Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-23 / 21. szám

alázatos hadfi láttára újul a lelkük. Nagy dolog az itt is, egy kenyérből enni, egy pohárból inni . . . Szeretetvendégség ez. Vendégség is van itt, szeretet is!.. Nem úgy . . . mint sokszor odahaza ... Itt megbékélnek a lelkek egymással is;

az Úrral is. Itt nem lehet másnapra halasztani az ilyesmit. Hiszen ki tudja . . .? Ötven nap szaladt el azóta, hogy ez történt. Ma már piros pünköst ünnepét üljük ... Az ötven nap alatt hányan tették le a fegyvert a legnagyobb ellenség : a halál előtt ezek közül a mi véreink közül ? Nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogy az élők megint együtt vacsorálnak ily módon sok helyütt az Úrral. Hangzik újra a régi ige: „ez az ón testem ... ez az én vérem . . Csak a templom pompásabb. A Teremtő azóta feldíszítette. A fáradt testnek enyhet adó lombsátort adott. A lábak alá virághímes szőnyeget terített. A „Te benned bíztunk" dallamába az erdők, mezők dallosai, kis kántorai : a fülemile, pacsirta szívindítóan bele énekelnek. Segítenek az Urat dicsérni, gondviselő oltalmát segítségül hívni. Marjay Károly. BELFÖLD. A Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület évkönyve. Az évkönyv megjelenésével kapcsolatban méltó, hogy megemlékezzünk most újból ennek az áldásosán működő egyesületnek egy évi munkájáról. Elolvastuk az egyszerű köntösben kiadott füzetet; olvasása közben lelkünk látásokat látott. Elgondoltuk, hogy milyen más is lenne a mi egyházunk élete, micsoda pünkösti korszak következnék el ebben, ha nemcsak most, ebben a rendkívüli nagy időben, hanem máskor is, normális viszonyok között igazán megmaradhatna az a nagy erő, & melyet a nők ker. munkásszeretete képvisel. Ha nem százával, hanem tíz- és százezrével lennének „Zsuzsánnák", olyan asszonyok és leányok, a kik Krisztusnak és az Ö egyházának, nagynak és kicsinynek odaadó, áldozatkész szeretettel szolgálnának. Micsoda fényűzés és pazarlás az minden egyház részéről, ha a nagy küzdelemben, a mellyel annyi ellenmondással szemben;

a mellyel itt, a világban lépten-nyomon találkozik, nem mozgósítja azokat, a kik a legnagyobb erő, a krisztusi odaadó szeretet fegyvereinek forgatására Isten rendelése szerint a legalkalmatosabbak. Egy-egy Főbé, Tabitha kötetekre menő apologiánál is hatalmasabb argumentum a Krisztus igazai mellett. A Lorántffy Zs.-Egyesiílet mult évi munkája is és ennek minden részlete a Krisztusnak, az ő kicsinyeinek, a szegényeknek, szenvedőknek szólt. Alkalom nyílt a kórházi munkára is, dicsőséget szerzett az egyesület ezzel az intézményével a Szeretet Királyának, mert méltán mondotta Szilassy Aladárné, az egyesület elnöke, hogy a Család-utczai Vöröskereszt-fiókkórliáz megnyílta óta elismerten egyike a legjobban vezetett fővárosi kórházaknak. A kitűnő orvosi kezelés és testi ápolás mellett keresztyéni szellem légköre veszi ott körül a betegeket. Mint Szalay Teréz titkár jelentésében mondja: „Kórházunkban minden reggel közös ima és bibliaolvasás vezeti a lelkeket a mindenek Atyjához és este is ez a napi munka befejezője." Ha mindenütt így lenne! A titkári jelentés egyébként beszámol az egyesület munkáiról, a melyek közül bizonyára egyik legfontosabb az, a mely a Lorántffy-Penzióban folyik. Ez Nóvák Olgában nyert kitűnő vezetőt. 19 szobában 27 főiskolai hallgató lakik. „Penziónk az igazi keresztyéni család eszményének megvalósítására törekszik," mondja a titkár. A Penzióban van az Evangéliumi Leánydiákszövetség otthona. Ennek a munkának fontosságát a következő találószavakkal jellemzi a titkári jelentés: „Az egyik szobát az idén is az Ev. Leánydiák Szövetség czéljaira engedte át egyesületünk. Ugyanott tartotta összejövetelét a „Leánykör" is. Istennek legyen hála, a kis mustármag szépen növekszik. Egyike azon munkánknak, melynek fejlődését a háború nemcsak hogy nem gátolja, de elő is segíti. Tisztában vagyunk azzal, hogy a munkát e válságos időkben nem szabad abbahagynunk. Nem ! Ép e nehéz idők alkalmasak arra, hogy a lelkesedni tudó ifjúságot értékes munkára, magasabb czélokra felhasználjuk s a békés időre előkészítsük. Most körülbelül 50 leány kapcsolódik szorosabban hozzánk, a kik négy különböző bibliatanulmányozó körbe csoportosulnak. A legfiatalabb körünkbe a még néhány évvel ezelőtt hűséges és buzgó vasárnapi iskolai tanítványaink jönnek össze. így fonódik egyik munkánk a másikba! Mindjobban látjuk a konfirmált leányokkal való foglalkozás fontosságát. Sok fiatal leánynak őszinte óhaja az, hogy a konfirmáczión tett fogadalmát megtarthassa, de a templomon kívül nem igen van valami, a mi támaszt adna az élet ezernyi zűrzavara és kísértése között. Egyesületünk segíteni, támogatni akarja őket abban, hogy erős ós határozott állást foglaljanak el Jézus mellett. A leánykörben az Isten igéjének tanulmányozása mellett ápoljuk az éneket is. Ez kifejezője a vidám szívnek s azért a fiatalság és az ének összetartoznak. Az ősz folyamán megalakult a leánykörnek külön női énekkara. Erre annál inkább szükség volt, mert a vegyeskar a háború miatt csak rendszertelenül jöhetett össze. De meg női karra volt szükség a leánykör teadélutánjaira is, a melyeken csak nők, főleg fiatal leányok vehettek részt. Eddig kettőt tartottunk, várakozásunkat jóval felülmúlta a résztvevők száma. E fiatal leányokból kell kialakulni egyesületünk jövendő, evangéliumtól áthatott munkástagjainak s hogy erre lehet reménységünk, mutatja az, hogy már most is tevékenyen segítenek. Vasárnapi iskoláink legtöbb részében ők tanítanak. Egy része részt vesz a varróórán, másik a szeretetvendégségek rendezésében segédkezik. Nagyon kedves módon nyilatkozott meg részükről szegényügyünk támogatása. Karácsony estéjén kis karácsonyfaval, ruha, élelmiszer, játék stb. ajándékokkal megrakodva