Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-17 / 3. szám

PROTESTÁNS EGYHAZID SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Újszövetség. Muraközy Gyula. — Vezérczikk: A jövő képe. Bernát István. — Második czikk : A szent háború. Dr. Germann Gyula. — Táreza: Újra Prágában. Sebestyén Jenő. — Nekrolog : Bíró Pál. Iiádár Lajos. — Külföld: Németország. V. 1. — A mi ügyüak. — Irodalom. — Egyház. — ágyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetesek Az Élet Könyvéből. Újszövetség. ímé, eljönek a napok, azt mondja az Ür és újszövetséget kötök,. . . Jer. 31.,,. Az ószövetséget ez a szó zárja be : átok; — az újszövetséget ez: kegyelem. Átoktól kegyelemig véres utat járt az emberiség. Az özönvíz lemosta a bűnnel kötött szövetséglevél betűit; mélyen el akarta temetni, elnyelni a vétekkel szövetkező embert, mint valami végtelen feledés-tenger. Az ember fejlődésének hegycsúcsa, Ararát-hegye volt: az első szövetség Istennel. Sziklás, könnyel és vérrel meghintett út az, mely innen a második szövetkezésig, a Golgotháig vezet. Vak Sámsonok, vétkező és síró Dávid királyok, Cassandra szavú próféták, rablánczra fűzött, lehajtott fejű népek járják az ószövetség hosszú és véres iskoláját. Sírva tanulnak mély tanulságokat. Nemcsak a saját erejük, hanem eddigi külső. Istennel kötött szövetségük elégtelenségét is. Kellett a szenvedés, kellett, hogy a zsidó nép virrasztva a halott dicsősége mellett, rabszíjjon, roskadozó hittel hurczolja az életet, kellett ahhoz, hogy megérezze egy újszövetség szükségességét. Az a végtelen mélység kellett, hogy magosra tudjanak tekinteni, az a reménytelen sötétség kellett, hogy a próféták tisztán lássák a jövendőt, össze kellett tépni a régi, tökéletlen ószövetség levelét, hogy Krisztus vérével megírja az újjat. Nem véletlen, hogy egy kirabolt ország és rombadőlt nemzeti álmok fölött csendül Jerémiás prófécziája: „ímé ... ezt mondja az Úr, újszövetséget kötök . . . törvényemet az ő szívökbe írom be . . . Istenökké lészek ..." Manapság sok könnyes anyaszem és sok halottszem a téli mezőkön kérdezi a fagyos égtől: Miért kellett ennek megtörténnie ? . . . Hát csakugyan szüksége van Istennek ezekre a bezúzott szívekre, erre a milliom összetiport életre? . . . Igen ! Golgothai út ez a mostani, de egy tisztább újszövetséghez vezet. Tegnap még Faust, a bűnnel szövetkező ember örök típusa, szétfeszítve a legendákat s ledobva a mese-palástot, belépett a valóságba. Tegnap még kényre-kedvre írt szerződés volt a mi Istennel kötött szövetségünk. Vasárnapi király volt Isten, kinek minden héten oda áldoztunk egy órát időnk drága, pergő gyöngyszemeiből. Vigasztaló kéz volt, mely csak a könnyeket törülte saránczokat simította A hit, az imádság menedékhely volt, a hová elmenekültek az élet hajótöröttjei addig, a míg — eláll a vihar. Kellett jönni ennek az időnek, hogy megrázza ezt a vénülő, kopott világot, ezt a korhadt, korán vénült emberiséget, hogy leszakadjanak róla az ószövetségek lánczai, hogy a romokon megállva megzendüljön egy tisztább jövő harsonája és látásokat lássunk békéről, szeretetről, boldogságról — újszövetségről! Az emberiség úton van — az ószövetségből az újba, az átokból a kegyelembe. S valahányszor nagy megtisztuláson ment át a világ, mindig vérbe mosakodott : a Krisztus vérébe, a mártírok vérébe, a saját fiai vérébe . . . ...Látásokat látunk... És lészen újszövetség! Kegyelem, szeretet, megértés és megbocsátás. Túl az átkon, fájdalmakon, átokban és könnyben fogant ószövetségen túl, a véres látóhatár szélén ködösen és .ielmaradottan bár, de jő . . . mindig közelebb jő a világot megváltó szeretet Krisztus arcza . , . és minden csata, minden felkönyöklő haldokló közelébb hozza mihozzánk. És lészen . . . ennek a korhadt világnak gyönyörűséges tavasza lészen ! Különös, hogy egy gyűlöletbe fulladt világ fölött érezzük meg egy tisztább világ közeledő szárnycsapását, hogy koporsó mellett dalt dalolunk az élet szépségéről. De épen ez a mérhetlen tél ígéri legbiztosabban a tavaszt, a régi ószövetségek összeroppanása az újszövetség diadalmas Virágvasárnapját. És lészen ... Az emberiség könnyes, de épen azért ragyogó szemmel néz a jövendőbe. Roppant, diadalmas