Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-08 / 6. szám

TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A mulasztás bűne. Th. Lg.— Dr. T. I. — Vezerczikk: A nők szolgálata az egyházban. P, — Második czikk: Audiatur et altéra pars... Melegh Gyula. — Krónika: Lord Stratiieona. Űj összeférhetetlenségi eset. — Belföld: A Lorántffy Zsuzsánna-Egvesiilet közgyűlése, — A Magyar Ev. Ker. Diákszövetség felévi konferencziája február 1—3. Referens. — Szoeziális ügyek: A postrestant. Kálvinista. — Külföld: Igémet ország. V. J. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-ufcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: IS kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos es^ész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. Az Élet Könyvéből. A mulasztás bűne. „A ki tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak." Jakab 4.1

7

. Egy keresztyén ember azt álmodta, hogy az Isten ítélőszéke elé állíttatván, be kellett volna számolnia arról, hogy miért nincsenek jócselekedetei, mi az oka mulasztásának. A rémülettől felébredt és hálát adott Istennek, hogy ezentúl még alkalma lesz eddigi mulasztásait pótolni. Mindnyájan ismerjük ezt a szentírási helyet: „Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg . . . és az Ő cselekedeteik követik őket.0

Ezek a szavak világosan bizonyítják, hogy a keresztyén emberre nézve valóban nagyon fontos dolog az, hogy mit is művelt idelenn a földi életben. Sokan megelégszenek azzal, ha a bűnnel harezra kelnek, ha magukat és másokat a bukás vesyedelméből kiragadják. Nagyon sokan vannak olyanok, a kik elfeledkeznek arról, hogy minden alkalmat meg kellene ragadniok a jócselekedetek végzésére: vagyis a mulasztás bűnébe esnek. Ezek jól szívleljék meg Jakab apostol szavait: „a ki tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak". A biblia sok helyen figyelmeztet bennünket erre a bűnre, melynek nem egyszer a legkomolyabb keresztyének is rabjai lesznek. Az emberek effajta hajlamára utal Jézus is az irgalmas samaritánról mondott példabeszédében. A pap és a levita milyen könnyelműen elhaladnak a szerencsétlenül járt embertársuk mellett! Vagy gondoljunk a gazdagról és a szegény Lázárról mondott beszédre. A gazdag embernek az a legfőbb vétke, hogy élete üres, nincsen felékesítve jócselekedetekkel. Sok keresztyén ember nagyon hasonlít ahhoz a dúsgazdag tőkepénzeshez, a ki, mikor tőle az indiai, éhínségben szenvedők részére könyöradományt kértek, így felelt: „Minek küldjem én az én pénzemet olyan messze világba ?.• Máskor meg a saját hazájában leégett embertársai számára kértek tőle segélyt, akkor azt válaszolta mentségül, hogy ő nem ad, mert már úgy is tagja egy biztosítóintézetnek. Ismét más ízben egy betegsegé lyzo-egyesület kopogtatott nála. Válasza az volt, hogy eleget fizet erre a czélra adó fejében. Gondoljunk csak vissza, hányszor vétkeztünk már mi is ilyen módon! A jócselekedet elmulasztását az apostol határozottan bűnnek bélyegzi. Ezen a ponton is teljesen isteni Mestere nyomdokán halad. Mit is mond a hegyibeszéd? „És valaki hallja én tőlem e beszédeket és nem cselekszi meg azokat..." Vagy emlékezzünk az elszáradt fügefára, melynek nem volt gyümölcse. Jusson eszünkbe az Üdvözítő figyelmeztető szózata: ^Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg." Jakab apostol szavaiból főképen ezeket hangsúlyozzuk : „a ki tudna jót cselekedni". Mennyi felelősség háramlik mi reánk, keresztyénekre ! Vannak, a kik azt mondhatják, hogy mi nem tudunk erről a tanításról. Ezek a pogányok. De mivel mentjük mi magunkat, a kik keresztyén nevelésben részesültünk, keresztyén családi körben nevelődtünk ? ky csakugyan megeshetik velünk az, hogy mi, a kiknek az elsők között kellene ékeskednünk, a legutolsók sorába kerülünk. A kinek sok adatott, attól sokat követelnek. Életünk csak akkor válik igazán széppé és értékessé, ha jócselekedeteink vannak. Valamelyik pogány ember azt mondta, hogy minden napot fel kell használnunk mások segítésére. Egy régi, szintén pogány festőnek ez volt a jelszava: nulla dies sine liuea. Minden nap tett egy ecsetvonást. Ismerjük a nemes lelkületű pogány Titust, a ki elveszettnek mondotta azt a napot, a melyen semmi jót se cselekedett: diein perdidi! Neioton mindig maga előtt látott egy nagy hegyet, a boldogtalanság hegyét és egy alacsony halmot, a boldogság halmát. Kötelességének ismerte, hogy minden nap legalább egy szemernyi homokszemet átvigyen a hegyről a kicsiny halomra. És ha megkérdezzük Jakab apostolt,