Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-22 / 34. szám

keresztyének lelki egységét tanítja és mindazoknak, a kik e lelki egység feltételeinek eleget tesznek, megigazulását és üdvösségét hirdeti. De ki mondhat ítéletet a felett, hogy ki a Krisztus egyházának igazi őszinte tagja ? Ki határozza meg azt, közülünk méltó-e mindenki arra, hogy a Krisztus tanítványának és a vele való benső közösség igazi részesének tekintessék? A reformátusok erre azt felelték, hogy egyedül a belső érzület, a lelkiismeret, az erkölcsi megújhodás, a hit s minthogy a lelkiismeret felett egyedül az Isten bíráskodhatik, egy embernek sincs joga kizárni most az öröküdvből. így jutottak a reformátorok, tiszt. Értekezlet, az ellenfeleink részéről annyi gúnynak és kicsinylésnek kitett láthatatlan egyház gondolatára. Ez a láthatatlan egyház a szentek egyessége, mindazoknak közössége, a kik Istent és felebarátaikat szeretik ; a kik lelkük mélyébe vésték azt az isteni szózatot, melyet a mennyei Atya intéz minden földi gyermekéhez és a melyet Isten minden más gyermekénél tökéletesebben kijelentett Krisztus a szenvedő és bűnös emberiségnek. A keresztyén egység az a szent szövetség, mely az időn szintúgy, mint a téren át ugyanazon eszményi társaságba gyűjti mindazokat, a kik a lelki élet mennyei forrásai felé vágyakoznak és a kiknek tevékenysége a maguk környezetére, legyen az kicsiny vagy nagy, áldásosán árad szét; ez a lelkeknek az az egyessége, mely ^közelben és távolban, a bűn, az önzés, az igazságtalanság vagy az erkölcsi nyomor ellen küzd ; ez ama titokszerű egysége a hívőknek, a kiknek hitük van a jónak győzelmében a rossz felett, a kik nem kételkednek az örök igazságban akkor sem, a midőn a bűn diadalát látják: a kiknek hitük a világosság iránt nem inog meg a sötétségben sem, a legfőbb jóság iránt a halál karjai között sem. De térjünk vissza oda, tiszt. Értekezlet, a honnan kiindultunk, s ennek a még mindig dúló, de dicsőséges eredménnyel bíztató véres háborúnak rettenetességei között is keressünk vigasztalást és megnyugvást abban az erős hitben, hogy a mit az emberek rosszra gondoltak, azt az Isten jóra fordítja s azok a nemzetek, melyek most a keresztyénség fenséges elveit lábbal tipró dühvel és kegyetlenséggel öldöklik egymást, leteszik a fegyvert és testvéri jobbot nyújtanak egymásnak a békességnek és szeretetnek közös nagy és szent munkájára, belátván, hogy a gyűlölet a lelki életre való erkölcsi hatásában mindig veszedelmes, s a szíveket mindinkább eltávolítja a Krisztustól. A már hivatásunknál fogva is reánk bízott magasztos evangéliumi munkának szolgálatában ápoljuk mi is a lelkeknek egyességét magunkban és híveinkben a békességnek és szeretetnek köteléke által, hogy mindnyájan annak a testnek legyünk igazi tagjaivá, a melynek feje a Krisztus. Ezzel az óhajtással és jó reménységgel üdvözlöm egyházmegyénk lelkészi karát és nyitom meg értekezletünket. Petri Elek. PÁPA £j BELFÖLD. Imádság. — A pesti egyházmegyei tanítóegyesület közgyűlésekor s V. L. 40 éves jubileumán mondotta el Szabó Balázs. — Atyánk! Világok sorsát intéző, hatalmas nagy Isten, vedd kedvesen tőlünk, midőn a mi mély hálával, nagy szeretettel, erős bizalommal teli szívünk — ezzel az egyszerű szóval hív ide közénk : Atyánk ! Atyánk ! így szólunk hozzád, mert a hálás gyermek mélységes szeretetével álllunk meg te előtted. A ki soha sem akart ismerni téged, e nehéz idők súlyos megpróbáltatásai között az is megalázódva rebegi, hogy csak egy sokat feledő, sokat megbocsátó édes Atya tud szeretni úgy, mint a hogy te szeretsz minket. A kik keresztfára voltunk szánva, mi, a kiknek palástján is megosztoztak már nem is a zsoldos katonák, hanem a nagy farizeusok, mi élünk, a te kegyelmedből élünk, túl a számunkra ásott sírokon már a feltámadás hajnali fényét felragyogni látjuk. Szent a te neved köztünk, áldjuk a te nevedet, te édes jó atyánk. Hajlékodban, a te gyülekezeted seregében együtt imádnak most velünk téged, a te anyaszentegyházadnak erős oszlopai, építői, a te tanítóid. Téged áldnak ők. Hiszen te gyújtottad lelkökben azt az égi tiizet, melyet ők nem rejtettek véka alá, átplántálták tanítványaik lelkébe s most e hit tüze, a hazaszeretet lángja lobog a messze harcztereken, clierubok lángpallosával kergetve maguk előtt földi paradicsomunk, hazánk áhitozóit. Áldd meg őket, a te hűséges munkásaidat. Áldd meg azokat, a kik a rögös pályán, mit nékik kimértél, már lefelé haladnak. Alkonyuk verőfényes legyen ama jobb jövő közelgő reménysége, melynek munkálásában fáradt ki lassan életerejük. Áldd meg azokat, a kik most indulnak neki a küzdelmes pályának, legyen a leikök erős, életök előtted kedves, pályafutásuk tetszésedre méltó. S áldd a magyarokat, a kik lobogó zászlók alatt rohannak előre véres csatatereken, drága életök erejét tartsd meg szeretteiknek, anyaszentegyházadnak s a mi édes hazánknak. Atyánk! kérünk, nézz le ide, a te szent templomodba, lásd meg és hallgasd meg a többiek között annak a te régi hű szolgádnak imáját, a ki negyven év sok nehéz küzdelmei után meghajolt vállal, megőszült fürtökkel, roskadó erővel tán, de meg nem tört hittel imádkozik most Hozzád. Te tudod Uram : az igazság törvénye volt szájában, álnokság nem találtatott ajkaiban, békességben és egyenességben járt vala. Negyven év küzdelmei, egy utolsó esztendő nagyon súlyos próbája után ekkép könyörög most: Uram, ne vess el engem az én vénségem idején, mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engemet. Atyánk ! halldd meg a te hű öreg szolgád imáját. Ne engedd elfogyatkozni erejét, ne vesd el őt vénségének idején, a súlyos próbák után add, hogy derüljön fel még a nap az ő hajléka felett, élete erejével, családja boldogságával áldd meg őt, Atyánk.