Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-28 / 13. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség cs kiadóhivatal IX., Ráday -u'cza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁI.Vi N'-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BJLKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: S) korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy cvro 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 2i> K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből : Nagypénteken. Nyáry Pál. — Vezérozikk : Fejsze a fák gyökerén. — p. — Táreza : Egy kis idő. Sántha Károly. Emlékezés Misztótfalusi Kis Miklósra III. Dr. Pruzsinszky Pál. Levél Boszniából. Tóth József. — Belföld: Ref. tábori lelkészek. — Külföld: Nagybritánnia. p. — A mi ügyünk. — Irodalom: Harnack Adolf két újabb könyve. Montanus. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Nagypénteken. „Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot és menj el Mórijának földére és áldozd meg ott égő áldoz atnl a hegyek közül egyen, a melyet mondándok néked." 1. Mózes 22.2

. Szülői szívek, talán sohasem voltatok annyira fogékonyak az Ábrahámnak adott parancs súlyának megértésére, mint a nehéz próbák ezen idejében, a midőn nap-nap után olyan sok édes apának és anyának kell odaadni nemcsak az ő egyetlenegyét, hanem sok családban többet is az egynél. Ábrahám kész feláldozni az ő egyetlenét s ha apai szívében át-át viharzik is néha a gyászos aggódás meg-megkísértő gondolat-sorozata, lelke az Isten ígéretéből táplálkozik, hiszen megígértetett, hogy: „Izsákban neveztetik nékecl mag" s épen ezért „Isten a halálból is képes feltámasztani" az ő szerette gyermekét, ha látja az apának hű engedelmességét a legnehezebb parancsolattal szemben is. így jutnak el a Mórijah hegyére. Már megépül az oltár . . . már készen áll a meggyújtandó farakás . . . már Izsák is ott fekszik az oltáron megkötözve, már a kés is megvillan az apa kezében — a midőn hangzik az isteni szó, mely jelzi, hogy a parancs csak próba volt s egyben megmutatja a kost, a melynek Izsák helyett kell elvéreznie . . . Ugyanennek a hegycsoportnak egy másik dombján, a Golgotán is megépül egy áldozati oltár, de nem kövekből, hanem durván ácsolt keresztalakú fából és rajta kifeszített kezekkel és lábakkal függ a Fiú ... az ígéret Fia ! Fejét töviskorona vérzi, kezeit, lábait durva szegek járták át. A Bárány, kinek élőképe ott vérzett el a Mórijah hegyén az Ábrahám bárdja alatt. „Ábrahám, Ábrahám! Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre!" Az, a kit te adsz, engem meg nem engesztelhet, bármily engedelmes legyen is életed, elégtételt te nem adhatsz, hanem nézd, én adom az áldozati bárányt . . . Hadd prédikálja a világnak annak a Báránynak az eljövetelét, a ki az idők teljességében önként lépett a Golgota áldozati oltárára, hogy a mit meg nem szerezhetett az emberi áldozat, megszerezze ő a mi számunkra a bűnbocsánatot és üdvösséget. És ez az érettünk megöletett Bárány akar bevezetni bennünket is a meg nem váltott világ gondolkodásmódjából a megváltott világ gondolkodásmódjába. A meg nem váltott világ még mindig abban a gondolatban ól, hogy van valamije, a mit Istennek adhat és épen ezért úgy fogja fel Istennel való viszonyát, mint a melyben ő akar adni az Istennek. A Golgotán elvérzett áldozati Bárány pedig arra tanítja meg az ő nyomdokain haladókat, hogy Isten az, a ki adott nekünk s a mi teendőnk Istennel szemben nem lehet más, mint elfogadni, a mit Ő felajánlott. Az evangéliumon kívül minden vallás ezt kiáltja felénk: „Tégy!" Az evangélium az egyetlen, mely erre indítja a lelkeket: „Vegyetek/" Ember, alázd meg magad! Bármit helyezzél is az oltárra, Istent a magadéból meg nem engesztelheted. Bűneidért áldozatot nem hozhatsz. De nézd, Isten meghozta tehelyetted azt az áldozatot, a mire képtelen voltál magad ! Jöjj, fogadd el a Bárányt, a ki kész volt helyettünk menni a halálba, csakhogy nekünk életet szerezhessen. Vajha nagypénteki ünneplésünk ne puszta szánakozás lenne az Isten bárányának szenvedésein, hanem meglátása a magunk tehetetlenségének, a magunk mezítelenségének, koldus szegénységének és elfogadása Annak, a Kit az Isten küldött megváltásunkra ! Nyáry Pál.