Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-25 / 17. szám

zékekbe vájt lakások mindegyike tábori kályhával van ellátva, ajtó, ablak van rajta s az egyikben tyúkot főzött ünnepi ebédre egy katona. Itt fent is csend és ünnepi nyugalom honolt. Leérve, a kastély terrasza előtt felállva találtam már az ünnepi díszbe öltözött huszárokat s az egész tisztikar jelenlétében, élén Czitó tábornok úrral, megkezdtem az istentiszteletet. Ez a nap s ez az istentisztelet életem egyik legszebb, felejthetetlen napja lesz. Könnyes szemekkel, megindultságtól remegő hangon tolmácsoltam az édes haza üdvözletét érte harczoló fiainak s az értünk aggódó kedvesekre való emlékezés könnyet csalt mindnyájunk szemébe. Az ünnepi harangszót a mi 24-es ágyúink dörgése helyettesítette, melyek ép 10 órakor kezdték meg a muszkák üdvözlését. Majd felhangzott az ének: „Nincs már szívünk félelmére"; az úrvacsora kiosztása után pedig — melyen mindenki részt vett —, mint egy szabadságért küzdő, győzelemért imádkozó nemzet fohásza szállt fel a magyarok Istenéhez őseink himnusza: „Te benned bíztunk eleitől fogva!" — Délután 5 órakor egy, a rajvonaltól hátrább fekvő faluban, hol a pihenő legénység tartózkodik a lovakkal, megismételtem az istentiszteletet s az úrvacsorakiosztást, melyen az ezred túlnyomóan ref. tisztikara is részt vett. Meg kell említenem, hogy a legénység igen szépen énekel, a mi részben Tőzsér Károly 2-ik ezredbeli főszámvevő-őrmester érdeme, ki, mint értesültem, vasárnaponkint összegyűjti a legénységet, Énekelnek s bibliát is magyaráz nekik, sőt, míg nem volt itt ref. lelkész, vagy azt elhozni nem lehetett, a meghalt bajtársakat is ő búcsúztatta el. Ott, a legénység előtt mondtam neki köszönetet érte s buzdítottam továbbra is hasonló buzgóságra. Bárcsak adna az Isten minél több ily derék embert hadseregünknek! A húsvéti elmélkedéseket, melyeket, úgy hiszem Nagytiszteletű Üram gondoskodása folytán küldött el a konvent, mindenütt nagy örömmel fogadták, sőt a katholikusok is kérve kértek, hogy adjak nekik. Ezekben iparkodtam beszámolni Nagy tiszteletű Uramnak húsvéti tapasztalataimról s örömmel állapítom meg, hogy a mi kálvinista legénységünk buzgón ragaszkodik hitéhez. Ideérkezésemet őszinte, igaz örömmel fogadták; de megvallom, igaz örömet szerzett nekem is. Vajha a magyarok Istene minél előbb győzelemre vezetné ezeket a derék, oroszlánbátorságú, de aranyos szívű fiúkat, hogy minél előbb visszatérhetnének szeretve féltő, értük imádkozó kedveseik közé ! Darányi Mihály, ref. tábori lelkész. BELFÖLDAz Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. II. A debreczeni, kecskeméti, máramarosi és sárospataki jogakadémiák mult tanévi állapotáról szóló jelentést dr. Kun Béla debreczeni egyetemi tanár terjesztette elő. Az Ő magas nivójú jelentésében most újból és tán még erőteljesebben felhangzott a már évek óta megszokott, szinte stereotíppá vált részlet: a jogakadémiák kétséges fennmaradása ós létük vagy nemlétükre vonatkozó reflexió. A mult tanévben ugyan mindegyikben emelkedett a hallgatók száma (II. félév: 504, előbb 392), de ennek, mint az előadó mondotta, az a szomorú oka van, hogy most már a mi akadémiáinkon mindenütt megszűntek a kötelező kollokviumok; a „mezei" rendszer itt is életbe lépett. Nemrég hallottam egy jogtanártól, hogy egy tantárgyból csak egyetlen egy hallgatója volt. Jogakadémiáink helyzete, fennmaradása a négy egyetem mellett, mint az előadó is mondotta, a tervbe vett jogi szakoktatás reformjától függ. Ha t. i. a jogi fakultások, intézmények továbbra is csak „minősítő" intézmények lesznek, akkor természetesen a jogakadémiák fenntartásának semmi értelme nincs. Hogy mi, reformátusok, fenntartjuk-e továbbra is a sokak által luxusintézeteknek tartott akadémiáinkat, az, mint az előadó is jelezte, attól függ, hogy a többi felekezetek (róm. kath., evang.) milyen álláspontot foglalnak el e kérdéssel szemben. Az előadói jelentés is reámutatott arra, hogy mi csak akkor tarthatjuk fenn akadémiáinkat, ha életerős és versenyképes állapotba tudjuk őket helyezni. Dicstelen vegetálás és lassú haldoklásra való ítélés helyett öntudatosan elő kell készíteni a kimúlást, — Az előadói javaslat szerint a konvent felkéri a minisztert, hogy mielőtt a jogakadémiák sorsa, illetőleg a jogi szakoktatás reformja felett határoz, hallgassa meg véleményét. —- A jövőben a jelentés egyébként majd csak három akadémiáról szól: a debreczeni most már teljes jogú egyetemi fakultás lett, A középiskolákról (gimnáziumok, felsőbb leányiskolák) Kincs Gyula előadó, a zilahi főgimn. igazgatója adott részletes jelentést mind a szellemi, mind az anyagi dolgokat illetőleg 27 fő- és két algimnáziumunkban, a rimaszombati „közös"-t nem számítva. Összesen 9899 tanuló volt beírva. A debreczeni főgimnáziumot kivéve, mindenütt emelkedett a beírtak száma (előzőleg 9628). A legnépesebb volt a mult tanévben a budapesti 690 tanulóval. A középiskolákba való tó dúlás még mindig emelkedőben van. 572 tanár tanította ezt a nagy sereget. Ezek közül, mint az előadó jelentette, 97 vonult hadba és nyolcz halt hősi halált. Hosszabb tanácskozásra adott alkalmat a leánydiákok felvételének és iskolába járásának ügye. Leánygimnáziumunk ugyanis csak egy van : a debreczeni felsőbb leányiskolával kapcsolatos. A leánydiákok száma egyre növekedik, a mostani háború nagy vesztesége is sok tekintetben csak ezek számának emelkedésével lesz pótolható. A mult tanévben 190 leánydiák volt gimnáziumainkban. Tíz iskolában, mint nyilvános tanulók, együtt jártak a fiúkkal. A tiszántúli egyházkerület statutummal szabályozta a koinstrukczió módját. A beérkezett jelentések szerint ez az együttes iskolázás a fiúkra jó hatással volt és semmi különös bajt nem okozott. A miniszter azonban tudvalevőleg eltiltotta az állami iskolákra nézve a leányoknak nyilvános tanulóként való felvételét