Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-18 / 16. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIesISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, l'ari imre dr. es Veress Jenő Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldat 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből : Keresztyén heroizmus. Gedeon. — Vezérczikk : Iskoláink, p. - Krónika : Hirdetések. Kié az elsőség ? — Tárcza: Tavaszi könyörgés. Lampérth Géza. Magyar katonák közt — osztrák kórházakban. Sebestyén Jenő. — Belföld: Az Egyetemes Tanügyi Bizottság ülése. Csendes jegyzetek. Csikesz Sándor. — Irodalom: Válasz „Hitünk hősei" cz. könyvemnek a Ref. Szemlében megjelent, —e aláirású bírálatára. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Keresztyén heroizmus. „Te magad vagy az én Királyom, óh Isten! Rendelj segítséget Jákobnak ! Általad verjük le szorongatóinkat; a Te neveddel tapodjuk le táma­dóinkat." „Mert nem az ívemben bí­zom, és kardom sem védelmez meg engem, hanem Te szaba dítasz meg minket szoronga­tóinktól és gyűlölőinket Te szégyeníted meg." Zsolt. 44. 5—8. Az IJr örök gondviselése olyan csodálatosan intézi az emberi élet folyását, hogy a bűn, szenvedés, nyomor és gyötrettetés legnagyobb mélységei által váltja ki ben­nünk mindezeknek az ellenkezőjét is, az erény, lelki nemesség, emberszeretetet, s vallásosság legszebb virágait, vagy legalább is az azok után való vágyakozást. Mintha csak a háború isteni korbácsütései alatt megrázkódnék a nemzetek "elke s a vérontások felszabadult szenve­délyeinek ellensúlyozójául kinyílnának a lelkek legmaga­sabbrendű erényeinek sokféle színben, illatban pompázó, felségesen tisztább virágai. És mindezek között a legcsodálatosabb alt, legszíne­sebbek, legidegenszerübbek számunkra a hősiesség virágai. Milyen sajátságos, milyen ritka színekben pompázok ezek! A szép szelíd, vagy bágyadt ós romlott levegőjű béke világában az ilyen virág nem igen nyílik ki. Kicsiny isteni magva ott rejtőzködik a lelkek mélyén s a mikor itthon a rendes napi foglalkozásuk közben találkozunk az emberekkel, nem is sejtjük, nem is tudjuk s így meg sem tudnánk mondani, liogy kinek a lelke mélyén szuny­nyadnak a heroizmus e rejtve élő energiái, a melyeknek kifejlődéséhez, kivirágzásához nagy veszedelmek, meg­próbáltatások, nagy érzések földrengése és, úgy látszik, néha vértől párás levegő is szükséges. És mégis, hősiesség és hősiesség között is különb­ség van. Hős az egyénileg bátor is, a ki a hőstettet magáért a hősiességért viszi végbe. Hős még az is, a ki övéit féltve, elkeseredéssel, gyűlölettel számol le min­dennel s nézi a czélt, a mely felé futnia kell. De már nagyobb hős az, a kit egy eszme lelkesít, a ki az igaz­ságért való meggyőződésből, a hazáért való önzetlen szeretetből viszi végbe a legcsodálatosabb dolgokat, vagy adja oda kiengesztelődött sóhajtással az életét. Azonban a hősiességnek mindezen formái megvol­tak a pogányoknál is és megvannak a hitetleneknél ma is . . . A keresztyén heroizmus még magasabb forrás­ból táplálkozik, a ker. hősiességnek forrása maga az Isten. A hívőt nemcsak a haza hívja, a hívőt nem­csak a család és a saját életének biztosítása szorítja, nemcsak az igazságos küzdelembe vetett hit hajtja, a hívő az Isten rendeléséből, Isten akaratából is végzi azt a munkát, a melyet a földi felsőség s a saját lelke honszerelme bízott reá. A hívő nem önmagában, nem a testi fegyverzetében, nem a kardjában bízik, hanem mindenekfölött az Istenben. „Általad verjük le szoron­gatóinkat, a Te neveddel tapodjuk le támadóinkat." Ez az ő fegyvere, ez az ő ereje. A hívőnek a lelke van úgy felfegyverezve, hogy az teszi őt hőssé, még ha külsőleg nem is volt alkalma hőstettet véghezvinni, még ha ott kell is elbúcsúznia e fölcli élettől a csatamezőn. A keresz­tyén hős első sorban a lelkében és a lelkén keresztül hős és csak ezáltal és épen ennek következtében a tes­tében, a karjában, a kardjában, tehát külsőleg is. Mert a ker. heroizmus alapgondolata az Istennek felséges, vak, valami szent fanatizmussal való szeretése, az 0 dicsőségéért való szent örök küzdelem, a mely fegy­verrel vagy fegyver nélkül, háborúban vagy békében egyaránt csak az ő Urára tekint s épen ezért neki min­den fölcli helyzet mindegy . . . Magasság vagy mélység, élet vagy halál, nélkülözés vagy szenvedés neki egyaránt javára van, mert tudja, hogy a mit most szenved, az nem hasonlítható ahhoz a dicsőséghez, a mely nemsokára reá is vár. Oh, mártírokat, hősöket teremtő örök Isten,

Next

/
Thumbnails
Contents