Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-25 / 17. szám

és csak egyes demonstrácziós előadásokon való részvételüket engedélyezte. Ezt a rendeletét a mi főhatóságainknak is megküldötte. De világos, hogy ebben a tekintetben a mi iskolai hatóságainknak teljesen szabad kezük van. De egyöntetű szabályozásra van szükség. Az E. T. B. tehát azzal a határozati javaslattal megy a konvent elé, hogy hívja fel a kerületek figyelmét ezen ügy szabályozására, t. i. annak megállapítására, milyen feltételek mellett történhetik a leányoknak gimnáziumainkba való felvétele és iskolába járhatása. A konvent azután majd egységes szabályzatot alkot e fontos dologra nézve. Gimnáziumaink vagyona mintegy 38 millió K. Öt iskola kivételével mindenütt van köztartás, most már sok helyen internátus, négy milliónál több vagyonnal. Egyházunknak négy felsőbb leányiskolája van: Budapesten a Baár-Madas, Debreczenben (leánygimnáziummal), Miskolczon és Szatmárnémetiben. A tanulók száma 928 (előbb 885) volt (ref. 70%). Mindenütt volt internátus. Ezekben 170 növendék nyert elhelyezést, ezeknek vagyona több, mint félmillió K. A tanító- és tanítónőképző-intézetekről szóló jelentést Fejes Áron nagyenyedi tanítóképzőintézeti igazgató terjesztette elő. Férfi tanítóképző-intézetünk van Debreczenben, Nagykőrösön, Nagyenyeden; tanítónőképzőintézetünk: Debreczenben, Nagyváradon, Pápán és Szatmárnémetin. Az előbbiekben 304 nyilvános és 16 magán, az utóbbiakban 513 nyilvános és 89 magántanuló volt. Feltűnő, hogy a tanítónőképzőkben 68 növendékkel volt több, mint az előző évben. A növendékek legnagyobb része ref. és hét kivételével magyar volt. Mindenütt van internátus. A legtöbb segélyben részesültek a tanulók Nagyenyeden. A fenntartási költség összesen 534,000 K-t tett ki, a melyből 84,000 K volt az államsegély. 84 férfi ós 134 nő nyert tanítói oklevelet. Ez utóbbiaknak elhelyezésére nézve az E. T. B. ismét azt javasolja, hogy tekintettel a tanítóhiányra, minden olyan egyházközségben, a mely két tanítói állást tart fenn, az egyik lehetőleg nővel töltessék be. Ebben a tekintetben még sok az előítélet. Előrelátható, hogy a jövőben még nagyobb lesz a tanítóhiány, ez ellen ezen előítélet leküzdésével lehet legeredményesebben védekezni. A nőkántoroktól sem kellene idegenkednünk. A polgári iskolákról is Fejes Áron adott jelentést. Öt van; egy vegyes Szentendrén és négy leány növendékek számára: Kiskunhalason, Hajdúböszörményben, Marosvásárhelyen, Pápán. Az előbbiben, a mely most nyert új helyiséget, 97, az utóbbiakban 443 tanuló volt, a kiket 30 tanár és 15 óraadó tanított. Az előadó egy vallási sérelmet is terjesztett elő. A szatmárnémetii kir. kath. tanitóképzőintézetbe nem bocsátják be a ref. hitoktatót elvi okból. A miniszteri leirat szerint ezen nem lehet segíteni, mert az illető intézet nem állami vagyonból tartatik fenn. Az ügy a konvent jogügyi bizottságához megy. A népiskolákról a bizottságnak egy új tagja, Simon Károly hajdúhadházi tanító, az Országos Ref. Tanitó-Egyesület elnöke adott részletes jelentést. Ő számolt be a legnagyobb csapatról és a legnagyobb munkáról. 2692 népiskolánk van Kerületenkint Dunamelléken 249, Dunántúl 147, Tiszáninnen 426, Tiszántúl 1482, Erdélyben mindössze csak .188. Tanköteles gyermek volt 6—12 évig 300,611; 13—15-ig 105,864. Ezek közül a mi ref. iskoláinkba járt 6—12 évig 182,167; 13—15-ig 45,158. Nem járt iskolába 6-12 évig 18,876,13-.15-ig 19,006. összesen 37,882. Ez bizony elég tekintélyes szám (egyik főoka: a tanyai rendszer!) és méltó, hogy gondolkozóba ejtsen bennünket! Az iskolák kiadása volt 7.961,000K, melyből a nagyobb rész (3.961,000 K) egyházi alapból nyert fedezetet. Egyházunknak 2557 férfi- és 645 nőtanítója volt az elmúlt iskolai évben. Örvendetes, hogy a mult tanévben mindössze három iskolánk lett államivá. Itt is volt szó egy vallássérelemről. Az történt ugyanis, hogy egy zemplénmegyei községben a mi ref. iskolánkba nem engedték belépni a kath. hitoktatót. A tanfelügyelő ezért megleczkéztette az illető lelkészt, a miniszter a lelkésznek adott igazat és a tanfelügyelő eljárását leiratban helytelenítette. Vicém pro vice ! Az utolsó előadó: S. Szabó József is új ember volt e munkakörben. A középiskolai vallástanításról terjesztette elő nagy figyelemmel hallgatott szép jelentését. Valóban fontos tárgy. Múló félben van már az a felfogás, a mely ultraliberális körökben olyan belső melegágyra talált nálunk is, hogy a vallástanár munkája valami alsóbbrendű appendix-féle dolog középiskoláinkban. S valóban elsőrendű érdek, hogy a mi theologiánk neveltjeinek színe és virága menjen erre a munkamezőre, olyan ifjak, férfiak, a kik nem engedik magukat semmiképen hamupipőke szerepkörre utaltatni, a kik tudnak, akarnak és mernek mindenféle felfogások mellett bizonyságot tenni az egy szükséges dologról, a tudományok tudományáról. Sajnos, hogy, mint a jelentés is mondotta, sok helyen nagyon sablonos keretek között mozog a vallástanítás. Sok helyen nincs külön ifjúsági istentisztelet és a középiskolai ifjúsági belmissziói munka is még csak pium desiderium. Az előadó határozati javaslata értelmében az összes középiskoláinkban külön ifjúsági istentiszteletek tartandók és mindenütt alakítandók ifjúsági egyesületek (a név mellékes !). Határozati javaslatot terjesztett elő az előadó a nem ref. intézetekbe járó tanulók vallástanitásának szervezése tárgyában is. Az állandó hitoktatók alkalmazása egyébként az állandó káplántartó helyek megállapításával lesz majd alaposan rendezhető. Bizony itt is sok a rendezni való! Érvényt kell szerezni többek között a törvény ama rendelkezésének, hogy a közalap jövedelmének egy bizonyos hányadát erre a czélra kell fordítani. Végül az énektanítási tankönyv ügye került ismét szőnyegre. A három beérkezett pályamű közül egy sem volt érdemes a jutalomra. Most Seprődi János kolozsvári kollégiumi énektanárnak már elkészített munkáját fogja kiadni az O. R. T. E. Az elnök kérő és köszönő szavai után, Baltazár