Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-29 / 35. szám

is akarják, hogy valaki nagyító üveggel keresse bennük a művészetet. De, ha így áll a dolog, ha nincs keresztyén szépirodalmunk és ha kellene lenni — kitől várhatnók az inicziatívát ? A kereslet és kínálat egymást befolyásolják. A katholikusok kerestek szépirodalmat és megteremtették az „Élet"-et. Ennek a kelendősége a tisztább hangokat megpendítő lírikusaink olvasottsága, beszédes bizonysága, hogy a magyar közönség általában keresi és szívesebben hallja a régi — talán nem mindig új —érzéseket zengő lantot, mint a modernek „fekete zongorájának" néha művészi, de nem mindig érthető játékát. A kiknek a sajtó és a nyomda most kezében van, azok talán „egy hitközségből" valók, de az életük és elveik felekezetnélküliek s az olvasók esztétikai szomj óságának — következetesen önmagukhoz — csak egy fajta művészetet szeretnek kínálni. Nem kell ennek a meglevő irodalomnak létjogosultságát kétségbe vonni annak a megállapításához, hogy a kereslet szempontjából is megvan a létalapja a keresztyén szépirodalomnak, a melyik még nincs megteremtve. A kiáltó szükség egy keresztijén szépirodalmi lapra utalna, mely irányítaná, formálná a keresztyén családok gondolatvilágát, megadná a helyes szempontokat művészetpártolásuknak s a művészet védjegyével nem perverz érzéseket és gondolatokat szállítana. Most azonban, mikor szinte minden falevél előfizetési felhívás minden rendű, rangú lapra, revűre stb. s többen szerkesztenek, mint olvasnak, egy ilyen lapnak előkészítés nélkül nehéz lenne utat törni. Felállítása szorosan belekapcsolódik a ref. nyomda kérdésébe. Budapesten egy komoly, az üzleti szellemet s az áldozatkészséget a keresztyénségben egyesítő nyomda gazdagon felvirágozna azzal a légió hivatalos, egyesületi és magánkiadvánnyal, mivel mink a hozzánk közönyös, sokszor ellenséges szellemű vállalatokat istápoljuk. Egy ilyen keresztyén gazdaságnak könnyű lenne virágos kertet teremteni. De míg ez a terv a plátói eszmék magasságából leér a valóságba, vájjon nem lehetne a meglevő egyházi lapoknak, vagy egy lapnak ingyen, szívességből beküldött s sokszor szívességből kiadott irodalmi termékek helyett megkísérelni, hogy komoly s elismert írók tevékenységét ilyen térre irányítsák ? A mi prot. és tekintélyes revünkből, a Prot. Szemléből is szinte kikiált a szépirodalom hiánya. Nem lehetne ezzel még színesebbé, elevenebbé tenni? Minden efajtafolyóirat, akár a Figyelőt, akár a komoly Budapesti Szemlét, akár bármilyen ilynemű folyóiratot hozzunk fel például, elismeri, hogy a szépirodalom is — irodalom. Ebből következőleg bizonyos, hogy a' prot. szépirodalom pártolása a Prot. Irodalmi Társasághoz kiált segélyért. Keresztyén lírát könnyen lehetteremteni; Szabolcska, Lampérth, Gyökössy, Baja M. Maday hamar megteremtették a maguk olvasóközönségét. Próza még nincs, de lehet, mert kell lenni. Az „Ébresztő" — egy ker. ifjúsági lap — megpróbál kísérletezni most ősztől fogva szerényen, de komoly törekvéssel e téren, csak eredeti és minden esetben honorált munkák kiadásával. Hátha az ő kísérletezése s hátha ez a szerény pár sor nem lesz csak kiáltó szó a nagy, visszhangtalan, pusztába hiába kiáltó szó ? ! Muraközy Gyula. KRÓNIKA. Nagy forgalom, csekély haszon. Semmi sem áll most távolabb tőlünk, mint hogy bántani kívánjuk kath. atyánkfíait. Nem is cselekszünk mást, mint a „Jézusom örömöm" cz. lapjuknak júliusi számából idézzük az alábbiakat : „A ki havonként 2 fillér, vagy évenként 24 fillér alamizsnát ad, akkor a szövetség tagja lesz ós színes felvételi képet és kláver-érmecskét kap. A gyermekszövetség alapítói, vezetői és tagjai a Kláver szent Pétertársulat résztvevői és mint ilyenek részesülnek mindazon búcsúkban, melyeket XIII. Leo és X. Pius a társulat tagjainak engedélyezett. Az összes tagoknak továbbá részük van mindazon szentmisékben, illetve szentáldozásokban, melyeket a Kláver-társulattól támogatott számos hithirdető és hithirdető nővér, valamint a keresztény négerek végeznek. Ajánlatos, hogy a tagok mindennap mondják el az Afrika megtéréséért való imát (300 napi búcsú). íme beszámolok egyhónapi működésünkről: A tagok száma 48. Ezek közül előfizető a néger lapra 4. Elmondott imádság 872, szentáldozás értük 40. Pénzadomány 3 K. Ezüstpapír 25 dgt\ Fémhulladék 2 kgr." Istenem, milyen boldogság is lehet az, hogy havonként 2 (azaz kettő) fillért fizetek, s nemcsak képet és érmecskét kapok, hanem részem van két pápa (Leó és Pius) által engedélyezett extra búcsúkban, továbbá a Kláver-Társulat misszionáriusai és négereik által végzett szentmisékben. Nagy forgalom, csekély haszon ! Ez modern felfogás. Ezzel még nincs ám vége. Elmondok egy kis imát, s kimondottan kerekszám 300 napi búcsút kapok érte onnét fölülről. Ki tudna ezeknek a csábító ajánlatoknak ellentállani ? Eszembe jut, hogy a falusi vásárokban láttam üzleti embereket, a kik messze harsonázták, hogy levélpapír, bajuszpedrő, fogkrém, kalendárium, stb. stb. együttvéve csak 10 krajczár, ez még mind semmi kérem, ráadásul egy bicsakot, egy sárkefét és még nem tudom micsodát. És mindez együttvéve még mindig 10 krajczár ... Beszámol az alapító az egyhónapi működésről is. Pompás kis számok így egymás mellett: „imádság 872". Ez szorzandó 300 napi búcsúval, tehát egy hónap alatt 261 ezer és 600 napi búcsú! Ez aztán forgalom. Szegény jó Istennek mennyi gondot okozhat erről pontos számadást vezetni! Most jön a java : 261,600 napi búcsú