Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-04 / 27. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIesISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belsó munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona., negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Víg aratás. Dr. Patay Pál. — Vezérezikk: Kire támaszkodjunk? Bernát István. —Iskola­ügy : A Baár-Madasról. Spectator. — Krónika : Keserű labdacsok. A „debreczeni szellem". „Hazafias" (?) óda. — Táreza: Levél a szerkesztőhöz. Tóth József. — Belföld: Dr. Baksay Sándor püspök, kunszentmiklósi lelkész sír­jánál. Kis Öclön. — A mi ügyünk. — Irodalom : Speer E. Róbert: A győzelem feltételei, m. k. — Egyház. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Yíg aratás. A kik könnyhullatással vet­nek, vigadozással aratnak majd, a ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve. 126. Zsolt. 5, 6. Ezen a nyáron nem lesz. Nem volt örvendező szántó­vető, nem lesz víg arató. Sírva mentek ki a vetésre, a magot hintették keseregve; nem is a legények, nem is a férfiak, hanem a serdülők, az öregek, a nők. Az aratás is ezekre vár. A legények nem a kalászrengetegből vág­ják a rendet. Sok köztilök betakaríttatott a mennyei csűrbe, sok pedig fogoly, a kiknek bizonyára mély sóhaj szakad fel szívükből, ha idegenben látják, hogy a vetés sárga, megérett az aratásra, ha látják az ismerős, falusi gazdaembernek kedves mezei virágokat, a búzavirágot, a pipacsot, a szarkalábat. Vájjon bele tudunk-e helyezkedni egy falusi kál­vinista magyar gazda lelki világába ? Mi mehet ott most végbe! Milyen alkalmas az most — nem az aratásra, hanem csak a vetésre. Az élet ekéjével az örökkévaló Isten feltöri a megkeményedett, megkérgesedett felszínt. Az elbizakodottság, melyet a béke, a jómód csak növelt, eltűnt a falusi gazda lelkéből. A hitetlenség nem feltét­len űr a legtöbben. Ne higyjük azonban, hogy minden rendben van nálunk hit dolgában! Tanácstalanul áll most a legtöbb egyszerű, elgyötört lélek. Itt az alkalom, hogy igazi pásztoruk, prófétájuk legyenek nekik az in­telligens emberek, papok és nem papok. Mutassunk rá a kegyelmes Istenre, a kitől száll alá minden jó ado­mány és tökéletes ajándék, a ki a mostani nehéz idők­ben is kirendeli számunkra a mindennapi kenyeret, a jó aratást. Ha panaszunkat, gyászunkat Isten elé visszük imádságunkban, vigyük elé hálaadásunkat is, hogy meg­hallgatta a kérésünket: A mi mindennapi kenyerünket add meg minekünk ma. Tanítsuk meg hálaadásra a mi népünket azért, hogy Isten gondoskodott a földi és a mennyei kenyérről. Az itthon levő hívek számára nehéz lesz aratási éneket választani énekes könyvünkből. A legkedvesebb, legismertebb aratási énekünk, a 185. dicséret vigasságról beszél: Vígak e föld lakosai . . . Víg a magvető . . . Szóljunk a mi népünknek, Isten népének szívéhez: Lesz még egyszer ünnep a világon ! Illik még ez az ének is szánkba ! A 126. zsoltár-ból: Isten igéjéből merítsünk bátorságot, reménységet. A választott nép megpróbáltatásának is vége lett. Haza jöttek, a kik olyan hosszú ideig távol voltak. Mintha álomban történt volna, úgy tünt föl előttük ez az ör­vendetes tény. Féltek, hogy az álom szertefoszlik s elő­tűnik a való: a haza boldogtalansága, a lerombolt temp­lom, a kialudt oltár, gyászoló lakosság. De nem, nem volt álom. „Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással." Mi is hisszük, hogy beteljesedik kérésünk: Isten áldd meg a magyart ... Jó kedvvel, bőséggel . . . Hozz rá víg esztendőt ! Hisszük, hogy a következő esztendő már az lesz: „víg esztendő", lesz víg aratás! Hisszük azt is, hogy Isten szántóföldje : a világ. Hisszük, hogy ezen is lesz egyszer víg aratás. Most még a vetés ideje van. A kül­missziói területen is „könnyhullatással vetnek", a „vető­magof — isten igéjét „sírva emelve megy tova" ott is a magvető. Ne gondolja senki, hogy a háború véget vet a kiil- és belniissziói munkának. Ha a földi aratásról gondoskodott az Isten, keresztyén ember kételkedhetik-e hosszasan, hogy a lelki aratással is törődik az Úr? Itthon, Magyarországon, ha könnyhullatással, sírva is, de vessünk. Lesz víg aratás! A magyarországi aratásra érdeklődéssel tekint a külföld. Szövetségesünk csak úgy, mint ellenségeink figyelemmel kísérik az eredményt. A magyar föld ter­mékeny vagy meddő volta nagyjelentőségű. Jól esik hinnem, hogy lelki értelemben istenországa

Next

/
Thumbnails
Contents