nélkül (a lelkész vallomása) alig épülhetett volna meg a három hajlék; tegyünk tisztességet annak a két egyszerű férfiúnak is: Belley József gondnoknak és Kovács András presbiternek, a kik az építkezés sok gondját, vesződségét a lelkésszel megértő szívvel és nagy buzgósággal megosztották. Sármelléki. A külsősomogyi egyházmegye közgyűlése. A külsősomogyi ref. egyházmegye augusztus 31-én tartotta f. évi közgyűlését Siófokon, Kálmán Gyula esperes és dr. Kiss Ernő egyházmegyei gondnok elnöklete mellett. A bizottsági ülések az előző napon voltak. A gyűlés elején Istenünkhöz fordultunk segítségért.
