Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-05 / 36. szám

Micsoda öröm, boldogság sugárzott ezeknek a kemény, a szenvedések által megviselt katonáknak az arczárói, midőn 11 hónap után meglátták az első református lelkészt. Ezekéhez talán csak a harczvonalban álló katonák öröme volt hasolítható. Istentisztelet után sorra látogattam a kórtermeket. A nagy mennyiségben hozott imakönyvekből minden teremben hagytam. Milyen örömmel olvasták, még a más vallásúak is mennyire kérték : „Én is tudok magyarul!" Délután folytattuk a kórházak látogatását. Minden perczet igyekeztem felhasználni, mert siettem tovább, a hol protestáns lelkész egyáltalában nem volt előttem: a liarcztérre. Időt szakítottam azonban arra, hogy lerójjam a kegyelet adóját: fölkerestem Wilhelm Guhl német lelkipásztor sírját, a ki a bibliát karddal cserélte fel fenyegetett hazája védelmére s a ki ott nyugszik már távol, messze idegenben a lengyelországi tábori lelkészek által szépen feldíszített sírban, keresztjébe beillesztve a legfelsőbb elismerés, a legszebb földi jutalom, a hatalmas császár vaskeresztjének nagyobbított mása. Hétfőn befejeztem a kórházlátogatásokat, melyek közt a legszomorúbb az Epidemie-Spital volt. Közben megszereztem a továbbutazásomhoz szükséges iratokat, indultam rendeltetési helyemre. Szomorú s nehezen megszokható látványt nyújtanak a nagy magyar Alföld palotáknak nevezhető házai után a piszkos fakalibák, melyeknek egy része, néhol az egész falu, a háború martaléka lett. Csak az ég felé meredő kémények mutatják a házak helyét. Munkámat azonnal megkezdtem. A vitéz székely katonák lelki táplálását. Csak látta volna Nagyt. uram ezeknek a szegény magyaroknak örömét, midőn meghallották, hogy magyar református istentisztelet lesz; hogy hullottak a könnyek, midőn prédikálni kezdtem: „Édes szép hazánkból, szép Magyarországról jöttem ti hozzátok, hős magyar vitézek, erős székely fiak" ... Alig tudtam megválni tőlük, mentem tovább a Stellungba. Oly hálás itt a szolgálat s oly gyönyörűséges. Egy nap rendesen négyszer prédikálok ; nagy a működési terem, s legalább egyszer egy héten mindenütt ott akarok lenni. Egyik helyen kántorunk is van: László Béla bókésszentandrási kántortanító, a ki eddig is vezette az éneket, midőn magyarul prédikált a gör. kath. tábori lelkész: Nóvák János, a ki példás buzgalommal, odaadással a legnagyobb veszélyben is Istenbe vetett tántoríthatatlan hittel áll helyén, s őrködik katonáink lelki élete fölött. „Nem bírja ugyan tökéletesen nyelvünket, szokásainkat sem ismeri, mégis oly jól esett hallani ajkáról Isten igéjét," monda egyik székely katonánk. „Csak egy kívánságunk volna még : Urvacsorával szeretnénk élni. Otthon sokszor elfelejtkeztünk róla, hátat fordítottunk neki, most ez a legforróbb vágyunk." Ez is meglesz. Jövő vasárnapra meghirdettem az Úrvacsorát s hogy kívánságukat ily hamar teljesíthettem, azért hálával, köszönettel a dunavecsei híveknek tartozunk, a kik gyönyörű árvacsorai kehellyel s kenyérosztó tányérral láttak el. Rajta a felírás: „A dunavecsei ref. egyház ajándéka a harcztéren vitézen küzdő hős katonáinknak, 1915." Valóban a legszebb, legdrágább ajándék, s ha Isten megsegít, a híveknek e háborúból ez a legkedvesebb emléke lesz. Sajnos, előbb vettem használatba, mint szándékoztam. A vitéz székelyek szót fogadtak; apák, anyák, hitvesek üzenetével ajkukon „Szuronyt szegezz s csak előre" — s... néhányan másnap este Urvacsorával kívántak élni. Kívánságukat teljesítettem s imakönyvekkel ellátva, bocsátottam el őket enyhületet, gyógyulást keresni. Istentiszteleteinken a magyarok — a tisztekkel együtt — felekezetkülönbség nélkül mindnyájan ott vannak. No de sok egyébről máskor ! Isten áldja meg Nagy tiszteletű uramat! Jávor János, cs. és kir. tábori lelkész. BELFÖLD. Beszédtárgyak és alapigék háborús egyházi beszédek számára. Mai háborús igehirdetésünknek és igehirdetőinknek némi szolgálatot szeretnénk tenni azzal, hogy a mostani időkben mondandó beszédek számára néhány tárgyat és alapigét közlünk az alábbiakban. Németországban és Ausztriában már gazdag tartalmú háborús ágendák forognak a harcztéri, kórházi és otthoni lelkipásztorok kezén. Hazai anyagunkon kívül ezeket is felhasználtuk e rövid összeállításhoz: A keresztyén ember Jézus Krisztus katonája. II. Tini. 2.3-7-: Szenvedd el a bajokat velem(iink) együtt, mint Jézus Krisztus jó vitéze (a görög szöveg szerint). Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba, hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik (koszorúztatik) meg, ha nem szabályszerűen küzd. A munkálkodó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. Értsd meg, a mit mondok ; adjon ezért az Úr belátást neked mindenben. (1., közös cselekvő szenvedés, 3, 6. v.; 2., az életbenjjs mégis a fölött, 4. v.; 3., szabályszerű küzdés, 5. v.; 4., értelem és Isten által adott belátás, 7. v.; 5., Jézus a vezérünk, 3, 11—13. v.) A háború a lelkek próbája. I. Péter 4.12.: Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek. (1. A háború az egyes lélek, 2., a nemzeti lélek próbája.) — A háború alkalom a szeretet gyakorlására. I. Péter I.22., vagy Máté 25.31-46. — A háború áldozatra tanít. I. Ján. 3.16., vagy Róm. 12.,. — A háború hőssé nevel. Ján. 15.13., vagy Zsid. 10.38 - 39., vagy I. Kor. 16.33. — A háború a béke ára. Zsid. 12.li. —• A háború jobb jövő é'pítöje. Jel. 2.7. — A háború a lelkek útja Istenhez. Róm. 14.7-8-, vagy Róm. 9-16. Az istenes élet •— nemzeti ügy. Luk. 19.41 4,1. — Jézus hazaszeretete. Máté 15.21-28. — Velünk az Isten